Elfogtam egy levelet – itt kezdõdött minden. Illetve dehogy’ itt…
Sok-sok évvel ezelõtt.
Ime az üzenet:
„Szia E.! Ma este dobtam egy hátast! Nem. Kettõt! Egy ideje egy barátom közvetítésével hozzuk azt az isteni joghurtot, ami napfényt lop a szívembe is - fõleg amióta kórházba kerültem annak rendetlenkedése miatt.
Mindig odáig jutottam a címke olvasásában, hogy Eszteregnye - ezt tudtam is -, meg Míves Joghurt... tovább azért nem, mert fölszakítottam hevesen a felségjellel és infókkal ellátott ragasztást, és befaltam a joghurtot. Ma egyben jött le a lezáró csík, s ekkor láttam meg habzsolás közben a "szerzõ" nevét és elérhetõségét. Gratulálok és köszönöm!!! Te isteni dologba fogtál!”

A levél szerzõje valóban nem vesz magához kockás tejet, az áruházak dobozba csomagolt termékét – nevezzük így…

A háznál tartott jószágok teje ugyanis utolérhetetlen. A teljes tej tetején vastagon a tejszín, a tejbõl készített göröngyös magyar túró sárgállik, mert ahogy mondják: benne van a matéria.
Az ilyen tej a legalkalmasabb minõség a joghurtgyártáshoz - is.
Bõrkötéses csúcstej a csúcsjoghurthoz.
Tovább is van, írjam még? Mert a sztori - most – nem a tejben van… Talán nem is a joghurtban.

A nem éppen fejkendõs-nejlonotthonkás-bokában elvágott gumicsizmás-nyúlott kardigánnal vesekötõs Kézmíves Gazd’asszony nem a vajköpülõjével dolgozik amint sajtárjából kiönti a tejet, nem is vajat készít, hanem: gyümölcsös, s újabban még ennél is extrább joghurtot - HACCP-t megszégyenítõ, eszteregnyei boszorkánykonyhájában, saválló eszközökkel, tartósítószerek, káros adalékok nélkül. Almával, eperrel, málnával, sárga- és õszibarackkal, feketeszederrel, fekete ribizlivel az alján telik sok száz tálka, amint belekerül a krémes joghurt.

De minden máshogyan kezdõdött.
A Kézmíves Gazd’asszony egyetemen tanulta a szakmáját.
Közgazdász lett, középiskolában tanított, polgármesteri kabinetvezetõ is volt, majd a megújuló energia-szektorban szerzett nevet magának – nemcsak az ún. pellet-gyártásban, de a szakmai központ létrehozásában, társaival a gazdasági élet mindennapjaiban vett részt. És rengeteg marketingmunkában.
Aztán most is ezt csinálja: gazdaság, gyártás, marketing.
Nagyon jól kitalált, bevezetett brand-rõl beszélhetünk.

Lerí róla, hogy a Kézmíves Gazd’asszony meglelte – megint? – önmagát a Kézmíves Manufaktúrában. Mert õ nem más, mint az a bizonyos közgazdász, tanár, vezetõ hivatalnok, megújuló energia-generátor. Burján Emese ebben a formában is megújuló energia.

Egy-két internetes bejegyzése:

Már 70 kg igazi, csöpögõs nyári barack a mélyhûtõben, hogy télen is "megágyazhassunk" a joghurtnak.

Nem tudnám megmondani, melyik a finomabb. Hááát.... akkor most sárgabarackos vagy õszibarackos legyen? Na jó, ha elég hideg a joghurt, legyen inkább mindkettõ!

Na, mit lehet csinálni ilyen sz.. idõben...? Barackot pucolni a szõlõlugas alatt. Aztán joghurtot önteni rá... a többit tudjátok

Az elsõ feketeribizli-szüret... Nem sok, de gyönyörû-illatosak és szõlõszem-nagyságúak! Megy a joghurtba...

Napfényes-barackos joghurt ... most friss barackdarabokkal

Már kapható cukormentes változatban is!

Ma almás-fahéjas is készül.

…és egy újabb innováció – szintén a net-rõl:
Olajbogyós- fokhagymás natúr krémjoghurt... a pasik kérésére és nyomására bevezetve. Salátaöntetnek is finom, vagy csak úgy, sós kiflivel reggelire.... Mától kérhetitek - ez is mehet a min. 6 darabba, amit házhoz viszünk Kanizsán és környékén!

- De mitõl és miért „kattant be” ez a joghurt-biznisz, Emese?
- Valóban, szinte „bekattant”. Eszteregnyén immár húsz éve házitejet iszom, sõt ebbõl készítem még a túrót is. Egy nap, éjféli órán pattant ki a fejembõl: joghurtot kellene készíteni. Ámde tanulmányozni kellett, milyen tej a megfelelõ a minõségi termékhez. Amikor végre ráleltem az ideális technológiára, a jó tej elõállításához elengedhetetlen állattartási módszerre, már csak a saját „tejgyár” hiányzott. Aztán meglett az is, pontosabban Õ – Csillag személyében. Õ a Kézmíves Gazd’asszony – ahogy Te mondtad - Csillaga. Aztán beindult – már nemcsak az agyam, hanem – a joghurtgyártás és forgalmazás – mesélte a Gazd’asszony.

Gyümölcs a kertbõl, sok-Csillagos tej, kiváló technológia, jól lezárt tálkás kiszerelés felségjeles ragasztócsíkkal, okos és szép címke – MUNKA.

Ugye, hogy a sztori nem a „joghurtban van”…?
De most ez a legutóbbi… sárgadinnyés…

A mesének utánajárt, a facebookon ide-oda klikkelt, Emesével beszélgetett és a joghurtot megízlelte:

Lukács Ibolya