Balogh László önkormányzati képviselõ a decemberi közgyûlésen egy új Kanizsa-vár felépítésének a gondolatát vetette fel interpellációjában. A téma részleteirõl a képviselõ elmondta:

– Az M7-es autópálya átadása óta még inkább fennáll a veszélye annak, hogy az átutazók Nagykanizsa mellett különleges turisztikai vonzerõ híján akár 130 km/órás sebességgel robogjanak el. Ezért szükség lenne olyan tömegeket vonzó attrakciókra, ami megállítja az erre haladókat. Lehetséges vonzóerõként merült fel néhányakban a Kanizsa-vár újbóli megépítésének gondolata. A végvári híres Kanizsa-vár ugyanis több mint 300 éve nem létezik, de máig hatóan unikális különlegességünk. Egy Új Kanizsa-vár, egy élõ középkori vár, vagy annak jó minõségû imitációja megépülve, s benne gazdag kulturális kínálattal biztosíthatná a vendégek folyamatos és nagyszámú érkezését. Tudom mindez jelenleg egy nagy álom, de el lehetne kezdeni kis lépésekben és szisztematikusan a megvalósítását.

– Minek a hatására jutott eszébe ez az ötlet?
– Egyszerre sok irányból kaptam impulzusokat. Kezembe kerültek a Kanizsa-várat ábrázoló metszetek és könyvek, felhívták a figyelmemet idõs, bölcs városlakók az ’50-es években történt várásatásokra, és a közelmúltban a mélygarázs építés kapcsán megint találtak városfalmaradványokat az Erzsébet téren. Továbbá megszólított Keléné Molnár Melinda, a Pannon Egyetem Gazdasági Kara Idegenforgalom és Szálloda Szakának végzõs hallgatója, aki Új Kanizsa Vár, az „Élõ” Középkori Vár címmel szakdolgozatot készít. (A konzulense Dr. Keller Krisztina, szintén batthyánys tanuló volt). Nagy Gáspár, Kanizsa-vár (vissza) címû kisregénye is a Kanizsa-vár szimbólumra utal. Tudomásom van arról is, hogy egy multi cég éppen a régi vár területén építkezik, ahol kötelezõ a régészeti leletmentés. Nem akármilyen erõdítmény volt. A magyar végvárrendszerben, a török elleni harcokban 1702-ig Európát és Magyarországot is védte. Elég csak arra utalni, hogy nagyon sok rajz, rézmetszet készült róla. Így is máig hatóan van emléke, nagyon sok utalás történik rá. Tudom, a lakosság helyi identitásában nem az a legfontosabb, hogy van kanizsai vár, de én, távolról jött második szülõvárosos kanizsaiként örömmel találtam rá erre az unikális kanizsai jellegre, ami a várban megtestesül. Mindez persze csak szlogen és álom, de tudni kell válogatni az álmok közül. Sokan úgy gondolják, hogy megvalósítható. Hosszú távon gondolkodva három-négy-ötmilliárd forintot is lehetne ráfordítani, de erre nincs pénz. Pályázati lehetõségekre talán a jövõben is lehet bízni, a város önerején kívül a magánvállalkozások is láthatnak benne fantáziát. Szisztematikusan kis lépésekben kell elkezdeni. A város költségvetésében, ha lenne helye akár a felvetést megerõsítve, már az is megérné. Mindent meg kell tenni ahhoz, hogy a kövek és a falak minél nagyobb számban elõkerüljenek akár a föld alól. A vár kövei ott vannak a Thúry György Múzeum, a volt Batthyány uradalmi központ épületében, az Alsó templomban. A volt Kvártélyházban, a mostani Bolyai Általános Iskola épületében is.
– Hogy lehet megvalósítani egy ilyen attrakciót?
– Egy az egyben túlzás lenne elképzelni, de részletekben igen. A helyszínt illetõen van aki a Várkapu másánál képzeli el. Magam is látnék abban fantáziát, hogy a Csónakázó-tó és környéke vonzó hely lenne egy turisztikai látványossághoz.
– Keléné Molnár Melinda önnel is készített interjút a szakdolgozatában. Milyen szolgáltatásokat és programokat tartana reálisnak és vonzónak megvalósítani az új várban, és vajon mekkora összeget lennének hajlandóak ezekért fizetni a látogatók?
– Legyen benn múzeum, szálloda, étterem, törökfürdõ, várjáték a török jelleg kihangsúlyozására. Sokszínû programlehetõség a gyerekeknek és bazár. A vár legyen részleteiben is látogatható. Nagy területen az eredetihez hasonló állapotokat kellene megvalósítani, ugyanakkor ne csak a távolról jövõ turistákra gondoljunk, s ne is csak a török világra hegyezzük ki a várat, mint látványosságot. Olcsó, ötszáz forintos jegyárakat vezetnék be, mert ebbõl egy nagyszabású tömeglátványosságot kellene kihozni. Én a kanizsaiaknak mindenképpen kedvezményes belépést képzelek el, ami húsz százalékos lehetne. De persze gazdaságossági számítások eredményeként illetve a konkurencia figyelembevételével kell, hogy kialakuljon az ár. Török kézben 1600-tól 1690-ig volt a vár – hangsúlyozta Balogh László. – Ebben az idõben volt a törökök szempontjából a legjelentõsebb. A török jelleg kihangsúlyozható lehetne akár a rózsák kertje megvalósításában. Igazán itt válhatna a Thúry György históriás napok élõ programmá a nagy nyilvánosság számára. Egyébként Keléné Molnár Melinda a témát alaposan körbejárta a dolgozatában, amit a Jövõ Bizottságához is benyújtott. Remélem a január 15-ei elbíráláson felfigyelnek rá. Az õ véleménye szerint a megépülõ új vár különlegességét a XVII. századot idézõ török és magyar épületek adják. A török (wellness)fürdõ, a dzsámi, a mecset, a minaret, a bazársor, a derviskolostor, a várkastély (szálloda****), a piactér, a török és a magyar lakóházak együttese, mely törekszik ugyan, de a rendelkezésre álló szûkös történelmi források miatt nem tud a középkori vár tökéletes mása lenni. A várban megrendezésre kerülõ egész évre szóló gazdag kulturális programkínálat a vendégek folyamatos és nagyszámú érkezését biztosítja. Így válhat Kanizsa a szlogenjének megfelelõen „élõ középkori vár”-rá. Bízom benne, az ötletre sokan rákapnak, és sokan látnak benne fantáziát – összegezte Balogh László városatya. – Az ötlettel nagyban kell elõállni, a megvalósítása pedig részletekben megtörténhet. Ezt olyan felvetésnek érzem, hogy butaság lenne nem foglalkozni vele. Emellett az ötlet mellett nem szabad csak úgy elmenni!
Bakonyi Erzsébet