A VOKE Kodály Zoltán Mûvelõdési Ház nagyszabású gálamûsorral ünnepelte énekkarának 15 éves évfordulóját. A megjelenteket a rendezvény háziasszonya, Kámánné Szép Terézia igazgató üdvözölte, ünnepi köszöntõt Dénes Sándor polgármester, valamint Horváth László, a Vasutas Nyugdíjas Klubok Országos Szövetségének elnöke mondott. Az eseményt megtisztelte jelenlétével Cseresnyés Péter országgyûlési képviselõ.

A kórus 1999­-ben alakult Tánczos Laura vezetésével. A jelenleg 17 fõt számláló énekkar a mûvelõdési ház Nyugdíjas Klubjának tagjaiból alakult.

Szülõk, nagyszülõk, dédszülõk, mindmáig lelkes, szorgos és vidám emberek, akik együttesen mutatták meg tehetségüket a gálamûsorban. Méltón névadójukhoz, Kodály Zoltán zenetudós, zeneszerzõ szellemiségét követve, magas színvonalon ápolják és örökítik tovább hagyományainkat.
Az énekkar legszívesebben régi magyar dalokat énekel a XVI ­ XIX. századból, melyek többsége Pálóczi Horváth Ádám Ötödfélszáz Énekek címû gyûjteményébõl származik, illetve a régi magyar diákélet hangulatát idézik. Ugyanakkor fontosnak tartják a magyar népzene gyöngyszemeinek megõrzését, így repertoárjukban megtalálhatók a zalai és a környezõ tájegységek népdalcsokrai is, így például a vasi népdalcsokor Békefi Antal gyûjtésébõl, vagy népdalcsokor Kodály Zoltán mátrai gyûjtésébõl.
– Az énekkar története mellett azt is megkérdeztük Tánczos Laurától, hogyan született meg az énekkar létrehozásának a gondolata. Egyáltalán, hogyan találtak egymásra az intézménnyel?
– Kezdõ pedagógusként a szomszédos egykori Vécsey Zsigmond Általános Iskolában tanítottam ének-zenét – idézte fel az elõzményeket a kórusvezetõ. – A mûvelõdési ház akkori vezetõje, Mónai Zsuzsanna keresett meg azzal a kéréssel, hogy szervezzünk mûvészeti csoportot a Vasutas Nyugdíjas Klub dalolni szeretõ tagjaiból. Hamarosan be is mutatkoztunk Székesfehérváron, ahonnét bejutottunk az országos döntõbe. Szolnokról pedig a zsûri különdíjával tértünk haza.
Tánczos Laura ének­zene szakos tanárnõ irányításával 1999 óta számtalan kórusversenyen vettek részt. Gyakori fellépõi a város és a környezõ települések kulturális mûsorainak is. Többek között szerepeltek a „Tiszán innen, Dunán túl” elnevezésû kórustalálkozón, a Kodály Zoltán születésének 130. évfordulója alkalmából szervezett „Kodály Hetek” gálamûsoron.
Az évek során szép számban részesültek mûvészeti elismerésekben. Az Országos Népzenei Minõsítésrõl 2002­ben bronz, majd 2004­-ben arany minõsítéssel tértek haza. 2007-­ben ismét arany minõsítést szereztek Gellénházán. 2011­-ben pedig újra megvédték arany minõsítésüket. 2011-­ben a Szépkorúak Mûvészeti Találkozóján Murakeresztúron elsõ helyezést értek el. 2012-­ben szerepeltek a Vasutas Énekkarok Országos Találkozóján, Szolnokon. 2013-­ban pedig, a Szépkorúak Mûvészeti Találkozóján, Gellénházán Kiváló Minõsítés szereztek. A "Határokon átívelõ kulturális és mûvészeti vetélkedõ" pécsi országos elõdöntõjére ének kategóriában egyedüli továbbjutó lett Zala megyébõl az énekkar.
– A szakmai szempontok mellett a zsûri több alkalommal is kiemelte, hogy a kórus minden tagján látszott, szívbõl énekeltek. Az arcokról egyértelmûen sugárzott a hagyományok iránti tisztelet és a népdalok szeretete. – Egyöntetûen valljuk, hogy az éneklés „karban tartja a lelket” – ismerte el a mûvészeti vezetõ, majd megemlítette a fellépõ vendégeik nevét. Jubileumi mûsorunkban az elmúlt 5 év legfontosabb állomásait elevenítettük fel. Közremûködött a Zalai Prima-díjas Farkas Ferenc Énekegyüttes, a „MAMIK” Hagyományõrzõ Dalkör, a szepetneki Nefelejcs Egyesület, a Honvéd Kaszinó Énekkara, valamint a Fûzvölgyi Dalostársak. Fafúvós hangszeren Balogh József, harmonikán Oláh János játszott.
Egy kórus életének mindennapjait meghatározzák az elõttük álló feladatok. Énekkarunk tagjai hétrõl-hétre, évrõl-évre közösen járták a célhoz vezetõ utat, s igyekeztek eleget tenni a felkéréseknek. A 2011 õszén mûvelõdési házunkban megrendezett Örmény napra 2 örmény dallal készültünk, melyet a koncerten azon tagjaink – Büki István, Vitári István és Hegedûs Józsefné (Rózsika) emlékére énekeltünk, akik már nem járják velünk ezt a közös utat. Az elmúlt esztendõk munkás hétköznapjaiban ünnep volt számunkra, amikor barátaink meghívásának eleget téve dalos találkozókon énekelhetett énekkarunk. A baráti kórusok itt voltak, és közösen is daloltunk e szép ünnepen.
A népdalcsokrok, s a régi magyar dallamok mellett énekkarunk az idei évben a magyar népmûvészet különleges mûfajához, a népballadához is szeretettel fordult. Mûsorunk záró számaként két, szerelemi témájú ballada is felcsendült – foglalta össze Tánczos Laura az általa irányított énekkar 15 évét, vallva Kodály Zoltán zenérõl szóló szavait: „A zene az életnek oly szükséglete, mint a levegõ. Sokan csak akkor veszik észre, ha már nagyon hiányzik.”

B.E.