Szombaton a délelõtti órákban a Nagy-Magyarország emlékmûnél a Nagykanizsaiak a Nemzetért egyesület szervezésében a Magyar Gárda Mozgalom Õrzõk, a Pax Hungarica, a Pannon Nemzeti Gárda és a Nemzeti Õrsereg részvételével folytatódott a háromnapos trianoni megemlékezés. Az emlékezésen megjelenteket Ladányi Istvánné köszöntötte, majd a Himnusz közös eléneklése után felkérte Domokos Endre Jánost a Pax Hungarica vezetõjét ünnepi megemlékezésének megtartására. 1920. június 4.-e figyelmeztetés számunkra, amely egy hosszú folyamat gyászos eredménye volt. Sok olyan katasztrófa ért minket, amibe mások belepusztultak volna, de mi mégis talpra álltunk. Trianon gyalázata 2005. december 5.-én tetõzõdött be. Akkor vált egész nemzetünk szégyenévé. Amíg van élni akarás egy nemzetben, bármilyen elnyomás után talpra áll. Nem a környezõ országoktól, de nem is az uniótól és más külföldi hatalmaktól kell nekünk a segítséget várnunk. Csak az történik, amit megteszünk magunkért. Rólunk azt a képet kapja a világ, hogy önmagunkat pusztítjuk, kiveszett belõlünk az élni akarás. Fennmaradásunk érdekében sürgõs szemléletváltásra, kitartó küzdelemre van szükség. - hangsúlyozta beszédében Domokos Endre János.

A rendezvény második szónoka Dósa István a Magyar Gárda Õrzõk országos fõkapitánya volt. Ünnepi beszédében kiemelte a trianoni tragédia közvetlen elõzményeit, az 1919-es patkányforradalmat, annak aktív gyilkosait, „fajtájuk legvéresebb szájú példányait”, így említésre került többek között Kunfi-Khon Zsigmond, Böhm Vilmos, Biró-Blau Lajos, Pogány-Schwartz József, Korvin Klein Ottó neve. Áruló magyart legfeljebb azért vettek be maguk közé, hogy szombaton is legyen, aki aláírja a halálos ítéleteket. A nemzet elárulói által legyengített országra rászabadult a legvéresebb terror. A neveket azért is fontos megjegyeznünk, mert a hatalom máig ható valódi természetét jelölik. Jellemzõen a mai napig sincs egy emlékmû, ahol a 1919-es vörös terror áldozatairól megemlékezhetnénk, fejet hajthatnánk. Ugyanakkor mindennapra jut egy holokauszt megemlékezés. Nincs aki a mi kihullatott vérünket forintosítaná! Az õ szenvedéseikre alapozva senki sem pályázik a hatalom megszerzésére! A negyvenezer Délvidéken legyilkolt magyarról ki emlékezik meg? És még hosszú a sor. Mi most itt Nagy-Magyarországra emlékezünk, jelenlétünk azt jelenti, hogy nem jutott még az ország hontalan vándor népek birtokába. Meg kell emlékeznünk Prónay Pálról és a rongyos gárdáról. Kilencven évvel ezelõtti hõsiességüknek köszönhetõ az ország jelentõs részének megtartása. Dósa István ezt követõen a két világháború közötti idõszak gazdasági és erkölcsi felemelkedésérõl beszélt. Az akkori ország vezetõket, politikusokat hasonlította össze a mai bánya és liba tolvajokkal, akiknek szemében a lakosság csak egy soha ki nem ürülõ pénztárcát jelent. Ma a nemzet végveszélyben van. A cionista világrend elérkezettnek látta az idõt, hogy beteljesítse Herzl Tivadar 150 évvel ezelõtt megalkotott álmát, amely a vándor nép hazájaként a Kárpát-medencét jelölte meg. Jönnek, mert úgy gondolják, a mûvûk bevégeztetett. Azt hiszik, itt tízmillió agymosott rabszolga várja õket. Hiba, hogy nem tanulták meg történelmünket és nem ismerik fajtánkat. Nem vagyunk kihaló faj! Csak az veszik el, amirõl végkép lemondunk. Fontos tudnunk kik voltunk és kik lehetünk, ha összefogunk! – jelentette ki beszéde végén Dósa István.