Az Országos Magyar Vadászati Védegylet és az Országos Magyar Vadászkamara ezúton kéri az autósokat: a következõ hetekben fokozott figyelemmel vezessenek, hiszen az õzek a párzási idõszak alatt kevésbé óvatosak, és gyakrabban tévedhetnek az országútra – nappal és éjszaka egyaránt.

Az õz hazánk egész területén elterjedt, lévén remekül alkalmazkodik a környezethez, és a nagyvadfajok közül legnagyobb az állománya: mintegy 370 ezer darab. Az õzek nászidõszaka, az üzekedés az ország déli részén július közepe tájt kezdõdik és augusztus közepéig tart, míg északabbra késõbb veheti kezdetét. Az õzbakok territóriumot foglalnak maguknak, amelyet mirigyeik szaganyagaival jelölnek meg. Ezen a territóriumon belül nem tûrik a konkurenciát. Õznász idején a suták és az azokat követõ vagy egymást kergetõ bakok is kevésbé elõvigyázatosak, mint máskor, ezért sokkal gyakrabban ugranak ki az autók elé is.

Ha vaddal találkozunk az úton, az egyetlen megoldás a vészfékezés. A kormányt semmiképpen sem szabad félrerántani, hiszen a vad elütése még mindig kisebb veszélyforrás, mintha az autó lemenne az útról vagy frontálisan ütközik egy szembe haladó jármûvel.
 

A vadászati érdekképviseletek újfent kérik az autósokat: mindig vegyék figyelembe a vadveszélyt jelzõ figyelmeztetõ táblákat! Ezeket a közútkezelõ – az adott területen vadászatra jogosult szervezetekkel egyeztetve – helyezi ki azokon az útszakaszokon, amelyeken a vad megjelenésére fokozottan lehet számítani. Ha a vezetõ ilyen táblát lát, akkor feltétlenül lassítson, még ha egy jól belátható részen is halad, mivel a megriadt vad az utolsó pillanatban ugorhat ki, akár közvetlenül a kocsi elé.

Éjszaka – kiváltképp fényszóróval – közlekedve az állatokat sokszor észre lehet venni a fényt visszaverõ szempárokból. Ha ilyeneket látunk, okvetlenül lassítsunk. Ha az ütközés elkerülhetetlen, az egyetlen megoldás a vészfékezés. A kormányt semmiképpen sem szabad félrerántani, hiszem a vad elütése még mindig kisebb veszélyforrás, mintha az autó lemenne az útról vagy frontálisan ütközik egy szembe haladó jármûvel. Ha a vad nem ugrik, hanem az úton áll, szintén fékezzünk, semmiképp se próbáljuk kikerülni, mivel nem lehet megjósolni, melyik irányba mozdulhat. Ezért is fontos a megfelelõ féktávolság betartása: számíthatunk arra, hogy az elõttünk haladó is vészfékezni fog. Végezetül: ha sikerült elkerülnünk egy vadelütést, várható, hogy további állat vagy állatok bukkannak fel a közúton.
 

Ha megtörtént a baj, akkor a kárrendezésrõl a Polgári Törvénykönyv a veszélyes üzemek találkozására vonatkozó szabályait kell alkalmazni:

6:539. § [Veszélyes üzemek találkozása és az üzembentartók egymás közötti viszonya közös károkozásnál]

(1) Ha veszélyes üzemek egymásnak okoznak kárt, az üzembentartók felróhatóságuk arányában kötelesek a másiknak okozott kárt megtéríteni. Ha nem az üzembentartó a tényleges károkozó, az üzembentartó a kár megtérítésére a tényleges károkozó magatartásának felróhatósága alapján köteles.

(2) Ha a károkozás egyik félnek sem róható fel, a kárt az köteles megtéríteni, akinek fokozott veszéllyel járó tevékenysége körében a kár bekövetkezéséhez vezetõ rendellenesség merült fel.

(3) Ha az egymásnak okozott kár mindkét fél fokozott veszéllyel járó tevékenysége körében bekövetkezett rendellenességre vezethetõ vissza, vagy ha ilyen rendellenesség egyik félnél sem állapítható meg, kárát - felróhatóság hiányában - mindegyik fél maga viseli.

(4) E § rendelkezéseit kell alkalmazni az üzembentartók egymás közötti viszonyában abban az esetben is, ha több veszélyes üzem közösen okoz kárt, azzal, hogy felróhatóság és rendellenesség hiányában a kárt egyenlõ arányban viselik.

A vad és gépjármûütközések is közúti balesetnek minõsülnek, ezért bekövetkezésük esetén feltétlenül értesíteni kell a rendõrséget, a helyszínelés adatai nagyban segíthetik a vitás kérdések eldöntését. Emellett a terület vadászatra jogosult szervezetének képviselõjét is értesíteni kell (elérhetõségeit a rendõrség tudja).

Amennyiben egyik fél sem vétkes, a jármûben okozott kárt csak teljes körû CASCO biztosítás téríti meg (az EU országainak többségében a vad és gépjármû ütközések biztosítási eseménynek minõsülnek, és a biztosítást az autós köti). Fontos megjegyezni, hogy egy vadelütésnél a vadászatra jogosult kára is tetemes lehet: egy vaddisznó vadgazdálkodási értéke 100-600 000 forint, egy kapitális agancsot viselõ szarvasbikáé pedig akár 3,5 millió forint fölé is rúghat. (A vadgazdálkodási értékeket a Vadászati törvény végrehajtási rendeletének 20. számú melléklete tartalmazza.)

Statisztika

A vadelütések száma az utóbbi években folyamatosan növekszik, ami több okra vezethetõ vissza. Az egyik a nagyvadállomány drasztikus növekedése az utóbbi évtizedekben: míg 1960-ban 8300 vaddisznó, 16 000 gímszarvas és 68 000 õz élt az országban, addig 2014-ben ezek a számok a disznó esetében 105 000, a szarvaséban 102 000, az õzében 370 000 (ez utóbbi vadfajból ütik el a legtöbbet). 2014-ben 5238 olyan vadelütést regisztráltak, amelyek következményeként a vad is elhullott. (Statisztikai adatok: Országos Vadgazdálkodási Adattár). Ezzel párhuzamosan a gépjármûvek száma az utakon szintén jócskán emelkedett: az 1989-es 1,7 millióról 2014-re 3,5 millióra nõtt, ráadásul a közúti közlekedés sebessége is nõtt.
Fotó: Donka Ferenc

greenfo.hu - Országos Magyar Vadászkamara - Kanizsa