Folytatólagosan elkövetett zsarolás vádjával állt a Keszthelyi Járásbíróság elõtt két vádlott 2015. március 11-én. A férfit és a nõt a bíróság bûnösnek mondta ki, s nem jogerõsen börtönbüntetésre ítélte.

A vád szerint az I. rendû és a II. rendû vádlottak 2002. december 28. napján egy sértettet fenyegetéssel valótlan tartalmú kölcsönszerzõdés megkötésére kényszerítették. A szerzõdés szerint a sértett 1.000.000 Ft összegû kölcsönt kapott a II. rendû vádlottól, ám a pénz átadása-átvétele ténylegesen nem történt meg. Ezt követõen „törlesztõ-részletként” havi rendszerességgel 30.000-100.000 Ft-ot követeltek a sértettõl, akit bántalmazással, lakóházának felgyújtásával fenyegettek. 2003-ban a sértettet 1.500.000 Ft jelzálogkölcsön felvételére, majd ebbõl 1.350.000 Ft átadására kényszerítették, s még ugyanabban a hónapban 490.000 Ft kölcsön átvételérõl szóló valótlan tartalmú elismervény aláírására vették rá. Ezen kívül a sértett fenyegetés hatására 2003-tõl havi rendszerességgel 100.000 Ft körüli összegeket adott a szociális juttatásaiból a vádlottaknak. 2011-ben - mikor a sértett úgy döntött, hogy nem hajlandó tovább fizetni - a II. rendû vádlott elvette a bankkártyáját, majd hat alkalommal felvett róla havi 100.000 Ft-ot. A sértettnek több mint 5.000.000 Ft kára keletkezett.

Egy másik sértettet arra akartak rávenni, hogy ingatlanvásárláshoz kölcsönt vegyen fel. Ennek érdekében többször elvitték autóval egy keszthelyi bankfiókhoz. A sértett azonban a jövedelmi viszonyai alapján nem kapott hitelt. Hogy a vádlottak mégis pénzhez jussanak, „fuvarozás” címén a sértettõl 225.000 Ft-ot kértek, mely összeget 2009. március és 2010. január között havi 30.000-40.000 forintos részletben törleszthetett a sértett. A vádlottak összesen 430.000 Ft-hoz jutottak.

A vádlottak 2001-ben kisebb összegû (kb. 30.000 Ft) kölcsönt adtak az ügy harmadik sértettje egyik rokonának. Az adós visszafizette a pénzt, de a vádlottak 2004-re már mintegy 2.000.000 Ft-ot követeltek a tartozásból kifolyólag. Az adósság kiegyenlítése érdekében a sértett és gyermekei közös tulajdonában álló ingatlanára adásvételi szerzõdést kötöttek, amely szerint az ingatlan 1.200.000 Ft vételárért került az I. rendû vádlott tulajdonába. A gyerekek fejenként 200.000 Ft-ot, a sértett 600.000 Ft-ot kapott kézhez, ám tõle a vádlottak fenyegetéssel elvették a pénzt.

Az eljárás során a vádlottak tagadták bûnösségüket, mint mondták, nem uzsorakölcsönt adtak, nem félemlítettek meg senkit, nem tanúsítottak soha fenyegetõ, erõszakos magatartást. Betegségeik, rossz egészségi állapotuk nem is tette volna ezt lehetõvé. Állításaikkal szemben a bíróság mérlegelte az okirati bizonyítékokat, s a sértetti tanúvallomásokat, melyekben egyöntetûen azt állították a károsultak, hogy fenyegetéssel, megfélemlítéssel vettek el tõlük pénzt, a családi pótlékot, illetve egyéb juttatásaikat.

A Keszthelyi Járásbíróság az I. rendû vádlottat 3 rendbeli társtettesként elkövetett zsarolás bûntettében mondta ki bûnösnek, s mint visszaesõt halmazati büntetésül 4 év 10 hónap, börtönben letöltendõ szabadságvesztésre ítélte.
A II. rendû vádlottat 3 rendbeli társtettesként elkövetett zsarolás bûntettében, folytatólagosa, információs rendszer felhasználásával elkövetett csalás bûntettében és becsületsértés vétségében találták bûnösnek. (E vádlottnak felelnie kellett azért is, mert 2013 õszén leköpött egy rendõrt egy zalaszentgróti rendezvényen). A II. rendû vádlottra halmazati büntetésül 4 év 8 hónap börtönbüntetést szabott ki a járásbíróság büntetõtanácsa.
Az I. rendû vádlottat 6, a II. rendût 5 évre eltiltották a közügyek gyakorlásától – tájékoztatta lapunkat Dr. Bartalné dr. Mentes Judit a Zalaegerszegi Törvényszék sajtószóvivõje.

Az ítélet nem jogerõs, a védõk felmentésért fellebbeztek.
 

Kanizsa