A közelmúltban ünnepelte megalakulásának öt éves évfordulóját a Rozgonyi Polgári Kör. Ebbõl az alkalomból Miha Tamásnét, a város közismert, nyugdíjas tanárát, a jobboldali civil szervezet vezetõjét elõször a gyökerekrõl kérdeztük. Beszélgetésünk során a számtalan régi fénykép mellett elõkerült a Kanizsa Enciklopédia, az édesapa naplója és a Klárika által az 1700-as évektõl napjainkig levezetett családfa.
– Az én édesapám akár író is lehetett volna. Szabatosan fogalmazott, gördülékeny, olvasmányos stílusban írt. Az emberi lélek apró rezdülései fellelhetõek írásaiban. Ebben a kék füzetben gyönyörû apró betûkkel feljegyzett mindent, amit a családtagokról tudott. Nagyon nagy érték számunkra, az utódoknak. Könnyekre fakadunk, amikor olvassuk.
Nagy öröm számomra, hogy öt õsünk szerepel az enciklopédiában – kezdte a visszaemlékezést Klárika. – Apai ágon a Janda- és a Knortzer-ág. Régen a nõk ritkán vállaltak közéleti szerepet, csak a férfiak. Most már az emancipáció révén természetes, hogy a nõ is tovább viszi az õsi tradíciókat, nemcsak a férfi. Tehát öt nevet említenék. Janda Károly dédapámat, a kertészt, Janda Károly nagyapámat, a posta-fõfelügyelõt és Janda Károly édesapámat, a bankigazgatót. Apai ágon még Knortzer György dédapámat említem, akinek édesapja, Rudolf, egy magas rangú porosz tisztnek volt a fia és az 1700-as években került Kanizsára. Dédapám a kormánytanácsostól kezdve nagyon sok tisztséget töltött be. Õ volt a Zala Megyei Gazdasági Takarékpénztár nyugalmazott vezérigazgatója, igazgatósági tagja, a Magyar Nemzeti Bank váltóbírálója, a Nagykanizsai Közraktárak Rt. igazgatósági tagja, a Zalavármegyei Tûzoltószövetség örökös elnöke, a Nagykanizsai Önkéntes Tûzoltótestület tiszteletbeli elnöke és örökös parancsnoka. A kanizsai mentõket és a tûzoltóságot õ alapította meg. Városi képviselõ, a Város-szépítészeti Bizottság tagja, a Polgári Egylet elnöke. Örökös tûzoltó fõparancsnok és kormánytanácsos. Dédapa halála után édesapám lett a Zala Megyei Gazdasági Takarékpénztár vezetõje, majd 1949-ig az Országos Takarékpénztár fiókfõnöke. Munkahelyérõl azért bocsátották el, mert nem akart belépni a kommunista pártba. Még a városból is kitiltották.  Anyai ágon Bartal Béla nagyapám szerepel az enciklopédiában. Õk csak az 1900-as évek elején kerültek Kanizsára. Bartal nagypapám a vasúton dolgozott. Köztiszteletben álló állomásfõnökként a Dél-Dunátúlon elterjedt a híre, hogy ilyen jól szervezett és esztétikus vasútállomás nincs a közelben.  Elismertségét az is mutatja, hogy amikor Viktor Umberto átutazott Kanizsán, az a megtiszteltetés érte, hogy az állomáson végigterített vörös kókuszszõnyegen, díszes ruhában, fehér kesztyûben fogadta, majd tiszteletét tette nagyapám hivatalában is. 1924-tõl több mint egy évtizedig állomásfõnök, a város közéletének szereplõje, önkormányzati képviselõ, és kitüntetéssel ismerték el a soproni-hûségszavazás szervezésében való közremûködéséért. Janda Károly dédapám a kiscenki Széchenyi kastély kertészetébõl került 1881-ben Kanizsára. A herceg Batthyányi féle hitbizományból bérelt területen indult el a kertészete a mai Peterman kertészet a Báthory utcában. Késõbb megnyitotta a Fõ utcán a város elsõ virágüzletét, ahol vágott virágot, virágmagokat, facsemetét árult. Felesége Füstér Irma, az 1848-as honvédhadnagy leánya, beszélt franciául és a nagykanizsai Jótékony Nõegylet tagja volt. Három gyermekük született. Hedvig, az én keresztanyám és Margit leányuk zárdában nevelkedtek, fiuk Károly, az én nagyapám, Reitzlingenben a kertészeti fõiskolán tanult. Janda Margitot vette feleségül Peterman József, így a Janda kertészet ezután a Peterman nevet vette fel, amelyet az unoka Peterman Károly ma is mûködtet a Báthory utcában. Janda Károly nagyapám az Eötvös téri Piarista Gimnázium tanulója, majd külföldön folytatta tanulmányait, de az I. világháború az orosz frontra szólítja, sebesülés, fogság járul hozzá korai halálához. A kanizsai postán, mint postafelügyelõ dolgozott. Édesapám Janda Károly egy jól kvalifikált bankszakember volt. Több alkalommal Budapestre szerették volna helyezni, de édesanyám nem akarta felcserélni a vidéki életet a fõvárosival. Õ egy köztiszteletben álló, jó kapcsolatteremtõ készségû ember volt. 1949-ig igazgatóként dolgozott. Már gyermekkoromban természetes volt számomra, hogy az elõdeim életvitelét kell továbbvinnem, magas szintû képzettséget kell szerezni, és ezáltal a szûkebb pátriám hasznára válni. Mivel gyermekkoromtól német és angol nyelvet tanultam, biztosra vettem az idegen nyelvek fõiskolájára való felvételemet, de az 50-es években a politika beleszólt a család életébe. Mellõzések, elbocsátások, kivégzés. Maradt a reális valóság, nem tanulhattam tovább és tizennyolc évesen családfenntartó, dolgozó nõ lettem. Csak 1964-ben tudtam diplomát szerezni. Az oly sokat emlegetett gyökerek, a hagyomány, és a folytonosság nagyon fontosak. Ez vezérelt engem is, amikor a családi iratokat böngészve 2005-ben elhatároztam, hogy a dédapám által vezetett Polgári Egyletet újjászervezem és annak szellemiségét folytatva hû maradhatok a családi hagyományokhoz. Szerencsémre van a városban egy összetartó, tettrekész, áldozatokat vállaló csapat, a Rozgonyi Polgári Kör, amelybõl nagyon sokan kérték felvételüket a Polgári Egyletbe. Hasonló értékrendet vallanak velem s így a Polgári Egylet a mai modern világban mégiscsak az õsök nyomdokain halad. Keresztény, értelmiségi családból származom – összegezte a képeket nézegetve Klárika. – A közelmúltban elhunyt, szintén pedagógus férjemmel – aki sokat tevékenykedett a közös ügyért –, három gyermeket neveltünk fel. Tõsgyökeres kanizsai vagyok. Szeretem ezt a várost, az Alsótemplom harangjainak zúgását, a volt líceum boltíves folyosóablakait, a patinás épületek varázsát, a Sétakert árnyas fáit éppúgy, mint a belváros lüktetõ forgalmát. Büszke vagyok arra, hogy õseim már az 1800-as évektõl Nagykanizsa polgárai voltak és lelkiismeretes, felelõsségteljes munkájukkal a város fejlõdését segítették elõ.
– Lépjünk vissza az öt évvel ezelõtti idõszakra, a Polgári Kör megalakulására.
– A városban 2002-ben rádöbbentek a jóakaratú emberek, hogy a demokrácia nem jóságos angyal, aki lejön közénk és megérint bennünket. A politikai ügyeskedõk egyre inkább elfoglalták a kulcspozíciókat a társadalmi, politikai rendszerben. Ekkor Orbán Viktor miniszterelnök úr felhívására szervezõdni kezdtek a polgári körök. Kezdetben kigúnyolták õket, ténykedésüket elhallgatták. Ma már tudjuk, hogy a jobboldal támogatásának fontos bázisai. Nagyon rövid idõn belül megtaláltak engem, és felvállaltam, hogy Orbán Viktor FIDESZ-elnök felhívására létrehozok egy polgári kört. A Rozgonyi Polgári Kör 2002. május 22-én alakult a lakásomon negyvenkét fõvel. Az elnevezéssel eszmeileg is azonosulni tudtunk, hiszen Rozgonyi István országbíró, zalavári kapitány híres törökverõ volt. A körhöz azóta olyan keresztény, konzervatív, polgári értékrendet valló emberek csatlakoztak, akik úgy érezték, hogy a 2002-es vereség után mindazokat az eredményeket tovább kell vinni, amelyek a FIDESZ-kormánynak és Orbán Viktornak voltak köszönhetõek. A kezdetekben politikai rendezvényeken, tüntetéseken, nagygyûléseken vett részt a közösség.
– Egyszer polgári kört, aztán polgári egyletet említett...
– A polgári kör teljesen kötetlen forma, mindenféle alapszabály és kötöttség nélkül mûködik, olyan, mint egy sok ismerõst tömörítõ baráti kör.  A kör azonban 2005-ben továbblépett, és a régi hagyományokra épülõ polgári egyletet is létrehozta. A kettõ nem zárja ki egymást. A polgári körnek vannak programjai, feladatai, ezek jól öszszeilleszthetõk az egylet célkitûzéseivel, mert sok azonosság van közöttük. Például karitatív, kulturális tevékenység, a közösség építése, a hagyományok ápolása, erdélyi magyarokkal való kapcsolattartás. A polgári kör egy spontán társadalmi önszervezõdés, a polgári egylet egy civil szervezet, amelynek van alapszabálya és közgyûlései. Bárki tagja lehet, aki ehhez az értékrendhez tartozónak érzi magát. Aki egy civil szervezetnek akar a tagja lenni, az kérheti magát a polgári egylet soraiba. A kör létszáma gyorsan növekedett, jelenleg a szimpatizánsokkal együtt kétszázon felül van. Az elmúlt öt évben egy jól szervezett közösség lettünk. 
– Hogyan jellemezne, értékelne egy-egy évet?
– 2002-ben a tiltakozások, bojkottok, tüntetések és a nemzeti ünnepeink, városi megemlékezések szervezése jellemezte összetartozásunkat. 2003-ban a jobboldali civil szervezetekkel való összefogás, elõadások szervezése országosan ismert elõadókkal, politikusokkal, mûvészekkel, a helyi FIDESZ-szel való kapcsolat erõsítése, a szövetség tagozataiba való belépés volt jellemzõ tevékenységünkre. Abban az esztendõben nyitottunk a nagy nyilvánosság felé is. Jótékonysági vásárokat szerveztünk karácsonykor, húsvétkor ajándékcsomagokat (élelmiszert, játékot) osztottunk a sokgyermekes családoknak. Sajtótájékoztatókat, évértékelõt tartottunk. A városunkban lévõ Nagy-Magyarország Emlékmûnél ünnepi mûsort adtunk a trianoni évforduló alkalmából. Autóbuszos kirándulásaink a Terror Házába, Herendre, megyei és országos találkozókra, rendezvényekre, közös évbúcsúztató, névnapok megünneplése még bensõségesebbé, családiasabbá tették közösségünket. 2004-ben az EU-választások kampánya alatt nagyon sok családot kerestünk fel, jártuk a falvakat, több mint négyezer petíciót írattunk alá. Úgy érezzük, a városban elért jobboldali gyõzelem aktív részesei voltunk. 2005-ben a határokat átívelõ zarándoklat fogadására ünnepséget rendeztünk, áprilisban vendégünk volt Jókai Anna írónõ, és a szimpátiaszavazásból is derekasan kivettük részünket. 2006-ban egy jól sikerült teadélutánt szerveztünk, erdélyi körutazáson vettünk részt és az 56-os megemlékezések több helyszínén képviseltette magát a polgári kör. (Kiskanizsán, Murakeresztúron, Nagykanizsán a városi ünnepségen és Budapesten az Astoriánál. – B.E.) Strassburgban járt két polgári körösünk májusban. A 2006-os választások kampányát aktívan segítettük, decemberben pedig ismét megrendeztük a jótékonysági vásárt és ajándékosztást.
– Ez volt a múlt. A jövõ terveiben mik szerepelnek?
– Az irányvonalat a Fidesz és Orbán Viktor adja meg számunkra. Véleményünkkel a mindenkori politikai hatalom kisembereket érintõ problémáinak megoldásában szeretnénk részt venni. A városlakók is értékelik tevékenységünket. A baráti együttlétek után mindig lélekben megerõsödve térünk haza családjainkhoz abban a tudatban, hogy igaz ügyet szolgálunk.
Bakonyi Erzsébet

További hírek:

MAGAZIN ROVAT >>>