A közelmúltban jelent meg a Zala megye középkori templomai a teljesség igényével címû tartalmas kötet 420 színes fotóval. Kiadójával, egyik szerzõjével, Horváth Zoltán Györggyel beszélgetünk.

– Rokonszenves az a maximalizmus, hogy kötetei címében az szerepel: a teljesség igényével.
– Megmosolyogtató számomra, hogy olykor a szakemberek közt is akad olyan, aki szegényesnek képes nevezni ezt a hatalmas mennyiségû és kiemelkedõ színvonalú emlékanyagot. Parányi középkori falusi templomaink hihetetlen változatossága a rendkívül sokrétû freskókinccsel együtt arról tanúskodik, hogy Magyarország, mint évszázadokon át Európa életében meghatározó nagyhatalom, a középkori mûvészetben is vezetõ szerepet játszott. Persze a hazai ismeretterjesztés is hibás, hiszen középkori templomainkról elvétve jelenik meg könyv. Az is csak válogatás, melyekbe legtöbbször ugyanaz kerül bele. Könyveink szándéka épp ezzel ellentétes. Nem szemezgetve, hanem a teljesség igényével mutatunk be egy-egy megyét. Így az olvasó is láthatja: micsoda hihetetlen gazdagság, pedig egy megye csak milyen kicsi szelete Európa közepének, kulturális nagyhatalmának, Magyarországnak! Amelyet a történelem, a töröktõl fogva, ugyancsak nem kímélt. Így számunkra még inkább bizonyítja hazánk középkori nagyságát és gazdagságát. Ha ilyen történelmi körülmények közt ennyi minden megõrzõdött, mennyi érték lehetett egykor?

– Ön mûszaki ember, tanult mestersége villamosmérnök. Vajon leírható egzaktan, számokkal, miért hat így az emberre, mi a titka a középkori templomoknak? Miért érzi ezt az is, aki nem tartja magát vallásosnak?
– Nem hiszem. Úgy fogalmaznék, harmonikus arányúak, pontosan érezték ezek az építõmesterek az egyes szélességeket, hoszszúságokat, ettõl ilyen szépek ezek a templomok. Ami megragadott, ami miatt egyszerre hobbim és munkám: a középkori mûvészet hihetetlen gazdagsága és változatossága, belülrõl fakadó különleges szépsége. A nemes egyszerûség szépsége, a visszafogott, hatásvadász elemektõl mentes, viszont szeretettõl, ihlettõl és vallásos áhítattól átitatott szépség. Mindez a romanika és a gótika építõmestereinek és freskófestõinek még a vérében volt és hitébõl eredt. A mûvészet így tényleg valamely más, magasabb dimenzióba emelt, az esztétikum mindig valamely magasabb rendû igazság kifejezését segítette, sõt szolgálta.
– Gyermekei építésztörténeti tudása fiatal koruk dacára kimagasló, az anyatejjel szívták magukba - olvastam az egyetem honlapján. (Beszélgetõ partnerem ugyanis a BME Szélessávú Hírközlés és Villamosságtan Tanszékén tanársegéd.) Hallhatnánk gyerekszáj történetet?
– Leggyakrabban feleségem, Rita és négy gyermekem – Kálmi, Árpi, Matyi és Saci (jelenleg 12, 10, 7 és 4 évesek) – is elkísér a terepmunkára. Egy ilyen alkalommal történt az eset, olyan mókás, hogy el kell mondjam. Elég következetesen a romanika szót használom erre a korra – ez a neve a kiadómnak is. Kavarodást szokott ugyanis okozni, ha románt mondunk, összekeverik a néppel. Egyszer pongyolán úgy fogalmaztam: román kori, erre rám néztek és csak ennyit mondtak: Apa! Azért amikor én vagyok kiigazítva a gyerekeim által, az nem semmi. A másik. Négyéves volt a harmadik kisfiam. Sétáltunk a templomhoz egy rokonunkkal. Félköríves volt a szentély. Egyszer csak megszólal: ez romanika. Négy éves. Megyünk tovább, ott vannak a csúcsíves ablakok. Kérdem: És azok az ablakok? Azt mondja: Apa, az gótikus. És ott volt még egy ajtó a déli oldalon. – Matyikám, mondjad meg nekem, hogy az az ív milyen? De már azt mégsem lehet, hogy tudja! – Apa, az szamárhátív.
– Az évek alatt elkezdtek szembe jönni Önnel más szerzõk is. „El kellett volna ugranom?”– fogalmazott. De nem tette, könyveik kiadója lett. – olvastam ugyanott.
– Illetve szerzõtársaim lettek. Nem konkurencia, hanem nagyon – nagyon jó együttmûködés. A Zala-könyv esetében két független információanyag és két független fényképanyag uniója történt. Ká- rolyi György korábban Keszthelyen volt gyermekorvos. Zalai lokálpatriótának érzi magát. Másik szerzõtársammal, Gondos Bélával pedig régóta hasonlóan gondolkodunk. Friss kötetünkhöz: Zala megye olyan gazdag középkori templomokban, hogy két kötetbe fért bele. Csak az elsõ nem ezzel a címmel jelent meg, hanem Veszprém megye címmel... – ugyanis az 1950-ig még a Balaton keleti végében fekvõ Felsõörs is Zalában volt. A tótól északra esõ 30 kilométeres sáv ugyanis a mai Veszprém megyének az a része, amely a leggazdagabb középkori mûemlékekben – ajánlom hát elõzõ kötetünket is.
– További tervei? Északi középhegység? Erdély?
– Ó, hát végtelen...
– Felvidéken több templomot építettek át barokká? Ezért hiányzik még?
– Ennek az oka az ottani akadályozás. Sajnos kevéssé engednek be a templomokba felvételt készíteni. De Csallóköz középkori templomairól majdnem teljes anyagom van, a következõ néhány évben szeretném kiadni. Ott a törökkori pusztítás kimaradt, nagyon gazdag terület. A legközelebbi tervem pedig a Gyõr-Moson-Sopron megyei kötet.
Kanizsa