„Élt valahol a távoli Napkeleten egy csodálatos madár. Fényesebb volt mint a Nap, ragyogóbb a szivárványnál, szebb, mint a legszebb drágakõ. Mert az ember örök vágyából született. Apja a Szabadság volt, anyja a Boldogság. Amerre a Tûzmadár szállt, felszakadoztak az álomnehéz felhõk, kisütött a Nap, szivárvány tündökölt az égen, a szenvedõk kínja megenyhült, az elnyomottak kiegyenesítették gerincüket. A megfáradtak új erõre kaptak, a nincstelenek keze ökölbe szorult.”

Hazánk történelmének egyik legfontosabb eseményére, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc 161. évfordulójára hagyományosan, oktatási intézményeinkben is emlékeztek.
(További képek a galériában)

A Bolyai János Általános Iskola a HSMK-ban tartotta Március 15-ét köszöntõ ünnepségét.
– Ezen a napon Európa közepén egy költõ, s vele együtt egy nép, a szabadságról álmodott. A szabadság elbukott, a forradalom napja mégis ünnep maradt a számunkra – e szavakkal kezdte gondolatát a mûsor rendezõje, Dr. Kupóné Gasztonyi Edit tanárnõ. – Õrizzük, és tiszteljük azok emlékét, akik mind egyet akartak – folytatta. – A költõét, Petõfi Sándorét, aki talpra szólította a nemzetet. A márciusi ifjakét és a honvédekét, akiknek életüknél is fontosabb volt a haza szabadsága. De ne feledjük a tizenhárom honvédtábornok nevét, akik vértanúként haltak meg Aradon 1849. október 6-án.
A diákok ünnepi mûsorukkal mindnyájukra emlékeztek. Nagy lépésekben végigkövették az eseményeket 1848. március 15-étõl 1949. október 6-ig. Olyan mûvekbõl hangoztak el idézetek, amelyek a nemzet akkori hangulatát adták vissza. Az egész mûsorra a népies hangulat nyomta rá a bélyegét, a tanulók népviseletbe öltözve szerepeltek. Az aláfestõ zene a Kormorán és a Ghymes együttestõl származott. Az újszerû, látványos, színvonalas mûsort az elsõs évfolyamon kívül valamennyi bolyais végignézhette.
Az Izraelita temetõben e napon tisztelegtek az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kanizsai hõseinek sírjánál. A megjelentek a hagyományosan Horsetzky Sándor 48-as tüzértiszt sírjánál helyezték el az emlékezés köveit. Délután a Halis István Városi Könyvtárban bemutatták Cser József: Nagykanizsa a szabadságharc alatt címû könyvét. A kötetet Balogh László, az OKISB elnöke ajánlotta a megjelentek figyelmébe.
Szombat délután 15 órakor a Zrínyi Miklós Általános Iskola diákjai szerepeltek a Kossuth Lajos szobránál rendezett koszorúzási ünnepségen. Fél órával késõbb a város polgárai a köztemetõben tisztelegtek az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kanizsai hõseinek sírjánál.
Vasárnap délelõtt 9 órakor a Kanizsai Fúvós Egyesület Zenekara adott térzenét a Deák téren, melyet ünnepélyes zászlófelvonás, majd a 48'-as gyalogezred emlékmûvének koszorúzása követett.
A Medgyaszay Házban 10 órától kezdõdõ emlékmûsorban Marton István polgármester mondott ünnepi beszédet. A polgármesteri köszöntõ után kitüntetések átadására került sor. A Nemzetõrség fõparancsnoka nevében vitéz Bartal György fõkapitány a „Kárpát-medencében élõ magyarság megmaradásáért folytatott szûnni nem akaró harcban megnyilvánuló példamutató helytállásért” kitüntetést adott át Miha Tamásnénak, a Rozgonyi Polgári Egylet elnökének és Tálosi Péter titkárnak. A rendezvényt a Dr. Mezõ Ferenc Gimnázium és Közgazdasági Szakközépiskola diákjainak szereplése zárta. A mai korunknak szóló, széthúzás, összefogás és szeretet jegyében összeállított mûsort Teleki Tünde tanárnõ szerkesztette és rendezte.
A Március 15-i ünnepség fáklyás emlékezõ sétával zárult.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Kedves Emlékezõk!
„… nem hunyt fényük a csillagoknak. Emlékezzünk!… Amelyik nép a múltját elfelejti, annak a népnek nem lesz jövõje sem!… 1848! Te csillag!
Te, a népek hajnalcsillaga! – köszöntötte Petõfi Sándor, nemzetünk nagy költõje, a márciusi ifjak legnagyobb forradalmára 161 évvel ezelõtt 1848. március idusán, az elsõ tavaszi sorsfordulón a fényt, amely végigpásztázta Európát. 1848 tavaszán megmozdult Európa. Február 23-án Párizsban, március 11-én Prágában, 13-án Bécsben tört ki a forradalom, amely futótûzként terjedt Magyarország felé, s amikor Pestre ért, felébresztette a szunnyadó lángot, amely erõt adott hazánknak megvívni harcát a császár és a múlt ellen.
1848. március 15-re emlékezni mindig, minden helyzetben különös és fölemelõ kötelesség.
A nemzet életében az olyan történelmi sorsfordulók egyike ez a nap, amelyek által többnek és igazabbnak tudjuk magunkat, érezzük egy közösség törvényszerû összetartozását, s magunk mögött tudjuk azt a szellemi erõt, amit Széchenyi, Kossuth, Petõfi, Arany, Vasvári, Táncsics, Jókai életmûve jelent a magyarságnak. Cselekedetük történelmi érvényét még a szabadságharc legyõzésének tragédiája sem törölheti el. 1848-ban a nemzeti függetlenség és a polgári haladás volt a tét.
„Ne ijedjetek meg e szótól: forradalom. / Nem villám ez, napsugár, mely szemetekbe süt. / Minden, ami szép, e szóban benne van. / Változik minden. Ég és Föld más alakot ölt. / De életre változik minden./ Világ és szabadság terjed szét mindenütt.” Mondta: Jókai Mór
Tisztelt Ünneplõ Közönség!
Az államalapítás óta történelmünk legnagyobb tettét 1848/49 társadalmi és nemzeti megújulása hozta Magyarország számára. Lakosságának földesúri függésében állott nyolcvan százaléka megszabadult a terhes robottól, az ingyenes szolgáltatásoktól. Szabad lett személye, és jogot nyert javai tulajdonlására. Valóra vált a közteherviselés, megalapozást nyert a törvény elõtti egyenlõség, és kezdetét vehette a nép politikai jogokban részesülése. Az érdekegyesítõ politika polgárosító reformereinek, a legfelkészültebbek és legbátrabbak fellépésének eredményeként, kiváltságosok százezrei helyett honpolgárok millióinak közösségévé vált a nemzet.
Törvénykönyvbe került, hogy hazánkat független, mindenben a népképviseleti országgyûlésnek felelõs magyar kormány igazgassa.
A birodalom idõlegesen meghátrált önkényuralmi erõi azonban hatalompolitikai céljaik érdekében újra biztosítani kívánták a korlátlan rendelkezést hazánk anyagi erõivel és embertartalékával. Magyarország képesnek bizonyult a forradalmi átalakulás vívmányait hõsies szabadságharcban megvédelmezni. De az osztrák császár által az orosz cártól kikönyörgött intervenciós sereg túlereje végül is vereséget mért a honvédseregre. A nemzeti és demokratikus átalakulás ügye csatát vesztett. De 1848/49-ben a magyar név visszakerült Európa térképére – reményünk szerint – örökre.
A magyar nép pedig, el nem felejtve a nagy esztendõ vívmányait, késznek bizonyult megõrzésükre, majd helyreállításukra, s – amint lehetõség nyílt rá – kiteljesítésükre is.
Kedves Kanizsaiak!
Március 15. a tiszta hit és az emlékezés ünnepe, melynek történéseibõl sokat tanulhatunk
Ideiglenes világban élünk, idegeink a gondoktól remegnek, állandó kérdõjelként jár elõttünk a holnap, reményt bénít a bizonytalanság, a lét bizonytalansága. A legújabb korban „kevés a fény”, de mindez nem szegheti kedvünket, nem adhatunk helyet a csüggedésnek. A sikert soha nem adják ingyen, keményen meg kell küzdeni érte. Emlékezzünk a több mint másfél évszázaddal ezelõtt történtekre, a márciusi forradalomra, Petõfire, Jókaira, Táncsicsra, a névtelen hõsökre, mert emlékezni talán könnyebb, mint ünnepelni. Kemény, feszes világban élünk, el-elmerülünk a mindennapok sokasodó gondjaiban, de amikor olvad a hó, megcsillan a napsugár, kipattannak az elsõ rügyek, a szívekbe melegség költözik, akkor emlékezünk a márciusi hõsökre.
A tavasz derûjét, a szabadságot csak az tudja igazán megbecsülni, aki megszenvedett érte. 1848. március 15-én meghozták ezt az áldozatot õseink. Emléküket tiszteljük meg azzal, hogy megállunk, fejet hajtunk elõttük. Merítsünk erõt szellemük kútjából, hogy tovább haladhassunk a megkezdett úton. Az emberek ma is az utcára vonulnak, mint hajdanán, mellükön kokárda, akár süt a nap, akár csepereg az esõ.
Emlékezzünk… és ne feledjük – hisz végsõ soron ez adja az ünnep aktualitását – az õsök példamutatása minket is kötelez! Õk ki mertek állni és nem csak szavakkal, de tettekkel is az elveik, a tisztesség és a becsület parancsa mellett, szembe mertek szállni az elnyomó, hazug és velejéig romlott rendszerrel, így bukásukban is gyõztesek lehettek.
Joggal várhatják el tõlünk, hogy õrizzük a lángot, a lángot, mely 161 esztendeje felperzselte Magyarországot, sõt egész Európát, de mára ereje gyengülni látszik, s ennek súlyos következményeit az egész országban, s talán Nagykanizsán különösképpen szenvedjük. Nem fegyverekkel, de felelõs döntésekkel és határozott cselekedetekkel kell gyõzelemre vinnünk csendes forradalmunkat, mely elhozhatja számunkra a megtisztulást, s közösen egy jobb világot, jobb országot, jobb várost építhetünk.
Köszönöm, hogy együtt ünnepelhetünk!”
B.E.