Kijutott az ünnepekbõl, ünneplésbõl mostanában Dobri Lajosnak. Alig egy hónapja 70. születésnapját ünnepelte széles családi körben, s az 1848/49-es Forradalom és Szabadságharc Évfordulója, március 15-e alkalmából állami elismerést kapott.

Dr. Fazekas Sándor földmûvelésügyi miniszter az Életfa Emlékplakett Bronz Fokozata kitüntetést adományozta Dobri Lajosnak, a Zala Megyei Lovassport Szövetség vezetõjének, lótenyésztõnek, több mint negyven éven át a lovassport területén végzett munkája, eredményes lótenyésztõi tevékenysége, a huszárhagyományok megõrzését szolgáló munkássága elismeréseként. A kitüntetést Budapesten, a Földmûvelésügyi Minisztérium Darányi Ignác termében rendezett ünnepségen adták át.
Az ünnepek amúgy is gyakoriak a Dobri család életében. Állami és városi rendezvényeink elképzelhetetlenek a huszárõrnagy által vezetett Hagyományõrzõ Császár Lovas Huszár Egység közremûködése nélkül. Ápolja, és egyben örökíti ezt a hagyományt is, hiszen a családja mindig mögötte van. Õnekik is van tennivalójuk. Amikor már nincs szükség a kardokra, elveszik a lovasoktól a fegyvereket, mert nélkülük könnyebb lovagolni, és a kardok sem mennek gyorsan tönkre a lovak sós verejtékétõl. Egy-egy zászlófelvonás alkalmával is látni lehetett az évek során, ahogyan váltották egymást az unokák a felesége, Ica karján. A hat közül, a 11 éves Sándor Soma szívvel-lélekkel felvállalja a huszárkodást. Március 15-ei koszorúzáson kihúzott karddal õ is ott tisztelgett nagyapja mellett a Deák-téri 48-as emlékmû talapzatánál. Katonásan vigyázzba áll, amikor kell. Kapott egy öltözet ruhát, vett neki kardot, tarsolyt, tölténytáskát. Mindenhova magával viszi, mert tudja, nem vall szégyent vele. Így most már három Dobri, az alapító mellett a fia, ifj. Dobri Lajos és Dobri Sándor Soma erõsíti a kanizsai császár-huszárok csapatát. Az unokák kiskoruktól kezdve velük vannak a templomi istentiszteleteken is. – Át kell adni a fiatalságnak az ünnepek tiszteletét – veti közbe Ica. – És ehhez bizony ünneplõbe kell öltözni. Nem lehet farmernadrágba menni egy templomba. A hagyományõrzés tekintetében is erre kell szoktatni a gyereket – magyarázza.
– A látványos eseményeket, versenyeket azonban fáradságos hétköznapok elõzik meg.
– Ez így van! – bólintott rá Dobri Lajos, akivel a kitüntetése kapcsán beszélgettünk. – Tulajdonképpen azzal a szemlélettel vettem föl mindenkit, hogy nem az embert, hanem az egyenruhát kell tisztelni. Amikor magukra öltik, attól a pillanattól kezdve megszûnik a demokrácia, és az illetékes parancsnoknak kell szót fogadni, az õ parancsát kell teljesíteni. Aki ezt fel tudja vállalni, lehet huszár, aki nem, annak nem érdemes idejönni.
– Térjünk vissza néhány pillanatra az ünnepekhez. Hogyan szerzett tudomást a kitüntetésérõl?
– Meglepetésként ért a születésnapi köszöntõ és a kitüntetési meghívó átadása is. Elöljáróban fontosnak tartotta elmondani: „anyám ajándéka voltam, és a nõk tiszteletére születtem március 8-án.” Dobri Lajos immár 30 éve ellátja a nagykanizsai Evangélikus Templom gondnoki teendõit is. A születésnapi meglepetések sorozata már az istentiszteletet követõen az énekkar köszöntõjével elkezdõdött, majd a család, valamint a presbiterek ténykedése közben kiderült, õt várja a templom elõtt álló hintó. Aggodalom töltötte el, amint kihajtottak a Fõ utcára, ahova csak úgy, bejelentés nélkül nem lehet lovakkal bemenni, de hamarosan megnyugodott, mert a ceremónia rendezõi – élükön Végh Csabával, a Kanizsa Lovas Klub elnökével –, mindenre gondoltak. Az Ady utcában, a Kaszinó elõtt már várta a családja és a szûk körû rokonság. Az ajándékozásra, köszöntõkre a születésnapi ebéd elõtt került sor. Az unokák a költészet nyelvén szóltak az elérzékenyült nagypapához, akinek most is könnybe lábad a szeme, ha visszagondol azokra a percekre. A kitüntetésrõl otthon szerzett tudomást, amikor átadták neki a miniszter meghívó levelét.
Most álljanak itt azok a lépcsõfokok, amelyeket átlépve Dobri Lajos eljutott a kiérdemelt Életfa kitüntetés átvételéig: 1945-ben, Zalaszabar községben, földmûves paraszti családban született. Gyermekként elõször csak dolgozott a lóval, majd amikor megismerte és rájött, hogy a ló nemcsak a kemény munkában társ, hanem kiváló és hûséges barát is, megkezdte lovas pályafutását. Ifjú korában, az akkori hatalom az 1956-os forradalomról hangoztatott iskolai véleménye miatt másfél évre javító-nevelõ intézetbe zárta, de megtörni nem tudta.
A 70-es évek elejétõl már versenyszerûen, mint díjugrató lovagolt, területi, megyei szinten, ahol bajnokságot is nyert több alkalommal. A lóhoz való kötõdése egy életre elkötelezte. 1978-ban magán lovas iskolát alapított azzal a céllal, hogy lehetõséget teremtsen a lovat kedvelõ gyerekeknek, fiataloknak. A lovas iskola hamar kinõtte magát, és 1989-ben lovas klubbá alakult, aminek a szakmai munkáját ma is irányítja.
1989-ben, a Kisbéri-félvér Országos Egyesület alapító tagjaként, Nagykanizsán is ménest alapított a saját tulajdonú 35 darab kisbéri-félvér kancával. Akkor indult el a tenyésztési sikere, amikor országos tenyésztõi szemlékre vitte a kancákat, a méneket, amiért több elsõ díjat kapott. A kiváló minõsítések és díjazások eredményeként megkapta az „Aranykoszorús tenyésztõ” címet. Sportvezetõként tagja volt az Országos Lovastusa szakág vezetõségének, közel két évig pedig a szakág vezetõje is volt.
Nagykanizsán az irányítása és elgondolása alapján 1996-ban nemzeti lovas pályát kezdett építeni, amit 2000-ben lovastusa nemzetközi pályává minõsítettek. Ettõl az évtõl kezdve folyamatosan, a mai napig rendeznek nemzeti és nemzetközi lovastusa versenyeket a Csónakázó-tónál.
2009-ben, az ország lovassport történetében elõször, az elszántsága miatt õ tudta megrendezni lovastusa (military) szakágban az amatõr lovasok elsõ magyarországi Európa-bajnokságát Nagykanizsán, mely nagy sikert jelentett mind a város, mind Magyarország számára. 2006 óta második ciklusát tölti a Zala Megyei Lovassport vezetõjeként.
Minden szándéka a lovassport népszerûsítése, a gyermek, az ifjúsági ügyességi utánpótlás, a regionális és megyei díjugrató és a kettes fogathajtó versenyek rendezése. A sport mellett fontosnak tartja a huszár hagyományok õrzését, és a karitatív gondoskodást. Elsõ zalai huszárként 1988-ban a Magyar Huszár és Katonai Hagyományõrzõ Szövetség alapító tagja. Önzetlen, karitatív munkájáért 2009-ben a Nemzetközi Szent György Lovagrend tagjai sorába fogadták.
Vitéz, lovag Dobri Lajos huszárõrnagy elfoglalt ember. Mindig a lovak körül zajlott és zajlik az élete. Most is azt mondta, csak este 6 óra után keressem, mert napközben nem ér rá. Beszélgetésünk napján szõlõt metszett a Szentgyörgyvári hegyi birtokukon. A nehéz fizikai munka mellett ez is amolyan elõdeitõl örökölt hagyományõrzést, ápolást jelent.
– Hát hogyne! Paraszt gyerek voltam örök életemben – jelentette ki. Villanyszerelõként pedig egy ütõképes magánvállalkozást hoztam létre abban az idõben, amikor ez még büntetendõ cselekmény volt. Meg is lettem egyszer-kétszer fedve érte, de a végén, amikor szakmailag már olyan szinten álltunk, hogy látták, szükség van ránk, rendszeresen jöttek a munkák, a megrendelések. A villanyszerelõi ténykedésem volt az alapja az egésznek, így tudtam lovakat venni, ezáltal tudtam anyagilag finanszírozni ezt a családból hozott megszállottságomat. Ettõl nem lehet megválni. Ez is benne van a kitüntetésben.
– A munka, a versenyekre készülõdés mellett edzésre is szükség van ahhoz, hogy lóra lehessen pattanni.
– Néha még felülök a lóra. Van egy olyan lovam, amelyiket nagyon szeretek, mozog az ember alatt, nem kell lemozgatni, mielõtt fölülök rá. A család tiltakozása ellenére egy emlékversenyre készülök, ha idén is meghívnak. Egy edzõm, barátom, segítõtársam a 20 éve elhunyt Skublics Imre tiszteletére minden évben hirdetnek emlékversenyt. Bízom benne, hogy idén is meghívnak, de már úgy megyek oda, hogy meg is fogom nyerni. Megverem az összes vénembert, aki ott lesz – jelentette ki a tõle megszokott határozottsággal.
– Már éppen felálltunk az asztaltól, amikor megkérdeztem: Sándornak vagy Somának szólítjátok a legifjabb huszárt? – A kapott válaszon már meg sem lepõdtem. A nagyszülõk a Sándornak örülnek, a fiatalok, a szüleik a Somának. Így kétszer ünnepli a névnapját – válaszolta teljes egyetértésben, boldogságtól sugárzó arccal a házaspár. De erre is van magyarázat. Dobri Lajost az édesapja korai halála miatt a nagybátyja, Sándor és a felesége nevelte fel. Dobri Sándor volt 1947-ben és 1956-ban a Kisgazda Párt elnöke Nagykanizsán, amiért egy évre börtönbe zárták. A politikai indíttatást tõle örökölte beszélgetõtársam, míg a keresztnevét a kis unokája.
A kitüntetésekkel kapcsolatban sokszor elgondolkodott azon, hogy egyáltalán megillette-e valamennyit, hiszen többen is részt vettek a munkában. Ha bármerre jár Európában, és a lovas településeken véletlenül kimondja valaki Nagykanizsa nevét, abban a pillanatban megjegyzik, hogy military. A 18 év hosszú idõ, és sokat kellett dolgozni ezért ebben a sportágban is…
 

Bakonyi Erzsébet