Létezik egy jelenség, ami felvet néhány kérdést az emberek nagy többségében. Ez a jatt – vagyis a borravaló – fogalma. Mi is ez pontosan? Kötelezõ-e egyáltalán? Ha adunk, mennyit is adjunk? Mennyi a megfelelõ összeg, ami nem sértõ, de nem is túlzó a pénztárcánkra nézve?

A borravaló, mint régóta létezõ és mûködõ dolog, kisebb pénzösszeget jelent, amit „jutalmul” adunk egy szolgáltatást nyújtó személynek azért, mert az adott szolgáltatással meg vagyunk, voltunk elégedve. Természetesen a szolgáltatás megszabott árán felül juthat hozzá a kiszolgáló személyzet. De kötelezõ? A válasz nem, viszont sok helyen elvárják. Sõt, vannak helyek, ahol fel is számolják, és szervízdíjnak csúfolják. Ez általában tíz százalék szokott lenni. Kíváncsi voltam, hogy is mûködik ez élesben, ezért beültem egy kávézóba és közben kifaggattam a pincért, hogy is mûködik ez.

– Sokan keverik a szervízdíj és a borravaló fogalmát. A kettõ nem ugyanaz. A szervizdíj – vagyis a felszolgálási díj – a vendég által, jogszabály szerint megszerzett bevétel, ami után a tulaj adózik. A borravaló adásával pedig a vendég a szolgáltatás színvonala iránti elégedettségét fejezi ki ilyen formában, ez egyéni döntése a vendégnek, ami nincs beépítve az árba – magyarázza a fiatal felszolgáló. – Viszont van az a vendég réteg, aki a fizetésnél az ötforintnyi visszajáróért is lelkesen tartja a markát, bár ez érthetõ, én sem keresem halálra magam. Örülünk, ha egyénileg is jutalmaznak minket, mivel a szervízdíj az étterem bevételéhez tartozik, mi csak a borravalót tarthatjuk meg, amit a számla végösszegén felül kapunk elismerésként – mondja.

A másik felet jómagam próbálom meg képviselni, tapasztalatom alapján. Az egy dolog, hogy a számlán ténylegesen fel volt tûntetve a tíz százalék szervízdíj. De mivel a kiszolgálással meg voltam elégedve – plusz az úriember a munkámat is segítette az infókkal – úgy gondoltam, jár a jatt. Én is dolgoztam évekig vendéglátásban, ami kemény meló, ismerem az érzést. Aztán meg meleg is van, neki pedig hosszú, fekete nadrágban kell dolgoznia, hosszú ujjú ingben. Szóval. Ami jár, az jár, úgy gondolom.

De hogy van ez például egy élelmiszer boltban? Az ilyennemû üzletekben nincs szervízdíj, sem pedig borravaló. De mint szolgáltatás, itt is felmerülhetne a kérdés. A lakóhelyemhez legközelebbi kisbolt egy dolgozójától érdeklõdtem, mennyire „népszerû” vevõik körében, ez a fajta elismerés.

– Megesik, hogy a fizetendõ összeget felkerekítik a vásárlók. Azt a néhány forintot mi egy helyre gyûjtjük, és egy esetleges – zárásnál ritkán elõforduló – pénztári hiánynál felhasználjuk. Mivel ez nem egy elterjed dolog a kereskedelemben, legalábbis az ilyen kis boltoknál, ezért nem ez a jellemzõ – magyarázza a pénztáros hölgy.

Ha már tisztába tettük a kérdést, mindenkinek a lelkiismeretére – illetve az elégedettségére – van bízva, hogy értékeli-e ilyen formában az irányában megtett erõfeszítéseket.

Sz.V.