Idén is köszöntötte a városvezetés a sajtó képviselõit a Honvéd Kaszinóban. A szabad sajtó napja alkalmából rendezett összejövetelen Marton István polgármester az alábbiakat mondta el:

"Kötelességemnek érzem, hogy azon kanizsai polgárok számára is nyilvánvalóvá tegyem a város idei költségvetésének vétójára vonatkozó döntésem jogosságát, akik nem követték figyelemmel a költségvetés vitáját, s ezzel párhuzamosan annak sajnálatos szétverését. A költségvetést megszavazó Fidesz-SZDSZ frakciószövetség képviselõinek többségén kívül nem sokaknak mondok újat azzal, hogy a világ napjainkban egy eddig sosem látott méretû pénzügyi és gazdasági krízist él át. Ezzel szembesülnek a kormányok, az önkormányzatok, a gazdasági élet szereplõi, és sajnos maguk az állampolgárok is, az Egyesült Államoktól Oroszországig, Svédországtól Dél-Afrikáig mindenhol.

"Azt hinni, hogy Nagykanizsát valami megmagyarázhatatlan okból nem érik a negatív hatások, meglehetõsen botor, a valóságtól elrugaszkodott feltételezés. A forint szédületes zuhanásának „köszönhetõen”, az adósságterhünk közel félmilliárd forinttal nõtt egyik hónapról a másikra, az iparûzési adó bevételekben történõ visszaesés pedig még alig kalkulálható, de vélhetõen igencsak jelentõs lesz. Ebben a helyzetben egy felelõs testület, kényszeredetten ugyan, de húz egyet a nadrágszíjon, s így is tettek szerte az országban. Az én célom sem lehetett más, az elsõ fordulóban tervezett költségvetésben mutatkozó 1,6 milliárd forintos hiányt konszenzussal szükséges lett volna levinni a tavalyi évi tervvel megegyezõ – még éppen kezelhetõ – 1,3 milliárdos szintre. Ehelyett a testület, a mostanság sokat emlegetett, és egy kicsit megmosolyogtató „kollektív bölcsesség erejével”, valamint jó pár rosszul ütemezett tétellel, a költségvetési hiányt a sosem látott 2,2 milliárd forintos összegre tornászta fel. Jellemzõ, hogy ilyen mértékû eladósítást még az általam nem alaptalanul garázdának tartott elõzõ városvezetés sem produkált. Amennyiben ez a változat életbe lép, garantált, hogy az elmúlt két év felelõs gazdálkodásának gyümölcsét, az adósságspirál és a csõdhelyzet elkerülését felszámolja. A várost, illetve a következõ – talán érdemesebb, de összetételében a közvélemény-kutatások alapján mindenképpen jelentõsen változó – önkormányzati testületet pedig kényszerpályára, megkockáztatom, kilátástalan helyzetbe hozza. A jövõ ilyen mértékû, és ennyire felelõtlen felélése ellen még akkor is élnem kellett volna – két és fél év alatt elõször – vétójogommal, ha biztosan tudom, hogy az újratárgyalás alkalmával ugyan ez a tervezet kerül elfogadásra. Erre a lelkiismeret, a szakmai tapasztalat, valamint a polgármesteri fogadalmam egyaránt kötelez. De a kötelezõ racionalizmuson túl, mint optimista, bízom abban, hogy a Fidesz-frakció néhány tagja meglátja a fényt az alagút végén. Ehhez nem is kéne sok. Elég lenne megnézni Orbán Viktor legutóbbi évértékelõjét, ahol fékevesztett hitelfelvételek, a felelõtlen gazdálkodás, valamint a jövõ elzálogosításának következményeire mutat rá, s ekkor megszülethet a felismerés, ez a nagykanizsai csoportosulás, bizony, csupán nevében emlékeztet Magyarország méltán legnépszerûbb politikai erejére. Vagy azok a képviselõk, akik a közgyûlés szüneteiben szégyenkezve ismerik be a költségvetés tarthatatlan voltát, majd a végszavazásnál mégis betörnek a frakció-fegyelemnek, gondolkodjanak el azon, hogy nem egy pártra, hanem Nagykanizsa érdekeinek szolgálatára tettek esküt 2006 októberében.
Kérem a testület tagjait, hogy kezdjék el átértékelni a város, illetve saját maguk helyzetét, mert nincs sok idõ, a mozgástér pedig még kevesebb!"