Nagy általánosságban nézve a helyzetet, ma már tucatjával kapjuk a híreket arról, ha egy magyar labdarúgó tehetség tinédzser-éveiben külföldre (általában tõlünk nyugatabbra) kerülhet, hogy az ottani klubok valamelyikében csiszolják tovább tudását. Valami hasonlóban lehet része jelenleg Nagy Gergõnek is, hiszen a kanizsai 15 esztendõs futballista az SK Sturm Graz akadémiáján tanul, edz, játszik – és persze gólokat lõ...

– Miként kerültél ki az ausztriai gárda futball-központjába?

– A graziaknál még februárban hirdettek meg játékos-börzét, melyre az én korosztályomban is várták a tehetséges fiatalokat – avatott be minket a kezdetekbe itthon az NUFC-nél, majd a ZTE-nél is megfordult játékos. – Miután az elsõ válogatáson megfeleltem, következett a további rosta újabb ügyességi, technikai és taktikai feladatokkal, s így lettünk egyre kevesebben, végül aztán én is a elnyertem a Sturm tehetséggondozóinak tetszését.

– Hogyan sikerült a beilleszkedés, illetve melyik korosztályban bizonyíthatsz?

– Nincsen sok külföldi, ennek ellenére nem volt semmi gond azzal sem, hogy a nyelvtudásom még egy kicsit akadozik. Idõvel gondolom, ezzel sem lesz probléma, hiszen az akadémia négy éve erre nagyon sok lehetõséget ad a továbbiakban. Most az elsõ évben egyébként kimondottan a labdarúgáson van a hangsúly, s ebben bátran kijelenthetem, nincs hátrányom, sõt... Ami a csapatomat illeti, az U17-es korosztályúakhoz kerültem, s komoly bajnoki rendszerben, a Totojugendliga küzdelmeiben mérkõzünk hétrõl-hétre az egykori osztrák válogatott Arnold Wetl irányításával.

– Hogyan képzeljünk el egy osztrák klub utánpótlásgárdáját?

– Elõször is hétköznap mindig van tréning természetesen, ebbõl kétszer délelõtt is foglalkoznak velünk intenzíven. A mecscseinket vasárnap rendezik, s mi nem a nagy grazi arénában, hanem a Sturm-központ centerpályáján játszunk. Az igazi élmény azonban az idegenbeli találkozók alkalmával van. Ilyenkor már több esetben is elõzõ nap utaztatnak minket az adott helyszínre emeletes buszon, mely a három korosztályos csapatot fuvarozza. Magán az akadémián egyébként mindenre odafigyelnek velünk kapcsolatban, s ahogy mindenki, én is úgy kaptam az elhelyezést, hogy egy szobatársam van.

– Mennyiben más világ az osztrák futballt övezõ körítés?

– Már az hihetetlen, ami a Sturm csapatát körülveszi Grazban. Nem is oly rég éppen szerdai fordulót bonyolítottak náluk, s az innsbruckiak ellen 18 ezren buzdították a csapatokat a grazi fekete-fehérek stadionjában, vagyis a UPC-Arénában. Elképesztõ volt a hangulat, a meccs felvezetése, s ennél ott talán csak akkor nagyobb a felhajtás, ha a városi rivális GAK az ellenfél. Ami viszont meglepõ, hogy a jövõ évi Eb-nek nincs nagy visszhangja, lehet amiatt, mert Grazban nem rendeznek mérkõzéseket...

– Gondoltad volna, hogy egyszer majd ilyen korán külföldön kaphatsz nagy lehetõséget?

– Imádom a focit, s már akkor jó gárdában szerepelhettem, amikor a Zrínyi-iskolába jártam. Aztán jött az UFC és a ZTE, s ezeknél a kluboknál is fejlõdtem, köszönhetõen olyan edzõknek többek között, mint Faller Zoltán, Catalin Azoitei, Holdosi János vagy éppen Kámán Attila.

– Az eddigi legnagyobb kinti élményed?

– A Totojugendligában nemrég a linzi gárdával mérkõztünk, mely akkor vezette a tabellát, s a meccs végén engem választottak a legjobb játékosnak. Talán ez jelentette igazán elõször azt, hogy végképp befogadtak a klubnál.

Némi szervezõmunka, s a kiskanizsai Horváth György segítségével sikerült megszólaltatni Gergõ edzõjét, a 37 éves, 21-szeres osztrák válogatott Arnold Wetlt is a grazi Sturm-központban:
– Magyar játékosomnak nagyon jó adottságai vannak, vagyis tehetsége megkérdõjelezhetetlen, ami jó technikai tudással és megfelelõ játékintelligenciával párosul. A továbbiakban persze nagyon sok függ tõle is, s úgy gondolom, mi ehhez itt a szükséges hátteret megteremtettük. Akadémiánkon minden csapathoz külön szakmai stáb tartozik, s a futballistáink egészségére is maximálisan odafigyelünk, illetve abban is segíteni tudunk, hogy a késõbbiekben a hétköznapi életben is boldogulni tudjanak.

Polgár László