Múltbéli arcok címmel nyílik idõszaki kiállítás szerdán Zalaegerszegen, a Göcseji Múzeumban. A rendhagyó tárlaton koponyaleletek alapján készült szoborszerû és rajzos arcrekonstrukciókat mutatnak be a hunkortól a középkorig: a rajzokat Kõnig Frigyes, a Magyar Képzõmûvészeti Egyetem rektora készítette, a szobrokat pedig Árpás Károly, Skultéty Gyula és Kustár Ágnes öntötte formába.

Orha Zoltán régész az MTI-nek elmondta: a feltárásokon elõkerült csontvázak koponyáiból a szakemberek pontosan tudták rekonstruálni az egykoron élt emberek arcvonásait. A népek különleges szokásaira például a koponyatorzítások - "nyújtott, vagy lékelt" koponyák - alapján lehet következtetni - magyarázta.
A nyújtott koponyára a Szekszárd környékén végzett feltáráskor bukkantak rá. A történeti feljegyzések szerint a germánok egy része az 5. században torzított koponyával élt. A szokást a hunoktól vették át, a fejforma pedig úgy alakult ki, hogy a fejet már csecsemõkortól kezdve leszorították. A régészek azt is kimutatták, hogy a beavatkozásnak élettani következményei voltak: nyúltabb koponyával rövidebb idõtartamig élhettek az emberek.
A 6. században néhány langobard emberen - a germán népcsoport a férfiak hosszú szakálláról kapta a nevét - jelképes koponyalékelést végeztek. A kultikus beavatási, vagy gyógyító szertartás része volt, hogy felnõttkorban a koponya felsõrészébõl egy kisebb darabot "kihántoltak". A tárlaton látható lékelt koponyát Keszthely környékén, Vörsön végzett régészeti kutatásokon találták meg.
A koponyák alapján rekonstruálták egy 9. században élt nõ, egy avar vezér és két magyar honfoglaló arcát is. A mûvészi rekonstrukciók láttán az állapítható meg, hogy a különbözõ korokban élt emberek arca szinte semmiben sem különbözik a huszonegyedik századi utódokétól.
A rajzos arcrekonstrukciók a Perkáta-Nyúli-dûlõ lelõhelyen talált csontvázak alapján készültek. A terület a bronzkortól az újkorig szinte folyamatosan lakott volt, a középkorban királyi birtokként tartották számon, a tatárjárás után pedig az Alföldrõl telepítettek kunokat a vidékre. A bronzkortól az újkorig meghatározható korú temetõket - amely több mint ötezer ember sírhelye volt - a Dunaújváros és Székesfehérvár között épült perkátai elkerülõ út nyomvonalán tárták fel. A magyarok sírhelyét leletszegényen találták, a kunok temetkezési helyén viszont nagyobb mennyiségben találtak gyûrûket, fülbevalókat, csatokat, ruhákat díszítõ vereteket, korpusztöredéket és még sarkantyút is - jegyezte meg a régész.
A kiállításon bemutatnak egy 14. századból származó csontvázas sírt és néhány jellegzetes, a tárgyi kultúrát reprezentáló régészeti leletet is. A tárlat anyaga színes, nagyméretû fotókkal egészül ki: a madártávlatból készült felvételeken Zala és Vas megye mûemléktemplomait örökítették meg.
A kiállítás június 28-ig tekinthetõ meg a Göcseji Múzeumban.

MTI - Kanizsa