Eltávozott Balogh Tibor (1940 – 2009) református esperes, lelkipásztor

Szomorúsággal tudatjuk, hogy 2009. február 16-án, hétfõn reggel 9:00 órakor a szombathelyi kórház intenzív osztályán meghalt Balogh Tibor esperes, lelkipásztor, a nagykanizsai református gyülekezet lelkésze. Rövid, hirtelen lefolyású, súlyos betegsége után távozott el közülünk – „Uram, Istenem, hozzád kiáltottam, és meggyógyítottál engem.” (Zsoltárok 30,3)

Ilyen az élet: egyszer és hirtelen véget ér. De nekünk, maradóknak kötelességünk: „Ne feledkezzetek meg vezetõitekrõl, akik az Isten igéjét hirdették nektek. Figyeljetek életük végére, és kövessétek hitüket. Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.” (Zsid 13, 7-8) Fájdalmas a szívünk a hirtelenség miatt, mert a létbõl a nemlétbe ilyen váratlan az átmenet. Azonban a halálba menõk tanítják az élõket. Mindannyian az elmúlás közelében vagyunk, s a földnek futó vendégeként Isten kezébõl Isten kezébe kerülünk. Így a szomorú hírt enyhítheti, hogy megõrizhetjük a távozót jobb emlékezetünkben. Balogh Tibor gazdag életet és teljes életmûvet hagyott hátra. Hiszem, neki már jobb, hiszen nem Neki van szüksége ránk, hanem õ hiányzik nekünk.

Tudnivaló, hogy a kanizsai missziós református egyházközség 1887-ben alakult a Tapolcától Fiuméig és a stájer határig terjedõ terület központjaként. Balogh Tibor ennek a kanizsai református gyülekezetnek volt lelkipásztora 1985 – tõl, a Somogyi Református Egyházmegye espereseként 2004 – tõl dolgozott. Nagy szerepet vállalt itt a hitélet szervezésében, nevéhez köthetõ számos templomfelújítás, a lelkipásztorok biztosítása a kistelepüléseknek.

1940. május 10-én született Celldömölkön, s életének 69. évében hunyt el. A budapesti Református Teológiai Akadémián szerzett lelkészi oklevelet 1964-ben. Zalaegerszegen, Körmenden, Balatonlellén, Kaposváron és Nagybajomban volt segédlelkész. 1966 – tól a Somogy megyei Csököly, 1985-tõl a nagykanizsai és a galamboki egyházközségek és a hozzájuk tartozó 71 falu lelkipásztora volt. 1990-tõl 1998-ig önkormányzati képviselõ volt, 1990 – 94 között az Etnikai és Nemzetiségi Bizottság elnökeként dolgozott a közéletben. A Somogyi Református Egyházmegye espereseként 2004. január 1-jétõl 2009. január 1-jéig szolgált. 2002 –ben megkapta a „Nagykanizsa Megyei Jogú Város Kisebbségeiért” kitüntetõ címet. 2009. január 6-án a Somogy Megyei Közgyûléstõl „Somogy Polgáraiért” Díjat kapott. (Nagykanizsa a reformátusoknál a Somogyi Egyházmegye része.) Nagykanizsán 2009. június 30-ig szolgált volna még lelkipásztorként, utána következett volna jól megérdemelt nyugdíja. A Nagykanizsai Református Gyülekezet és Alapítványa immár 10. alkalommal rendezte meg az ún. „Kanizsai Esték” címû elõadássorozatot, melynek fõszervezõje volt. Ez az elõadássorozat is és a kanizsai gyülekezet most motorját és lelki vezetõjét vesztette….

Szomorkodunk, de vigasztal: „Én veletek vagyok mindennap a világ végéig!” (Mt 28,20) Ezzel a halállal is mi, hátramaradottak lettünk szegényebbek, de amit Balogh Tibor értünk tett, az megmarad és halhatatlan: az emlék soha el nem hagy. Gyászunkat enyhíti az a 23 év, amelyet Nagykanizsán szolgált a reformátusok és minden kanizsai szolgálatában missziós és közéleti emberként.

Tudjuk, hogy a távozók titkos világa meg sosem újul, de a halál, talán, csak átmenet a másik oldalra. Tudjuk: „Az orcának szomorúsága által jobbá lesz a szív.” (Péld 6,3) Megerõsödhetünk így, hogy megújult szívvel tovább tudjunk nézni a jelen gondjainál. Eltávozott Balogh Tibor, váratlanul átölelte az Isten néma, igaz öleléssel. Látszólag nincs mit köszönni ebben a hirtelenségben, de Balogh Tibor így is elmondhatja: „Atyám, elvégeztem a munkát…” (Jn 17,4) Tanulság mindnyájunknak: nekünk is úgy kell kimennünk a világból, ahogy õ mondja: „Futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam.” (2 Tim 4,7)

Az életünk és a halálunk természetes beszéd arról, milyennek kell lennünk az élet nagy fordulópontjain. Nekünk presbitereknek és nem – presbitereknek örök tanítás Nagy Gáspár szavaival élve: „Akik Vele élnek és halnak, azokat, életük estéjén nem a végsõ kimerültség altatja el, hanem a szeretet. Örök álomra, amely a legszebb valóság.”

Áldás, békesség!

Balogh László, presbiter

2009-02-17 09:43:55

További hírek:

JEGYZET ROVAT >>>