Olyanok, mint a vándorcirkuszosok. Kézmûves munkáikkal járják az ország nagyobb vásárait, s most, hogy a pénzügyi és gazdasági világválság begyûrûzött hazánkba is, az antikolt táblaképek mellett helyet kell szorítaniuk az aszalt gyümölcsnek, lekvárnak, befõttnek. Így lesz a kézmûvesbõl, kereskedõ és õstermelõ, ahogyan Farkas Klára vallja magáról.

– Antikolt táblaképeket készítünk a párommal. Igyekszünk a trendek változását követni. A századforduló Kanizsáját ábrázoló felvételeket táblaképpé alakítottuk át, és ezeket is bemutatjuk a környék vásáraiban. Amerre járunk az országban, mindenhova viszünk ilyen aktuális képeslapokat, s ezek fogyásából le lehet mérni, mennyire szeretik az emberek a városukat. Meg kell mondani, sajnos Nagykanizsa ez ügyben sem jár élen.

– Rövid ideig volt egy lakberendezési üzletük a Csengery utcában. Miért határozták el, hogy váltanak?
– Egy-két éve, amikor az üzlet nem hozta a várt forgalmat, átnyergeltünk a kép készítésére. A párom festett, grafikákat rajzolt, ismert hasonló technikákat. Eleinte üzletekbe szállítottunk kisebb alkotásokat, aztán megpróbáltuk a kézmûves vásárokat. A Kanizsaiak közül mi egyedüliként járjuk az ország városait. Látjuk, milyen módon lehet és érdemes vásárt szervezni, és milyen rendezvényeket érdemes városi szinten is erõsíteni. Biztosan sikeres egy Dödöllefesztivál, de ehhez hasonló gasztronómiai rendezvények már szinte minden faluban vannak. Jónak és országosan egyedinek tartottam a néhány éve megszûnt Gólyalábas fesztivált. A gasztronómia már nem biztos, hogy komoly vonzerõvel rendelkezik. Az ilyen alkalmakkor jól esne elõtérbe helyezni a helyi kézmûveseket, legalább érezhetnénk, hogy kicsit megbecsülnek bennünket. Egyébként a környékbeli kézmûvesek nevében pozitívumként elmondhatom, az önkormányzat a karácsonyi vásárokon biztosítja nekünk a kinti megjelenést, ezen kívül a Kanizsa Plaza is minden húsvét és karácsony elõtt helyet ad nekünk, de egy kezemen megszámolhatom, hányszor mutatkozhatunk be az év során a városban.
– Még egy kis kitérõ megelõzte a táblaképeket.
– Pár éven keresztül színes gyurmafigurákat készítettem. Pesten tanultam ki ennek a csínját-bínját, s amikor a divatja kikopott, nekem is váltanom kellett, majd néhány év kihagyás után jöttek a táblaképek. Ahogy a gazdasági világválság begyûrûzött hozzánk, nap, mint nap érezzük, luxuscikknek számít, a vásárlók a képek helyett az ételt-italt helyezik elõtérbe. Emiatt csökkentettük az árakat, és termékfejlesztésen kellett gondolkodnunk. Tavaly év végén fogtunk bele a termékeinkhez illeszkedõ egyedi grafikai megoldással a kötelezõ feliratok készítésébe, mint például Vigyázat lépcsõ, vagy nyitvatartási idõ, amiket a fogyasztóvédõk elvárnak az üzletektõl. S mivel õstermelõ is vagyok, egy városközeli szõlõhegyre költöztünk ki tavaly, ahol több ismerõshöz hasonlóan aszalt, vagy befõzéssel tartósított termékek elõállításával és árusításával egészítjük ki a tevékenységünket. A standunk egyik felén ezeknek szorítunk helyet, de ugyanúgy megmaradunk a táblaképek árusításánál is, amíg lehet, mert izgalmas élményt jelent a velük való foglalkozás.
– Kereskedõ és kézmûves is egyben. Nem fárasztó az országjárás?
– Sokakkal ellentétben, szeretek vásárokra járni. A kézmûvesek szeretik a szakmájukat, de amit készítenek, azt el is kell adni. Egyszer kereskedõ, egyszer kézmûves az ember. Nem feltétlenül az anyagiak miatt szeretem ezt a fajta tevékenységet, hiszen azonnal, közvetlenül kapok visszajelzést, amitõl fel lehet töltõdni. Ha megdicsérik a munkámat, az új erõt ad. Fontos, hogy erkölcsileg is megtámogatnak bennünket. A kézmûvesek közössége viszonylag zárt csoportot alkot. Nálunk soha nincsen probléma abból, hogy ki hova pakol. Vannak ugyan helyproblémák, de nincs egymással szemben ellenségeskedés, mint ahogy néha a nagyvásárokon lehet hallani. A vásározás olyan, mint egy utazócirkusz.
– Milyen szakmák képviselõi sorakoznak fel egymás mellett?
– Változó. Ugyanazok mennek Debrecenbe, utána Szegedre, aztán Pécsre. Míg mi a modern kézmûvességet képviseljük, vannak hagyományos kézmûvesek, például a kerámiások, szõrmekikészítõk, gyermekruha-készítõk, fafaragók, bár többségében már õk is géppel dolgoznak. Modern kézmûvességnek tekinthetjük a zselégyertya készítést, ami egy igényes, és új technikának számít a hagyományos gyertyaöntéshez képest. Ezek a szakmák szépen megférnek egymás mellett. Nagyon széles a paletta, sok-sok újdonság jelenik meg folyamatosan. Számunkra is izgalmas egy-egy vásáron végigmenni, mert mindig jönnek újak, akik új típusú termékekkel foglalkoznak.
– Vajon lehet biztonságot adó jövõt tervezni?
– Biztosan lesz pár nehéz év, amit valahogy ki kell bírni. Sokan visszalépnek, és más módot keresnek a megélhetésükhöz. Sokan meg elkezdik a vásározást, mert ebben látnak valamiféle kiutat. Viszonyítás kérdése minden. Akik több mint tíz éve vásároznak, és már öreg rókának számítanak a szakmában, biztosan magasabb bevételhez szoktak hozzá. Mostanában viszont a bevételek jelentõsen csökkentek. El kell dönteni, vagy ezzel foglalkozik továbbra is valaki, vagy elmegy munkanélküli segélyre. Mi azzal foglalkozunk, amit szeretünk, és az idõnket mi osztjuk be. Ha egy tárgyat létrehozok, az mindig egy pozitív töltést ad, ami sokunknak egyfajta kitartást jelent, hogy érdemes folytatni. Most, hogy mindenki a gazdasági válságról beszél, én mindig azzal nyugtatom-biztatom magam, hogy még mindig a Föld népességének azon szerencsés részéhez tartozunk, akiknek van fedél a feje fölött és van étel az asztalán. Az, hogy milyen autóval járunk és mekkora a ház, amiben lakunk, ehhez képest számomra nem lehet meghatározó. Nekem is vannak vágyaim, de le tudok mondani dolgokról és igyekszem a gyermekemnek is ezt tanítani.
– Közeledik a Város Napja. Véleménye szerint mi módon lehetne a helyi és a környékbeli kézmûveseket segíteni?
– Egy vásár színvonalát nem feltétlenül az adja, hogy hány árus van jelen. Ha nyolcvanan, százan kipakolunk, attól az a vásár nem lesz színvonalasabb. Inkább kevesebb, de jó minõségû terméket árusítsanak, és remélhetõleg a környékrõl válogatva, ezt a régiót erõsítve. Ezt érdemes lenne megfontolni. A kézmûvesek könnyebb helyzetben vannak, mivel kezükben van a tudás és a kreatív technológia, ami bármilyen új gazdasági és kulturális helyzetben munkára fogható. Tele vagyok új ötletekkel, ezért biztos vagyok abban, hogy meg fogom találni a jövõben is az utamat.
B.Zs.