Különleges estében volt része a nagykanizsai polgároknak szenteste elõtt néhány nappal a Képzõmûvészetek Házában. Az est elsõ részében emlékkiállítással, második részében a Szivárvány Énekegyüttes elõadásában Farkas Ferenc szerzõi esttel adóztak a szervezõk a százhárom évvel ezelõtt Nagykanizsán született világhírû zeneszerzõ tiszteletére.

A megjelenteket elsõként Baráth Yvette, a Szivárvány Énekegyüttes mûvészeti vezetõje köszöntötte, majd a huszadik századi magyar komponista nemzedék egyik legkiválóbb képviselõjének páratlanul hosszú életútját bemutató kiállítást – melyen nagykanizsai vonatkozású relikviák is láthatók – Kõfalvi Csilla intézményvezetõ, az est háziasszonya, egyben a kiállítás kurátora ajánlotta a közönség figyelmébe. Baráth Yvette elmondta, hogy a kórus és õ is személyesen találkozott a mesterrel a 90. születésnapján, a 80. születésnapján pedig énekelhetett is neki. Fantasztikus embert ismerhettek meg személyében. Büszke lehet rá Nagykanizsa minden lakosa, hogy itt született, és itt élt öt évig. Végül, így távolról köszöntötte Farkas András karnagyot, városunk jeles szülöttének fiát, aki egészségügyi okok miatt csak lélekben lehetett jelen az ünnepségen.

Nagykanizsa Megyei Jogú Városa nevében Marton István polgármester köszöntötte a rendezvény megnyitó ceremóniájára érkezett vendégeket. Beszédében felidézte Farkas Ferenc életútjának egyes állomásait: Nagykanizsán született 1905. december 15-én a Vörösmarty utca 36. számú házban és Budapesten, 2000. október 10-én hunyt el. Édesapja, Farkas Aladár katonatiszt volt, akit fia születése után öt évvel Budapestre helyeztek. Így Farkas Ferenc csak elsõ életéveit töltötte szülõvárosában. Elsõ zenei élményei is a kanizsai családi otthonhoz fûzték: édesapja cimbalmozott, édesanyja zongorázott.
Farkas Ferenc késõbb így emlékezett szülõvárosára: "Zalai származásomnak fele igaz, másik nem. Édesapámat Nagykanizsára helyezték. Ott születtem, s ott voltam ötéves koromig. De tudni kell, hogy a család eredeti gyökerei oda nyúlnak."
A Zeneakadémián Weiner Leó és Siklós Albert növendéke volt, ezt követõen tanulmányait a Respighi vezette mesteriskola keretében fejlesztette tovább Rómában. 1932-tõl 1936-ig Fejõs Pál filmjeihez szerzett zenét Bécsben és Koppenhágában. 1935-tõl a Székesfõvárosi Felsõbb Zeneiskolában, késõbb a kolozsvári, majd a székesfehérvári Konzervatóriumban tanított. 1949-ben a Zeneakadémia zeneszerzés-tanárává nevezték ki, 1975-ben tanszékvezetõként vonult nyugalomba. Kivételes pedagógiai képességeit növendékei egyéni hangja, stílusa és nemzetközi sikerei bizonyítják. Zeneszerzõi életmûve - több mint hétszáz mû - szinte valamennyi mûfajra kiterjed: komponált operákat, operetteket, baletteket, filmzenét, színpadi kísérõzenét, zenekari- és versenymûveket, kamarazenét, kantátákat, oratóriumokat, miséket, kórusmûveket és dalokat.
A zenei élet legkülönbözõbb területein végzett munkáinak köszönhetõen egyedülállóan biztos, szuverén kompozíciós technikára tett szert valamennyi mûfajban. Tudása, stílusismerete, gazdag invenciója, széleskörû mûveltsége és humanizmusa a nemzetközileg elismert, jelentõs zeneszerzõk sorába emelte. Mûvészete nemcsak a 20. század magyar zenéjében volt meghatározó jellegû, de új perspektívákkal gazdagította azt.
Farkas Ferenc érdemeit számos kitüntetéssel ismerték el, többek között a Kossuth- (1950, 1991) és Herder-díjjal (1979), valamint az Olasz Köztársaság Lovagrendjével. Nagykanizsa díszpolgári címét 1965-ben kapta meg.
Minden közösség önbecsülésének része, ha nevezetes alkalmakkor fejet hajt és emlékeztet kiemelkedõ mûvészeinek az ország jó hírének elõbbre vitele érdekeiben tett fáradozásaira, eredményeire. Farkas Ferenc zeneszerzõ életmûvét mindvégig az aktivitás, a kreativitás és a világ szépségeire való állandó rácsodálkozás jellemezte. Életmûve ettõl olyan rendkívül sokrétû és gazdag.
Neves szülöttének halála után Nagykanizsa azzal is õrzi emlékét, hogy a Városi Zeneiskola a 2001-2002-es tanév kezdetekor felvette Farkas Ferenc nevét.
Végül Nagykanizsa város közössége nevében köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik az est megrendezésében közremûködtek. Köszönet illeti Farkas Andrást, aki a Magyarországon eddig még nem prezentált emlékanyagot megismerhetõvé tette, és Baráth Yvette-et, a Szivárvány Énekegyüttes mûvészeti vezetõjét, aki fáradhatatlan erõvel és hittel szervezte meg a mai, Farkas Ferenc emlékének adózó szerzõi estet és emlékkiállítást.
Farkas Ferenc zeneszerzõ életútját Gombos László zenetörténész, a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetének tudományos munkatársa méltatta:
– A 20. századi magyar zene egyik legkiválóbb képviselõje méltán megérdemli, hogy nevét ébren tartsuk, élete és munkássága egyes évfordulójáról rendszeresen megemlékezzünk. A világ egyre több pontján tûzik mûsorra és veszik lemezre mûveit, melyeket a zenét tanulók és hivatásos muzsikusok egyaránt szívesen játszanak. Tehát alkotásain keresztül Farkas Ferenc részese zenei mindennapjainknak. A különleges alkalmak azonban a mester személyérõl is szólnak, ezt a célt szolgálják a szerzõi estek és az életutat bemutató kiállítás. Több mint száz éve született, de alig néhány éve még közöttünk volt, szinte az egész század élõ tanúja, a magyar zene doaenje. Zeneakadémiai tanulóéveitõl kezdve élete végéig mindig nagy népszerûségnek örvendett, de nemcsak a kollégák és tanítványok, hanem a zenekedvelõk igen széles körében is. Népszerû volt alkotásainak és sokféle tevékenységének köszönhetõen, és nem utolsósorban emberi tulajdonságaiért. Nem véletlen, hogy néhány év alatt öt zenei intézmény vette fel a nevét az országban, köztük a nagykanizsai is. Sokan vannak, akik még személyesen is ismerhették, megtapasztalhatták nemes egyszerûségét és egyedülállóan széles körû mûveltségét. Sosem szûnõ érzékenységét, amelyet az élet szépségei iránt tanúsított. Tette a legkülönfélébb területen, a zenén kívül az irodalom és a festészeten át egészen a gasztronómiáig. Harmonikus személyiség volt. Harmóniát sugárzott megjelenése és beszéde, és ugyanez hatotta át a zenéjét is. 20. századi zenemûvészként választhatta volna azt is, hogy a világ negatív oldalát mutatja be a közönségnek azért, hogy rádöbbentse a nagy veszteségekre, és katartikus élményekkel terelje jobb irányba, mint tette azt Bartók, Tranvinszkij, vagy Schönberg. Farkas más utat választott. Õ a másik oldalról indult el és ellenkezõ irányú pályát járt be, mint kortársainak többsége. Tudott modern és korszerû is lenni, de mindig a szépségbõl és az ideálisból indult ki. A magyar népzenével is csak akkor jegyezte el magát életre szólóan, amikor már megszilárdult saját zenei egyénisége és nem fenyegette a veszély, hogy Bartók és Kodály utánzójának tekintik. A 30-as évek közepén õ is elment népzenét gyûjteni, hogy a könyvek és mások mûvei helyett elsõ kézbõl ismerhesse meg hazája zenei anyanyelvét.
A Szivárvány Énekegyüttes koncertjén közremûködött Cseszkóné Borovics Melinda orgonán, Gerócs Erzsébet zongorán és Szekeres Balázs énekkel.

B.E.