Sokan ki is lépnek az életbõl – öngyilkosok lesznek. Még többen irigylik õket, azt, hogy õk meg merték tenni ezt a lépést, és már nincs semmilyen problémájuk.
Sokan gondolják azt, hogy az õ helyzetük nehezebb, mint a többieké. Ott vannak például az idõs és beteg emberek. Gyakran érzik azt, hogy teher nekik az élet. És kínálkozik is a megoldás: több országban már megtehetik, hogy a halált választják; ha kérik, az orvos mérget ad be nekik, és ez teljesen törvényesen történik.
Ha hallgatjuk a különbözõ együttesek (death metalosok és hasonlók) szövegeit, azt látjuk, hogy értéktelennek tartják az életet, és a halált dicsõítik. Sõt, ha tovább gondolkodunk, még nagy költõk verseire is emlékezhetünk, amelyek a halálvágyról szólnak.
Érdemes így továbbadni az életet? Sokan nem is teszik meg ezt, egyre kevesebb gyerek születik (és születik meg). Mintha az élet valamilyen rossz dolog lenne, amivel nem akarjuk megbüntetni az utódainkat.
Bizony, gyakran érezhetjük azt, hogy az emberek általában a halál pártján állnának.
Pedig ez nagyon fájdalmas. Nem jókedvünkben tesszük ezeket. A legtöbben emlékszünk azokra a pillanatokra az életünkbõl, amikor boldogok voltunk, és azt szeretnénk, ha mindig így érezhetnénk magunkat. De ez nem megy, és ezért inkább menekülünk az élettõl.
Jézus azonban úgy gondolta, hogy ez másképp is lehet.
Jézus barátai pünkösdkor átélték azt, hogy hirtelen nagy dolgokra lettek képesek, megjavult az életük, erõ és öröm töltötte be õket. Pünkösd ezért az élet ünnepe. Keresztényként biztosak vagyunk abban, hogy Isten minket is az életre hívott, és ezt nem rosszindulatból tette, hanem ajándékba adta nekünk, hogy itt lehetünk. És ha akarjuk, életet is ad nekünk: energiát, örömöt, erõt.
Ha kitartóan megyünk Isten felé, bennünk is egyre több lesz az élet. Ma is történnek csodák, mint kétezer éve, az elsõ pünkösdkor: meggyógyulnak a betegek, megoldódnak reménytelen helyzetek, sokan megszabadulnak a szomorúságtól, a félelemtõl. Itt Kanizsán is nagyon sok ember tapasztalta már ezt.
Lehet, hogy Isten velünk nem pont így akar tenni, lehet, hogy nem egy csapásra változik meg az életünk, de ha valóban hozzá csatlakozunk, és kitartunk mellette, meg fogjuk tapasztalni, hogy érdemes élni. Ezt nagyon sok keresztény nõ és férfi átélte már. A nehézségeik nem tûntek el hirtelen, de egyszer csak észrevették, hogy már tudják, miért élnek; már értéket látnak abban, hogy felkelnek reggelenként, és munkába indulnak; már nem akarnak kiszabadulni a világból. Egyre inkább felfedezik, hogy a jóság hogyan van jelen a világ káoszában, tudják, hogy mi az õ feladatuk, amelyben együttmûködhetnek Istennel. Ha családosak, örülnek, hogy továbbadhatják gyermekeiknek az életet, mert tudják, hogy leányaik és fiaik is boldogok lehetnek, ha az Isten útját választják.
A keresztények igent mondanak az életre és a világra. És erre szeretnénk mindenki mást is meghívni: hogy minél több ember lássa az élete értelmét, és találja meg benne az örömöt. Ami elõször nagyon nehéznek tûnik, de ha igazán akarjuk, Isten elõbb-utóbb biztosan megvalósítja bennünk.
Böszörményi Géza, Sch. P. szerzetes tanár

További hírek:

JEGYZET ROVAT >>>