„Mindig szürreális élményt jelent a fidesz-frakció „megmondóemberének” sajtótájékoztatója, mert személye garanciát jelent arra, hogy a kanizsai közbeszéd a színvonalát tekintve újabb és újabb mélypontjára juthat el, amihez rajta kívül frakciójából senki sem adja az arcát és a nevét. A közállapotokra jellemzõ, hogy ebben az „élményben” egyre többször van részem. Ilyen szempontból kissé csalódás, hogy a legutóbbi közgyûléstõl számítva tíz napot kellett várni, mire kitalálták, hogyan kéne magyarázni a magyarázhatatlant. A feladat nehéz, hiszen több ezer televízió nézõ követte a történteket. Õket bizony nem igen lehet meggyõzni arról, hogy nem a fidesz-frakció volt az, aki elõre kitervelt forgatókönyv alapján – az SZDSZ-szel koalícióban, az önkormányzatiság történetében példátlan módon – vérbefojtották a közgyûlést. 

"Amivel viszont feltétlenül egyetértek, hogy változás kell. Ennek szellemében kérem közel egy esztendeje már a közgyûléstõl, hogy válasszanak végre egy dolgozó alpolgármestert, aki a törvények és az erkölcs talaján állva képes és hajlandó végezni a munkáját. Sajnos miután a korrupció elleni – többnyire sikeres, de rengeteg energiámat felemésztõ – küzdelmet a Hivatalon belülrõl a nyilvánosság elé vittem – elõször még finoman, Cseresnyés alpolgármester úr szakmai deficitjére kihegyezve a dolgot –, várakozásommal ellentétben nem normalizálódott azonnal a helyzet. A nyilvánosság nyomása kevésnek bizonyult, és a nagykanizsai „Fidesz” saját ígéretét megszegve, a kétes üzleti kapcsolatai miatt Magyarország méltán egyik legelutasítottabb pártjának tartott SZDSZ biztos támogatásával, tehát a közgyûlési többség tudatában – ámde mindennemû szakmai felkészültség nélkül – inkább teljesen ostoba és káros háborúba kezdett (hazug sajtótájékoztatók, sokszorosan cáfolt, kreált fegyelmi ügyek, kártékony protestszavazások).
Úgy látszik, amikor a 2006-os kampányomban meghirdettem a tiszta kezek politikáját, Cseresnyés úr azt hitte, tréfálok (talán az õ köreiben ilyet nem szokás komolyan gondolni?) és legalábbis passzív szemlélõje leszek a haverfinanszírozás alternatív módozatainak. Tévedett, és most már õszintén remélem, e tévedése reá nézve végzetesnek bizonyul. Mert elõbb-utóbb ki fogjuk tudni vizsgáltatni a CT-beszerzés körüli visszásságokat, majd a jegyzõn keresztül elérünk az igazi felelõshöz. Arra is jó esély mutatkozik, hogy a – több tucat polgármestertársam támogatásával kezdeményezett – Vízmû soron kívüli közgyûlésén számonkérhetjük majd azt a gyakorlatot, aminek keretében zavaros körülmények között jutnak többen – például Cseresnyés Péter rokona is – többtízmillió forintos munkákhoz. Aligha hiszem, hogy azért emeltük meg két évvel ezelõtt drasztikusan a vízdíjat, hogy most a fejlesztésre félretett pénzt elõnytelen szerzõdések keretében éljék fel.
A felelõsségrõl mégsem gondolom, hogy csak egyetlen embert terhel! Hisz azok, akik a számtalan kétes ügylet tudatában – mert kétségtelenül tudatában vannak – támogatják ezt a fajta politikai gengszterizmust, függetlenül attól, hogy túlzott pártlojalitás okán, vagy beígért önkormányzati pozíciókért, esetleg rokonok önkormányzati munkahelyhez juttatása miatt teszik ezt, bizony felelõsek, mi több, bûnösök. Noha nem készültem fel a magát polgárinak és jobboldalinak mondó erõ ilyetén árulására, a város javát szolgáló döntéseket, polgármesteri programom elemeit – amihez eleddig mindig tartottam magam – azon képviselõk segítségével kívánom megvalósítani, akiknek pártszínezettõl függetlenül jelent még valamit a képviselõi esküje.
Õszintén bízok abban, hogy ha ezek a nem közvetlen felügyeletem alatt álló pénzcsapok is elzáródnak, talán megszûnik majd az az érdekszövetség is, ami idáig juttatta a várost, és visszatérhetünk végre a szakmai kérdések tárgyalásához, amelyek egyébként szépen, csendben, egyelõre csak a háttérben, de nagyon jól haladnak. Ha ez mégsem történik meg, akkor pedig nincs más mód, mint a közgyûlés feloszlatása, melyet én eddig is támogattam. Biztos vagyok abban, nem nekem van félnivalóm, amikor újra a választópolgárok dönthetnek majd arról, hogy kit tartanak elég felkészültnek, határozottnak és tisztességesnek ahhoz, hogy a képviselõ-testületbe delegálva rábízzák a döntések felelõsségét.”
Tisztelt Olvasók, második alkalommal fordult elõ, hogy Marton István polgármester nem tartotta kívánatosnak a Kanizsa Hetilap jelenlétét sajtótájékoztatóján. Természetesen szíve joga szeretni vagy nem szeretni egy médiumot, de ezt nem teheti meg a város lapjával. Számomra ez azt jelenti, hogy Nagykanizsa város lakosságának tájékoztatását nem tartja fontosnak, ezzel kiskorúsítja az itt élõket. (Ugyanis, a város sok polgárának ez az egyetlen lehetõsége, hogy tájékozódjon a lakóhelyével kapcsolatos történésekrõl.) Arra sincs jogosultsága, hogy befolyásolja mi jelenjen meg, és mi nem. Mivel nem lehettünk jelen a sajtótájékoztatón, így nem is kívántunk tudosítani róla. A fentebb olvasható utasításnak azonban eleget teszek. Fenntartom azonban, hogy sem az eljárás módjával, sem a nyilatkozat tartalmával nem értek egyet. Sajnálattal kell leírnom, hogy a demokrácia húsz éve alatt ilyen nyomásgyakorlásra egyetlen polgármester sem ragadtatta magát."

***

Fidesz: Elutasítás, döbbenet

Mély megdöbbenésének adott hangot Bene Csaba, fideszes önkormányzati képviselõ, frakcióvezetõ, bár hozzátette, lassan már hozzászokhattunk a polgármester úr ilyetén hangneméhez.

– Nem kívánunk azzal a minõsíthetetlen, vádaskodó és tartalmában gyalázkodó stílussal foglalkozni, és arra reagálni, amit a polgármester úr egy városvezetõhöz méltatlan módon és stílusban megengedett magának tegnapi nyilatkozatában. Ez a nyilatkozat õt minõsíti. Az EU-szavazás megmutatta, hogy a Fidesz és vezetõi – így Cseresnyés Péter alpolgármester iránt is – a bizalom töretlen. Elutasítjuk azt a módszert is, ahogy a politikai zsarolást eszközként, fenyegetésként használja fel arra, hogy a frakcióból tagokat szakítson ki saját céljai elérésének érdekében.

***

Mivel a polgármesteri nyilatkozatot nem óhajtottuk közölni, ezért meg kell jegyeznünk, hogy abban az esetben a Fidesz nyilatkozata sem került volna közlésre. (- a szerk.)