- Nincs bennünk gyûlölet, de jogos, nemes harag annál inkább. A családjainkkal, a hazánkkal tették. - fogalmazott Kóré Péter a Nagykanizsai Polgári Egyesület nyári '56-os ünnepén a kopjafánál. - A véreskezû muszkavezetõ gyáván oson az éjszakában – Átányi Lászlónak Kádárról írott verse is felhangzott egy zsigmondys diáklány elõadásában, de akár Biszkura is érvényes lehet ez a sor. Valamennyi résztvevõ virággal rótta le tiszteletét az áldozatok elõtt. A megemlékezõ beszédet Bizzer András önkormányzati képviselõ, frakcióvezetõ (Fidesz) mondta.

A kommunista nem ismeri a szégyent, az emberi méltóságot, és fogalma sincs arról, amit a keresztény etika így nevez: lelkiismeret.” Alekszandr Szolzsenyicin Nobel-díjas orosz írónak tulajdonított mondat ez, amely jól jellemzi a kommunista erkölcsöt, pontosabban a kommunista erkölcstelenséget.

A mai napon az 1956-os forradalom és szabadságharc utáni megtorlás valamennyi áldozatára, illetve Nagy Imrére, az 1956-os forradalom és szabadságharc mártír miniszterelnökére emlékezünk. Az õ és társai kivégzését a kommunista erkölcstelenség tette lehetõvé 1958. június 16-án. Szimbolikus jelentõsége van annak, hogy 31 évvel késõbb 1989. június 16-án, Nagy Imre és társainak újratemetése alkalmával, az ott elhangzott gondolatok, és az ott újra feltámadó polgári értékrend segítségével döntötték meg végül a kommunista erkölcstelenség hatalmát Magyarországon.

De mindez nem sikerülhetett volna az 1956-os forradalom és szabadságharc hõsei nélkül, akik példát mutattak erkölcsbõl és hazaszeretetbõl. Õk voltak azok, akik szabadságot és vele együtt jogot, igazságot és jólétet követeltek a magyar nemzetnek, de útjukban állt a kommunizmus, az eszme, ami a legvéresebb diktatúrákat szülte. A harc így elkerülhetetlenné vált, a küzdelem pedig az egész nemzet érdekében zajlott. Nagy Imre miniszterelnök ezt ismerte fel, és a helyes utat választva segítette a forradalom gyõzelmét. Mindezt sikerrel tette, hisz a forradalom gyõzött, de a szabadságharc a szovjet kommunisták beavatkozása és elnyomása miatt elveszett…, de nem örökre. 1989. június 16-án újra feltámadt, és végül gyõzedelmeskedett…

A gyõzelem után a mi felelõsségünk pedig az, hogy soha többé ne engedjük visszatérni a kommunista erkölcstelenséget. Azt az erkölcstelenséget, ami ellen Nagy Imre is küzdött, és ami végül tõrbe csalta. A szabadságharc bukása után Nagy Imre és társai a jugoszláv nagykövetségen kerestek menedéket, ahonnan 1956. november 22-én Kádár János kicsalta õket, hiszen a kommunista erkölcstelenség jegyében szemrebbenés nélkül garantálta biztonságukat és büntetlenségüket. A kommunisták már akkor is csak „hazudtak reggel, éjjel, meg este”.

Nagy Imre és társai mellett az 1956-os forradalom és szabadságharc megtorlásaként több száz forradalmárt és szabadságharcost végeztek ki, köztük a legfiatalabbat, Mansfeld Pétert is. Az õ esetében kegyetlen módon megvárták, míg betölti a 18. életévét, majd kíméletlenül kivégezték 1959. március 21-én. Mindez jól mutatja, hogy a lezüllött erkölcs, a szilánkokra hasadt morál, a mindenen és mindenkin átgázoló hatalomvágy jellemezte Kádárékat, és bizony mindez a kommunista erkölcstelenségbõl fakadt.

Nagy Imre miniszterelnök 1956. november 4-én - az utolsó drámai hangú rádióbeszédében - a következõket mondta: „Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fõvárosunk ellen azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar demokratikus kormányt. Csapataink harcban állnak. A kormány a helyén van. Ezt közlöm az ország népével és a világ közvéleményével.”

Hiszem, hogy a lelkek és az eszmék szintjén a csapataink még most is harcban állnak, és ennek a szimbolikus harcnak az egyik legfontosabb eszköze a polgári erkölcs. Hûség a családunkhoz, hûség a szeretteinkhez, hûség a hazánkhoz és hûség a nemzetünkhöz. Ezek a polgári erkölcs alapjai. Az alapok nélkül pedig megdõl minden felépítmény, és jön helyette valami más… valami más, ami rossz, ami nem helyes, ami elítélendõ, például a kommunista erkölcstelenség… És ne legyenek kétségeink, az életünk értékei ellen elkövetett árulások mindig a rosszhoz vezetnek, fõleg ha az árulók és az õket felbujtók, akik sokszor rosszabbak, mint maguk az árulók, nem nyerik el a méltó büntetésüket.

Biszku Béla 1956 után belügyminiszterként és miniszterelnök-helyettesként részt vett a karhatalom megszervezésében és irányításában. Ez alapján pedig megkérdõjelezhetetlen személyes felelõssége az ’56 utáni megtorlásokban. Az új alaptörvényünk világos elvi és jogi deklarációt tartalmaz arra vonatkozóan, hogy a nemzetiszocialista és a kommunista bûnök soha nem évülnek el! Azok, akik a hazájukat árulják el, azok, akik a saját nemzetük ellen fordulnak, az idõ múlásával sem mentesülhetnek a bûneik alól. Így a méltó büntetésük - több mint 50 évvel az események után is - jogos elvárás a magyar társadalom részérõl. Azért jogos elvárás, mert nemzetünk szabadsága és jóléte csak akkor biztosítható hosszútávon, ha az árulókat árulóként kezeljük, és soha nem mentjük fel õket a megbocsáthatatlan bûneik alól.

Kanizsa

További képek a galériában.