Büszkén hirdeti a város határában a tábla: „Kanizsa egyetemi város”. Igen, az, mert iskolaváros már régóta. Büszkék vagyunk arra is, hogy 250 évvel ezelõtt az ország utolsó nemzeti nádora, Kanizsa városának uradalmi birtokosa - gróf Batthyány Lajos - gimnáziumot alapított Nagykanizsán. Akkor, 1765-ben ez volt Vas, Zala és Somogy megye egyetlen gimnáziuma. Régiós központi szerepünk azóta alakulóban van, de jelenleg is mintegy 120 ezres régió központja vagyunk élhetõ, barátságos középvárosként.

Ezért is lehettek a történelem folyamán erõs középiskoláink: piarista gimnázium, „keri”, Irányi-Landler- és mára Batthyány-gimnázium, gépipari, „olaj”, „vegyi”, Mezõ, Cserháti,… Ebbõl kifolyólag álmodozhattunk tartalmas felsõoktatásról. Lett mezõgazdasági fõiskolánk ideig-óráig. Majd az 1990-es években a kanizsai értelmiségi körökben mind erõsebb lett az igény egy önálló fõiskolára mint térségi tudásközpontra. Így alakult meg 1998-ban a „Kanizsa Felsõoktatásáért” Alapítvány. Végül a megváltozott helyzetnek megfelelõen 2000-ben a Veszprémi, a mai Pannon Egyetemhez tartozóan indulhatott el a nagykanizsai Kampuszon a helyi felsõoktatás. Tiszta, jó szívvel üdvözöljük a kanizsai városlakók és a tágabb környékbeliek nevében is a 15 éves kanizsai felsõoktatást, amely mára közel 700 hallgatót számlál.
Jómagam 1998-tól mint önkormányzati képviselõ, oktatási bizottsági elnök, a Batthyány-gimnázium igazgatóhelyettese, majd igazgatója sokszor közelrõl szemlélhettem azt a szerves fejlõdést, amely eljutatta a PEN-t a mai erõs állapotig. Emlékeim között szerepel Prof. dr. S. Nagy Katalin kuratóriumi elnökasszony kitartó igyekezete és segítõ bölcsessége, amellyel beindította a folyamatot. Aztán kollégaként és képviselõtársként is jó volt látni dr. Birkner Zoltán imponáló frissességû, energiájú és értelmû munkáját, aki mára a PEN és a Soós Ernõ Kutatóközpont igazgatójaként „oroszlánrészt” vállalt a kanizsai felsõoktatás mûködõképessé tételében. Természetesen mások aktivitása is szükséges volt a sikerhez. Hadd emlékeztessek: a Híd Vizuális Mûhelyre; a Batthyány Lajos Gimnázium sok tanárára, akik az induláskor óraadóként segítettek; a kanizsai gazdálkodó szervezetek sokaságára, akik példaértékû mecénások voltak; de talán a legfõbb támogató Nagykanizsa Megyei Jogú Város Önkormányzata volt, aki épületet adott, s évente több tízmillió forinttal hozzájárult a mûködéshez. Így lehetett sikeres az a több lábon álló és elõre igyekvõ folyamat, amelyben persze az elévülhetetlen érdem az állami fenntartóé és a Pannon Egyetemé: mára igazi tudományos és innovációs potenciál lett a PEN. Ezt mutatja az alapszakok, mesterképzések; másoddiplomás képzések sokasága, s az újabb sikertörténet, a Soós Ernõ Víztechnológiai Kutatóközpont. Helyi képviselõként is üdvözlöm az önkormányzat, a PEN és a Hidrofilt Kft. ezen kutatás-fejlesztésbeli nagyszerû, példaértékû kezdeményezését. Lehet, hogy Nagykanizsa Magyarországon a vízkezelés fõvárosa lesz?!
Egy ismeretlen bölcstõl tanultam: „Ha nem szeretnél tanulni, senki sem segíthet. Ha elhatároztad, hogy tanulni fogsz, senki sem fog tudni megállítani.” Erre lehet példa a kanizsai felsõoktatás kialakulásának több mint 15 éves folyamata is. Tudjuk, hogy bár közhely, de vastörvény: „a kimûvelt emberfõ Magyarország legfontosabb aranytartaléka”. A családoktól, alsóbb iskoláktól kapott tálentumot az egyetemnek meg kell sokszorozni! A mai diákokon is múlik, hogy mi lesz újabb 15 és 15 év múlva… Nem aggódom, Magyarország és benne Nagykanizsa ma komoly lehetõségek elõtt áll. Az elsõ 15 év nem valamiféle vég, sokkal inkább kezdet. Ha értékeink idõtlenek, és nyitottak vagyunk az újra, akkor a jövõtõl sem kell félnünk: mi is lehetünk az alakítói!
Jelszavaink lehetnek: minõség és közösség…! Kívánom, hogy a PEN még meghatározóbb legyen Kanizsa városának életében, mert nekünk ez a világ közepe…

Balogh László
igazgató – BLG,
Nagykanizsa Megyei Jogú Város
Önkormányzata Humán Bizottságának elnöke