Értelmünknek az igazságot, szívünknek a békét, akaratunknak a végsõ szabadságot adja meg ez az iskola – könyörögte áldó imádságában Balás Béla megyéspüspök, maga is piarista öregdiák a 250 éves nagykanizsai iskola tanévkezdõ, Veni Sancte miséjét követõen. Amikor – a múltba révedés helyett az örökös megújulás bizonyítékaként – a közeli években korszerûsített fiúkollégium és alsó tagozatos épület után a most elkészült modern óvoda megáldására is sor került.

Isten mióta szeret minket? - a 250 év eltörpül e mellett az idõtávlat mellett. - És mi mivel válaszolunk? - Lelkiismeretünk vizsgálatára indító gondolatokkal kezdte a szentmisét a fõpásztor. Együtt misézett a piarista atyákkal – a helybeliek mellett Labancz Zsolt tartományfõnökkel, Nagy Attila kecskeméti igazgatóval és a kanizsai születésû, iskolaindító Perendy Lászlóval –, helynökével, valamint a városi és városkörnyéki papokkal.
A bevonulás alatt felhangzó Kalazanci-himnuszt - Szent nyomaidban vívja nemes harcát/ Ifjú magyarság. /Híven a széphez, az igazhoz, jóhoz – a sokasággal együtt énekelte a Magyarország Kormányának képviseletében jelen lévõ Rétvári Bence parlamenti államtitkár (EMMI) is. A kaposvári megyéspüspök felidézte az egykori tanári kérdést: - Tudjátok-e a Himnuszt? - Kívülrõl! - volt a válasz. - És belülrõl? Ne csak idejárjunk, pavlovi reflexeket ápolva. Kaland lesz, nem unalom a tanulás, ha beleereszkedünk, hogy belsõ felfedezés legyen. Két piaristát, Övegest és Schützöt hozta példaként. Így lesz magolás helyett megoldás. „Jézus életem, erõm, békém. Jézus társam, örömöm” - az áldozás utáni hálaadást a Mathia kórussal együtt énekelte nem egy koncelebráló pap.

A szentmisét követõen a Maci csoport nagy tapssal fogadott mûsorát két 1992 utáni „öregdiák” óvónõ, Paucsáné Titz Eszter és Takács Orsolya tanította meg az apróságoknak. Ha Kormos István klasszikusát, a boglyos, lompos, loncsos és bozontos, híres, neves, nevezetes, piszén pisze kölyökmackó, Vackor óvodába érkezését magában együtt mondta a hallgatóság, a rá következõ Kicsiny kis fényemmel-t a gimnazista Mathia kórus lányai se röstellték a kicsikkel együtt énekelni. Az ünnepség után az új óvodában a vendégek a Maci csoporté mellett a Süni, a Katica és az új Méhecske csoportszobáját is megtekintették.

Labancz Zsolt tartományfõnök nehezen is szólalt meg az óvodások után. Nem könnyed sikertörténetként, de szép és áldott idõszakként jellemezte ezt a 250 évet. Hálát mondott a rendalapítóért, az iskolaindítókért, a 1992-es újraindítókért és a jelenlegi pedagógusokért. Köszönetet mondott a szülõk bizalmáért, arra hívott, forduljunk a jövõ felé, segítsük egymás munkáját. A remény és az élet hordozói legyünk! - szólított fel.

Rétvári Bence államtitkár felidézte Nyeste Pál fizikaóráit, Perendy László angolóráit, melyeket a pesti piarista gimnáziumban módja volt hallgatni. Azt az erõs közösséget, amely a kirándulásokon, túrákon edzõdött. Nem hiszi – szögezte le – hogy van ehhez hasonló másik iskola. Beleolvasott a nagykanizsai iskola történetébe. Ott olvasta, a kommunista hatalom átvétel után hogyan hordták erre az udvarra a tablókat és könyveket elégetni. A múltat végképp eltörölni – énekelték azok az emberek. És hol vannak már õk? Mi pedig itt vagyunk. A hatalom az, amit nem vehetnek el tõled. A tudás az ilyen, nem vehetik el tõled. A sokat emlegetett közös európai értékekrõl szólva felismerhetjük, azok mind keresztény gyökerûek. Ha ma tanúi lehetünk, milyen veszély fenyegeti Európát, akkor rádöbbenhetünk, mekkora a jelentõsége, hogy ezelõtt 250 évvel négy szerzetes megalapította ezt az iskolát.

Kanizsa

 További képek a galériában.