Nemrégiben adták át a 2014-es év Zalai Prima Díjait. A közmûvelõdés kategóriában Hella Ferenc vagy, ahogy a gyerekek és a felnõttek is egyöntetûen hívják, Tiszi vehette át a Kincsem emlékszobrot. A nagykanizsai református lelkész szerénységét és szolgálatkészségét mutatja, hogy azt mondja, ez a díj egyben a munkatársainak az áldozatos munkáját is elismeri.

– Egyik nap felhívtak telefonon, hogy ráérek-e 17-én, mert a Zalai Príma Díj jelöltjei közt szerepelek és részt kellene vennem az átadón. Nagyon meglepõdtem. Már maga a jelölés is óriási megtiszteltetésként ért. Elérzékenyültem, hogy a három kitüntetett közül az egyik én lehetek. Az ember végzi a mindennapi munkáját, és nem azért tesszük a dolgunkat, hogy bárki is megveregesse a vállunkat, de pozitív visszajelzés volt számomra az elismerés és az emberek reakciója egyaránt – kezdte Hella Ferenc. Kiemelte, a díjjal nem csupán az õ áldozatos munkáját ismerték el, hanem a munkatársaiét, a gyülekezeti tagokét is. De benne van ebben a kitüntetésben a hely, ahonnan indult, a családi hajlék, az édesanyja, a testvére, a nagyszülei, a magyartanára, aki a színjátszó körbe hívta, és megtanította arra, hogy az ember hangja olyan lehet, mint egy zenekar.
– Részesei ennek az elismerésnek a gyermekeim, a feleségem, a feleségem családja, akik mindenben mellettem állnak, és segítik ezt a szolgálatot. Egyedül ezt nem lehetne végezni – emelte ki Hella Ferenc.
A szolgálathoz elkötelezõdés szükséges, mely végigkísérte az elmúlt majdnem húsz éves lelkészi munkáját. Azt mondja, otthonról hozhatta magával ezt az elkötelezõdést, hogy nem csak a templomon belül kell szolgálnia, nem csak a templomba belépõ embereknek kell az értéket közvetítenie, hanem azon kívül is.
Hella Ferenc a kolozsvári, a lábodi, a bajánsenyei szolgálat után 2009-ben érkezett Nagykanizsára.
– Szolgálni az emberek felé, mutatni, közvetíteni az értékeket, mindenütt jelen voltak a cselekedeteimben ezek a törekvések – hangsúlyozta, majd hozzátette pályázatában is ezeket az értékeket emelte ki a gyülekezetépítés mellett. Az érmihályfalvi lelkipásztor hamar és nagyon könnyen beilleszkedett, és a nagykanizsai gyülekezethez tartozó települések szórvány reformátusságát is sikerült bekapcsolnia a hitéletükbe. Letenyén már közel ötvenen vannak, közülük sokan bejárnak a nagykanizsai alkalmakra is, mely régebben nem volt szokás.
A gyülekezeti misszió célja a család, valamint az emberek segítése abban, hogy megtalálják a helyüket a világban. Ezt korosztályok szerinti rétegalkalmak szervezésével érte el. Jelen vannak az óvodás korú gyermekek, az ifjúság és az idõsebbek mindennapjaiban egyaránt a programjaikkal.
Baba- mama kört, Kanizsai Esték elõadássorozatot szerveznek. Utóbbi a társadalom minden rétegéhez szól, és fontos gondolatokat megfogalmazó elõadókat hívnak meg, akik értékeket közvetítenek, és olyan kérdésekre keresik a hallgatósággal együtt a választ, amelyek a társadalom felemelkedését szolgálják. Bibliaórát és kóruspróbát tartanak fiataloknak és idõseknek, és jelen vannak a gyermekek életében is.
– Hagyományõrzõ táborokat szervezünk, Alpha-kurzust tartunk, melyen már közel nyolcvan ember vett részt. Az egyik kurzus ebbõl Letenyén volt. A kurzus nem elsõsorban a gyülekezeti tagoknak szól, hanem olyanoknak, akik érdeklõdnek a vallás iránt. Pályázatoknak köszönhetõen pedig egészségmegõrzõ programokat szerveztünk – részletezte.
A szükséges forrásokat pályázati pénzekbõl biztosítják, valamint a gyülekezeti tagok egyházfenntartói járulékával, illetve adományozásával oldják meg. Így próbál a Nagykanizsai Református Egyházközség jelen lenni a kanizsaiak életében. Ahogy elmondta, igyekszik tisztában lenni azzal, hogy Isten milyen talentumokat adott számára és próbál is élni ezekkel az adottságokkal.
– A nagykanizsai református gyülekezet értékteremtõ, értékközvetítõ szolgálatot végez. Azzal, hogy igyekszünk ott lenni a családok mellett, jelen lenni az emberek életében a bölcsõtõl a sírig, mely az egyik jelmondatom is és a jövõben is erre törekszünk – zárta Hella Ferenc.
Varga Mónika