Fideszesnek lenni jó – szûrõdik le az aktivistában, miközben kopogtató cédulákat vagy aláírásokat gyûjt. Mennyi bizalommal és szeretettel, mennyi rokonszenves és tiszteletre méltó emberrel találkozik ilyenkor! Megerõsödik azáltal, hogy mindez igazából a Kárpát-medence legnagyobb politikai közösségének szól. Egy elõzõ kampányban azt kérdeztük: ki legyen a köztársasági elnök? Hát a Viktor – felelte magától értetõdõ természetességgel és melegséggel egy idõs, szálfatermetû falusi férfi.

Miért jutott az eszembe? Az öröm mellett természetesen az üröm is kijut az aktivistának. Ám valahányszor legyõzzük a sokadik lépcsõház utáni fáradtságunkat, az elutasítás miatti elkedvetlenedésünket, a megfélemlítési kísérletek kiváltotta elgyávulásunkat, netán egyszerûen kényelemszeretetünket – minden önmagunkon aratott diadal mellé megüzenjük: ezt az ÁFA emelésért! Ezt a szocpol elvételéért! Ezt a felemelt nyugdíjkorhatárért! Ezt a gyed/gyes megkurtításáért! Ezt a nyugdíjak megrövidítéséért! Hosszú a lista…