Egy idõs asszonyhoz tört be éjszaka három vádlott 2014 februárjában. A három férfivel szemben 2015. március 25-én hozott nem jogerõs I. fokú ítéletet a Zalaegerszegi Járásbíróság.

A IV. rendû vádlott munkatársával ágynemût árulva jutott el a 81 éves pózvai sértetthez és férjéhez 2012 õszén. Két évvel késõbb a vádlott akkori élettársa (az ügy I. rendû vádlottja) megkérte a IV. rendû vádlottat, hogy mondjon néhány olyan helyet, ahol korábban járt, s nagyobb összegû pénzt tartottak otthon. A IV. rendû vádlott ekkor ”ajánlotta” a sértett ingatlanát. A tipp nyomán a vádlottak 2014 februárjában Sárkeresztúrról autóval elindultak Zalába. A IV. rendû vádlott a szóba forgó ingatlan közelében kitette az I. rendû, a II. rendû és a III. r. vádlottakat, majd nem messze onnan várakozott a kocsival.
A három vádlott a kerítésen át bemászott az ingatlan udvarára, lekapcsolták a villanyórát, elvágták a távközlési vezetéket, majd miután az I. rendû vádlott berúgta a bejárati ajtót, bejutottak a házba. A neszre felébredt az ott lakó, a férje halála után egyedül élõ 81 éves sértett, akit az I. rendû vádlott az ágyra nyomott, a pénzét követelte, s megfenyegette: ha nem ad pénzt, megöli. A nõ közölte, nincsen pénze, mire az I. és a II. rendû vádlottak átkutatták a házat, miközben a III. rendû vádlott a hálószobában vigyázott a sértettre, hogy ne tudjon kimenni. Végül a vádlottak megtalálták az asszony megtakarított pénzét - 802.000 Ft - és egy 1.804.000 Ft értékû betétkönyvet. A III. rendû vádlott távozását követõen a társai egy asztallal eltorlaszolták a hálószoba ajtaját, majd õk is elhagyták a házat. Nem sokkal késõbb a IV. rendû társuk felvette õket autóval. A vádlottak ezt követõen Veszprém felé indultak, a betétkönyvet eldobták, majd megálltak cigarettát venni. Ekkor igazoltatták õket a rendõrök, akik kábítószer-gyanús anyagot találtak náluk a kocsiban.
Az ügy I. fokú tárgyalásának utolsó napjára 2015. március 25-én került sor a Zalaegerszegi Járásbíróság elõtt. A perbeszédek után a büntetõtanács a következõ döntést hozta:
Az I. rendû és a II. rendû vádlottakat csoportosan elkövetett rablás bûntettében, mint társtettest és magánlaksértés bûntettében, mint társtettest mondták ki bûnösnek. Az I. rendû vádlottat halmazati büntetésül csoportosan, társtettesként elkövetett rablás bûntette vonatkozásában - mint erõszakos többszörös visszaesõt - 8 év fegyházban letöltendõ szabadságvesztésre, s 10 év közügyektõl való eltiltásra ítélték. Feltételes szabadságra nem bocsátható. A II. rendû társa - mint különös visszaesõ - halmazati büntetésül 6 év fegyházbüntetést kapott, s 8 évre eltiltották a közügyek gyakorlásától. A III. rendû vádlott csoportosan elkövetett rablás bûntettében, mint bûnsegéd és magánlaksértés bûntettében, mint társtettes bizonyult bûnösnek. Ezért, valamint egy korábbi, más ügyhöz kapcsolható cselekménye miatt - zsarolás bûntettének kísérlete és társtettesként elkövetett zaklatás vétsége miatt - halmazati büntetésül 4 év fegyházra ítélte a bíróság, s 5 évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. A IV. rendû vádlott lopás bûntette miatt, mint bûnsegéd 2 év, végrehajtásában 4 év próbaidõre felfüggesztett szabadságvesztést kapott. A bûnsegédként elkövetett magánlaksértés bûntettének vádja alól felmentették.
Az indokolásban elhangzott: a bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok és a vallomások alapján megalapozottnak látta, hogy a vádlottak - IV. rendû vádlott segítségével - pusztán besurranási szándékkal érkeztek a házhoz, ám a III. rendû vádlott azon állítását nem bizonyította semmi, hogy õ nem tudta, mire készülnek a társai, csak „belecsöppent” az eseménybe, amelyben csak megfigyelõként vett részt. A bíróság szerint egyértelmûen lopási céllal, az idõs sértett pénzének megszerzése érdekében érkezett a társaság Pózvára, mivel a vádlottak már az ide vezetõ úton megbeszélték, mire készülnek, s a visszaút során is egyeztették, mit fognak mondani, ha esetleg erre szükség lesz. Elfogásukat követõen elõször ez az egyeztetett történet hangzott el a rendõrségen, majd nem sokkal késõbb az I. rendû vádlott részleges beismerõ vallomást tett. Az õ, és a II. rendû társa, illetve a sértett vallomása alapján a házban – ellentétben a III. rendû vádlott állításával – hárman tartózkodtak, mely során a pénz megszerzése érdekében az I. rendû vádlott a sértett irányában erõszakot, fenyegetést alkalmazott, így a lopásnak indult cselekmény rablással, annak is minõsített esetével végzõdött. S bár a III. rendû vádlott szerepe kisebb volt, mint az I. és II. rendû társaié, a cselekmény alatt az ingatlanon belül tartózkodott, s õ volt az, aki elzárta a sértett elõl a szobaajtót, míg társai átkutatták a helyiségeket. Kérdésként merült fel, hogy a vádlottak fejükön maszkkal (amelyeket késõbb kidobtak az autóból) vagy csuklyákkal törtek-e be a házba. A vádirat az elõbbit tartalmazta, míg a II. rendû vallomásában az utóbbit állította. A maszkok a nyomozás során nem kerültek elõ.
Az ítélet nem jogerõs. Az ügyész, valamint a III. rendû vádlott és védõje 3 nap gondolkodási idõt tartott fenn, az I. rendû és a II. rendû vádlott és védõjük fellebbezett enyhítés végett, míg a IV. rendû vádlott és védõje tudomásul vette az ítéletet.
A bíróság az I. rendû és a II. rendû vádlottak esetében az eljárás jogerõs befejezéséig meghosszabbította az elõzetes letartóztatást, mivel fennáll a szökés, elrejtõzés, illetve a bûnismétlés veszélye – közölte lapunkkal Dr. Bartalné dr. Mentes Judit a Zalaegerszegi Törvényszék sajtószóvivõje.
 

Kanizsa