A tartós kánikula ellenére bõven van víz a Balatonban, kiváló a vízminõség, sehol sem észlelhetõ a tóban algavirágzás, amely alkalmatlanná tehetné fürdõzésre – tájékoztatta a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) egy napokban végzett vizsgálat eredményeirõl csütörtökön az MTI-t.

A hét elején a Balatonban végzett úgynevezett hossz-szelvény-vizsgálatról az MTA Ökológiai Kutatóközpont Balatoni Limnológiai Intézet munkatársai, Vörös Lajos és Somogyi Boglárka készítettek gyorsjelentést.
A magyarországi egészségügyi határérték szerint legfeljebb 50 mikrogramm klorofill lehet egy liter vízben. (A klorofill az algák mennyiségét jelzõ érték.) A tó legalgásabb területén, a Keszthelyi-medencében is literenként 20 mikrogramm alatt maradt a koncentráció, és ez az érték kelet felé haladva fokozatosan csökken.
A lebegõ mikroszkopikus algák összetételét alapvetõen az határozza meg, hogy mekkora a Kis-Balaton-tározórendszeren áthaladó Zala folyó vizének a nitrogén- és foszfortartalma. A tározórendszer hatására kevesebb nitrogéntartalom és relatív foszforbõség alakul ki a Keszthelyi-medence vizében, ami miatt nyaranta elszaporodnak a fonalas kékalgák (cianobaktériumok). Ez történt az idén is: keletrõl nyugat felé haladva egyre több fikocianint, azaz kékalgaszínanyagot lehet mérni a tóban, de ez nem éri el azt az értéket, amely bármiféle közegészségügyi kockázatot jelentene.
Az árvaszúnyogok rajzása idején a levedlett bábbõrök néhol habos lepedéket képeznek a parti övben, esetenként a nyílt vízen is. A kutatók jelentése kiemeli, hogy ez a szürkésfehér anyag kellemetlen kinézete ellenére semmilyen tekintetben nem veszélyezteti a fürdõzõket. A tó üledékében élõ árvaszúnyogok (ezek nem csípnek) lárvái a lebegõ mikroszkopikus algákkal táplálkoznak.
Korábban, a tó algákban gazdagabb, azaz szennyezettebb idõszakában hatalmas árvaszúnyograjzások okoztak idõszakosan kellemetlenséget a Balaton partján, de napjainkban a vízminõség javulásával erre nem kell számítani. Az árvaszúnyogok egyébként a tó élõvilágának természetes részei.
A jelentés kitér arra is, hogy a Keszthelyi-medencében már egy évtizede megtelepedett az amuri kagyló. Ez a nagy testû, az iszapos fenekû vizeket kedvelõ faj a kelet-ázsiai halak betelepítésével került Magyarországra, és elõször a keleti országrészben terjedt el. Keszthely térségében napjainkban tömeges pusztulásuk borzolja a kedélyeket. Hasonló jelenség kisebb-nagyobb mértékben korábbi nyarakon is elõfordult. Védekezni nem lehet ellene – a strandok üzemeltetõi az elpusztult egyedek rendszeres összegyûjtésével mérsékelhetik a kárt. A jelenség ökológiai szempontból nem kifogásolható, hiszen egy idegenhonos inváziós faj állománya gyérül egy olyan kórokozó miatt, amellyel szemben a Balaton õshonos kagylói ellenállóak.
(http://mta.hu/tudomany_hirei/sok-a-viz-a-balatonban-kivalo-a-minosege-es-nincs-algaviragzas-sem-mta-ok-balatoni-limnologiai-intezet-jelentes-136647/)

MTI - Kanizsa