Több mint két évtizede alakult horvát kisebbségi önkormányzat Nagykanizsán. Azelõtt nem volt egyetlen olyan civil szervezet sem, amely megfelelõ módon képviselte volna a dél-zalai városban élõ horvátok érdekeit. 1998-ban jött létre a kisebbségi testület, melynek létrehozása nem volt egyszerû, mivel a környezõ horvátajkú településekrõl a városba költözött családok alig ismerték egymást. A kezdeti idõszak szervezõmunkája nehézségeket okozott, mivel többnyire a telefonkönyvbõl gyûjtöttük össze az általunk ismerõs neveket, azután pedig lakásukban kerestük fel a családokat és beszéltünk nekik közösségi céljainkról – idézi fel a megalakulás idõszakát Vargovics Józsefné, a Nagykanizsai Horvát Kisebbségi Önkormányzat elnöke.

- Kezdettõl fogva fontosnak tartottuk, hogy baráti közösséggé formáljuk a Kanizsára költözött horvátokat, és ma már örömmel mondhatom, hogy valóban úgy élünk, mint egy nagy család. Legfontosabb célunk az volt, hogy a horvát hagyományokat itt a városban is felelevenítsük és ápoljuk. Persze ez sem volt könnyû feladat, mert maguknak a betelepült horvátoknak is két évtized úgymond „kimaradt” a kisebbségi kultúra értékeinek megõrzésébõl, mert az emberek nem vettek részt aktívan a hagyományõrzõ munkában. Bármilyen furcsán is hangzik, de voltaképpen újra fel kellett fedezni saját kultúránk gyöngyszemeit és e folyamatban kezdettõl fogva fontos szerepet játszott a horvát kisebbségi önkormányzat vezetõsége.
- Gondolom, hogy ezzel egyidejûleg az anyanyelv megõrzése is elsõdleges feladat volt a testület számára.
- Valóban így van, ugyanis amikor ezek a családok elköltöztek a Mura menti nemzetiségi községekbõl – mondhatnám úgyis, hogy a káj horvát nyelvet még beszélõ nagyszülõktõl -, továbbá erõsödött az asszimilációs folyamat, akkor az történt, hogy aki korábban még tudott is az anyanyelvén, késõbb elfelejtette, vagy egyre kevesebb horvát szókinccsel rendelkezett. Ezért mindenképpen nagy hangsúlyt kellett fektetnünk arra is, hogy valamennyire ismét életre keltsük a horvát nyelvet.
- Az eltelt évek alatt a kisebbségi önkormányzat sikerrel hozta létre egymás után a kanizsai horvátság civil közösségeit.
- Annak idején elõször a kanizsai horvát asszonykórust alakítottuk meg, amelynek létszáma a késõbbiekben egyre növekedett. Ez a kórus – amely néhány év múlva vegyeskórussá fejlõdött - elsõsorban a muraközi horvát népdalokat dolgozta fel és tette közkinccsé a kanizsai közönség számára. Késõbb arra is gondoltunk, hogy valamilyen formában a fiatalabb nemzedéket is bekapcsoljuk a nemzetiségi hagyományõrzõ tevékenységbe, elvégre majd nekik kell átadnunk a stafétabotot. Ennek érdekében hoztuk létre a Kanizsai Horvát Fiatalok Egyesületét. A vegyeskórusra visszatérve, ez a civil közösség nemcsak Kanizsán lépett közönség elé, hanem a szomszédos országokban is sikerrel képviselte városunkat. A hagyományõrzés kiszélesítése céljából nemzetiségi tánccsoportot is létrehoztunk, amelynek mûködéséhez az anyaországból kértünk és kaptunk szakmai segítséget. A kezdeti idõszakban Horvátországból járt át táncoktató heti egy alkalommal Kanizsára és Mura menti táncokat tanított be a csoport tagjainak. A fiatalokkal kapcsolatosan azt is meg kell említenem, hogy horvát nyelvû foglalkozás is indult a Rozgonyi utcai Óvodában, ami azt jelenti, hogy heti két alkalommal horvát nyelvû versikéket, mondókákat, népdalokat és táncokat tanulnak a csoportba járó óvodások. Szintén említést érdemel, hogy immár harmadik éve szervezünk horvát néprajzi tábort a fiataloknak. Ennek egyik eredményeként 1997-ben megalakult a kanizsai horvát tamburazenekar, amelyben természetesen a kanizsai horvát családok gyermekei muzsikálnak. Nagy örömünkre a tamburazenekarban is egyre bõvül a létszám és mind több felkérésnek tesznek eleget.
- Mennyire „nyitottak” a város civil közösségei felé?
- Arra törekedünk, hogy minél jobb kapcsolatot tartsunk fenn a különféle civil szervezetekkel és intézményekkel. Ennek egyik szép példája, hogy most már hagyományosan évente virágkötészeti bemutatót szervezünk a karácsonyi ünnepek elõtt csáktornyai szakemberek közremûködésével. Ez a rendezvény egyúttal szakmai tapasztalatcsere lehetõséget is kínál a kanizsai és a Muraköz megyei virágkötõk számára. Meg kell említenem azt is, hogy kisebbségi önkormányzatunk egyfajta hídszerepet is betölt a szomszédos régiók gazdasági együttmûködésében. Számos civil szervezet keresett meg bennünket már, hogy segítsünk nekik a határon túli gazdasági kapcsolatok beindításában és koordinálásában. Mindezt örömmel tesszük, hiszen – mivel itt horvát konzulátus is mûködik – ily módon valamelyest nagyobb rálátásunk van a gazdasági és társadalmi kapcsolatok fejlõdésére a Mura menti régióban. A kamarák például évente meghívnak bennünket, hogy mûködjünk közre a horvát-magyar gazdasági programok megszervezésében és lebonyolításában. Szólnom kell arról is, hogy annak idején a határõrséggel is jó kapcsolatot tartottunk fenn. Közismert, hogy a délszláv háborús helyzet miatt kilencvenes évek közepén Kanizsán is voltak horvátországi menekültek, és abban az idõben mi is bekapcsolódtunk az õket segítõ karitatív munkába. Ruhagyûjtést szerveztünk a menekültek részére, karácsonyi mûsorral próbáltuk valamennyire enyhíteni a gondjaikat és bánatukat, mert mindig is éreztük, hogy velük is egy nagy családba tartozunk.
- Milyen szerepet játszik a helyi horvát közösség a város kulturális életében?
- Miután a város társadalma egy idõ után felfigyelt a horvát kisebbségi önkormányzat és a mûvészeti csoportok tevékenységére, egyre több programnak voltunk cselevõ részesei. A nagykanizsai önkormányzattal most is jó a kapcsolatunk és lehetõségeihez mérten támogatja is rendezvényeinket. A Kanizsai Kulturális Központban évente tartunk nemzetiségi kulturális gálamûsort, együttmûködve a helyi cigány kisebbségi önkormányzattal. Az utóbbi években képviseltetjük magunkat az immár országos hírnevet szerzett Dödöllefesztiválon is, ahol egyébként már két elsõ díjat is nyertünk. Annak idején jelentõs szerepünk volt abban is, hogy Nagykanizsa és Csáktornya testvérvárosok lettek, és természetesen továbbra is segítjük a két város közötti kulturális, sport, és egyéb rendezvények koordinálását. Legutóbbi példaként említhetem egy horvátországi festõmûvész tárlatát a Hevesi úti Általános Iskola galériájában, ahol a megnyitón a mi mûvészeti csoportjaink adtak kulturális mûsort. A környezõ horvátajkú falvak civil szervezeteit is bevonjuk a hagyományõrzõ munkába azáltal, hogy évenként megrendezzük a Zalai Horvátok Kulturális Találkozóját. Az idei – immár tizedik - jubileumi gálamûsort nemrég tartottuk a Medgyaszay Házban a kanizsai horvát kisebbségi önkormányzat, továbbá a Mura menti községek horvát nemzetiségi mûvészeti csoportjainak és egyesületeinek közremûködésével.
- Emellett még arra is figyelmet fordítanak, hogy horvát nyelvû szentmisék is legyenek Kanizsán és a Mura menti nemzetiségi falvakban.
- Így van, kezdeményezésünkre immár nyolcadik éve celebrálnak horvát nyelvû szentmiséket az anyaországból. Közremûködésünk révén szélesedett ez a tevékenység olyan szempontból, hogy most már nemcsak Nagykanizsán vannak horvát misék, hanem a környezõ horvát települések plébániáin is hallható horvát nyelvû szentmise havonta egy-egy alkalommal. A hitéletrõl még annyit, hogy kezdeményezésünkre horvát templomi kórusok találkozójára is sor kerül minden évben, többnyire az adventi idõszakban. Ezzel is az a célunk, hogy a különbözõ településeken mûködõ horvát civil közösségek és egyesületek erõsítsék egymással a kapcsolatot, illetve kölcsönösen segítsék egymást a számunkra oly fontos hagyományõrzésben és anyanyelv ápolásban.
Gelencsér Gábor