„A régi gátlástalanság, önzés és erkölcstelenség újraéledt. Hét év alatt újra padlóra küldték országunkat. Ám most sem akarják átadni a hatalmat, inkább lehazudják az égrõl a csillagokat, s áldozatul odadobják a semmibe a magyar emberek jövõjét. Bár múlt vasárnap sárga lapot kaptak, õk az utolsó pillanatig ragaszkodnak a konchoz. Nem válogatnak eszközökben, megpróbálnak mindenkit lejáratni, aki útjukba áll. Értenek ahhoz, hogyan lehet félrevezetni embereket. A technika maradt, csak a bábuk cserélõdtek kissé. Ezért a hazugság elleni fellépésre össze kell fognunk, és nagy tábort kell alkotnunk. Erre kötelez az ’56-os mártírok emléke.” – szögezte le Cseresnyés Péter országgyûlési képviselõ.

A június 16-i ítéletidõben a Medgyaszay Ház elõterében tartotta megemlékezését a Nagykanizsai Polgári Egyesület. Mansfeld Péter, hogy mentse a már életkora szerint súlyosan büntethetõ Blaski Józsefet és a többieket, a kihallgatások során mindent magára vállalt. Kihallgatóinak minden alkalommal szembesülniük kellett a börtönben megkínzott fiúból áradó elszántsággal és erõvel. Ott, a börtönben érett felnõtté. A résztvevõk döbbenten hallgatták a felolvasott kivégzési jegyzõkönyv rideg nyelvezetét: az ítéletvégrehajtó és segédei a kivégzést 9 óra 22 perckor megkezdték. Az orvosok jelentik, hogy fiatalkorú elítélt szíve 9 óra 35 perckor megszûnt dobogni. 13 percig szenvedett, mert nem roppantották el a gerincét. Melyet - átvitt értelemben - nem is lehetett elroppantani „Véglegesen elkobzott karórája azóta is jár.” – írja a Mansfeld Péterrõl szóló Születésnapi halál címû versében Döbrentei Kornél. Hozzá kell igazítanunk a magunkét.
Az 56-os Szövetség nagykanizsai elnöke, Ádám Sándor a vihar után felidézte, hiába mentette meg faluja kommunistáit a lincseléstõl, így is elzárták kilenc hónapra. 1957 márciusában kész listával járták végig a falvakat. Ismerõs neki az elõre megírt – koncepciós - ítélet, bírája mellett rendõrtiszt – ávós? – ült. A hivatását komolyan vevõ ügyvéd ismerõsét pedig eltiltotta munkájától a megszállókkal kollaboráló hatalom. Miért az õ elhurcolását választották ki, hogy félelmet keltsenek? Szíve, motorja volt közösségének fiatal kora óta, sokan bíztak benne.
Cseresnyés Péter Orbán Viktor 1989-es beszédére emlékeztetett: A hatodik koporsóban nem csupán egy legyilkolt fiatal, hanem a mi elkövetkezõ húsz vagy ki tudja hány évünk is ott fekszik. – szólt az akkor huszonhat éves fiatalember. Aki a Fidesz kongresszusán így fogalmazott: Az akkori hatalom pontos tervet készített arra, hogy miképp lehet megakadályozni még a többpártrendszer keretei között is a szabad magyarok álmainak, vágyainak, eszményeinek megvalósítását. Ma már tudjuk, ezért lett a mögöttünk hagyott húsz év olyan nyögvenyelõs, amilyen. A régi világ irányított a múltból átmentett gazdasági erejével, a titkosszolgálati kapcsolataival, informális hálózataival, médiabefolyásával, külföldi összeköttetéseivel és rejtett társadalmi paktumaival. A terv rafinált volt, de megbukott. Egyetlen okból bukott meg: mert mi nem hagytuk magunkat, nem adtuk fel, és nem törõdtünk bele. De ne gondoljátok, hogy a vasárnapi választással célba is értünk. Egészen biztosak lehetünk benne, hogy most is készül egy új terv. Már látszik is, hogy a Gyurcsány-Bajnai-korszak nemcsak hogy makacsul ellenáll a változásnak, hanem megindította elszánt harcát is a változás ellen. – Mansfeld Péter törhetetlenségére ma is szükség van, tehetjük hozzá.
K.H.