A magyar társadalom a kádári túlélési technikával él

Pénteken este a református templom gyülekezeti termében folytatódott a globalizáció hatásait elemzõ rendezvénysorozat. Az est meghívott elõadóját Tõkéczki László történész-politológust arra kértük, határozza meg milyen érték, illetve érdekvilág motiválja a globalizációt.

- A globalizáció a korábbi társadalmakban a többé-kevésbé finoman kiegyensúlyozott világot kibillentette a helyébõl. Így ma egyetlen legitim dolog van, az érdek. Az érdekek azonban mint tapasztalhatjuk, rendkívül gyorsan változnak. Ha az érdekek, értékekkel nincsenek szabályozva, akkor az erõsek a gyengéket kíméletlenül leradírozzák. Ha ez a folyamat világméretûvé válik, akkor az ökológiai egyensúlyt és a társadalmi kiegyensúlyozottságot a profit jegyében szétveti. A korlátlan szabad verseny polarizálja a társadalmat, a kevés elõnyös helyzetûekre és az egyre növekvõ hátrányos helyzetûekre. Így könnyen társadalmi feszültségek keletkeznek, amelyek civilizációs különbségekkel kapcsolódhatnak.

Az érdekküzdelem nem tud ideológiák nélkül lezajlani. Ennek az a következménye, hogy a világgazdaságban nagyon keveseknek hihetetlen nagy befolyása van rengeteg emberi életre, akik tehetetlenül kiszolgáltatottak. A nemzeti államok felbomlasztása után, nincs aki megvédje a gyengéket. A nemzeti államoknak mûködött egy közjogi képviselete, amely védte a gyengéket, az erõseket szabályozta és korlátozta. Ez a globalizáció következtében eltûnt. Az emberek nem tudják felelõsségre vonni az erõseket, mert helyileg sincsenek jelen. Magyarországon az utóbbi hat évben egyre kézzelfoghatóbbá vált ez a jelenség. A magyar politika teljesen eszköztelenné vált. Még azokról is lemondott, mondom ezt a mostani kormány kritikájaként, amely rendelkezésre állt volna, hogy megvédje polgárait. A legnagyobb baj, hogy a magyar társadalom rosszul szervezett, atomizált, a kádári egyéni túlélési technikával él máig, mint szolidaritás. A globalizáció így pusztító tud lenni. Mindenki menteni akarja a bõrét. Annak azonban nincs hová, aki egy bizonyos szint alatt él. A neoliberális etika mai helyzetben is az erõseket menti. A nyugat-európai bankokat, a nagyvállalatokat mentik. Napjainkban a kommunizmusba gyökerezett politikai elit teljesen érzéketlen, eltûnt a szociális felelõssége, elkötelezettsége. A kormányzás nem azt jelenti, hogy uralmon vagyok, zsákmányt szerzek magamnak és a híveimnek, hanem felelõsséget vállalok azokért, akik megválasztottak. Egyelõre ennek a legkisebb tünete sem tapasztalható. Majd valami történik. Az emberek valahogy túlélik. Aki nem, az nem. A neoliberalizmusban a társadalom helyett, a piacnak kell mûködni.
- Mi lenne Ön szerint a gyógyír?
- Újra hálózatosítani kell a társadalmat. Alulról kell kezdeni. Egymásnak kell megbízásokat adni. Ehhez bizalom minõségi munka és teljesítmény kell. A helyi társadalmak erõforrásait a földet, a vizet, a levegõt megóvni, ezeken keresztül lehetõvé tenni az élet elemi szintû újraszervezõdését. Nem a haszon, hanem a megélhetés, az önellátás jegyében. Õszintén remélem, hogy a jövendõ kormány ezzel és a közbiztonság megteremtésével fogja kezdeni.

Czene Csab

2009-02-02 09:23:03

További hírek:

KÖZÉLET ROVAT >>>