Bükiné Papp Zsuzsanna rendõr százados tartott elõadást a VOKE Kodály Zoltán Mûvelõdési Házban az idõseket érintõ bûncselekményekrõl, s azok megelõzésérõl.

Mindenki azt hiszi magáról, hogy õt sosem rabolhatják ki, sosem csaphatják be. Ám amikor megtörténik, késõ azon gondolkodni, mit lehetett volna tenni ellene. Fontos az óvatosság, a körültekintõ figyelem. A rendõrnõ azzal kezdte elõadását, hogy ugyan mindig azt szokta mondani, legyünk egymáshoz figyelmesebbek, mégis azt tanácsolja, legyünk egyben bizalmatlanok is, legfõképpen az idegenekkel.

Többféle módszert is felsorolt, hogyan szokták az idõsebbeket kijátszani azok, akik ki akarják rabolni õket. De mivel nem áll szándékomban ötletekkel gazdagítani a tolvajok repertoárját, ezért a százados néhány tanácsát elevenítem csupán fel.
„A legjobb zár is csak akkor mûködik, ha használják.” – mondta. Tehát, ha már egyszer megvettük azt a zárat – valószínûleg nem kevés pénzért –, hát használjuk is! És ha már az ajtóknál tartunk: ne tegyük a kulcsot a lábtörlõ alá, a virágcserépbe, a villanyórába, s pláne ne írjuk ki a családnak az ajtóra, hogy hol találják azt (megesett)! A szúnyogháló pedig nem akadály senkinek a bejutásra.
Szerelõt, rendõrt, tûzoltót csak a megfelelõ papírok felmutatásával, megfelelõ indokkal engedjünk be a lakásba! Egyáltalán ne bízzunk meg azokban, akik mindenféle kacatokat árulnak, a gyereket akarják tisztába tenni, vagy csak szomjasak!
Táskánkat ne hagyjuk a bevásárlókocsiban, az értékeket pedig a legmélyebb zsebben tároljuk! A buszon vigyázzunk a leginkább csomagjainkra!
A rendõrnõ felhívta a figyelmet az Igazságügyi Hivatal Áldozatsegítõ Szolgálatára, melynél – rendõrségi feljelentéssel – három napon belül (!) tudnak segíteni, ha valakit kiraboltak, családtagja bûncselekmény áldozata lett, s nem tudja kifizetni a temetést, valamint jogi segítségre is van lehetõség itt.