Mix Zóna - egy rejtélyes, egyben jó néhányszor nagy titkok világa a sport színterén. Ahol a különbözõ sportágak képviselõi - na jó, szûkítsük elsõsorban a labdarúgásra a kört - a mérkõzések után feltûnnek az öltözõ(folyosó)k rejtekébõl, hogy a néhány - rendszerint sablonos - mondataikra vadászó sajtómunkások hada elé járuljanak. Már ha éppen kedvük úgy tartja...
Az évek folyamán, ahogy az információ-áramlás technikája fejlõdik, a kialakított rendszer egyben a "hivatalos sajtó" egyik legnagyobb ellenfelévé is vált, mivel egyre több, a játékosokkal közös szelfire vágyakozó fiatal, no meg rajongóvá átvedlõ újságíró is elõzi meg - gyakran saját - munkaadóját is azzal, hogy nyomban posztol a különbözõ közösségi portálokon. Ráadásul, a futball sokkalta töményebb formában adagolt szórakoztatóipari ágazat, mint mondjuk a zenei világ, hiszen például a Rolling Stones csak "elõre megkomponáltan", bizonyos idõközönként lép fel, míg az európai, vagy éppen a világszerte ismert topklubok, válogatottak tagjai gyakorlatilag hetente szolgáltatnak többször is alkalmat arra, hogy szurkolóik találkozhassanak velük a meccsek alkalmával - akár személyes aurájukba is beengedve a számukra idegeneket.

Igazán friss élmény a Bayern München szerdai zágrábi vendégjátéka a Bajnokok Ligájában, melyre például még Bulgáriából is érkezett "betûgyártó" kolléga, aki több más, "hasonló cipõben járó" embertársához hasonlóan nem kellett, hogy üres kézzel, pontosabban üres memóriakártyával távozzon a zágrábi stadionból. A mérkõzés után átvedlõ bayernos labdarúgók ugyanis a gyõzelem hatására (is) vígan diskuráltak - jó, jó, a tûréshatáron belül - a rájuk kiváncsi emberekkel. Thomas Müller, Robert Lewandowski, vagy éppen Philipp Lahm készségesen megálltak a nagy stábok képviselõinek, majd már habitusuk alapján döntöttek arról, hogy a "beszivárgott" gyûjtõk közül kivel állnak le egy közös fotóra.

Jelentjük, Lahm (bal oldali képünkön) ez ügyben is a topon volt, Müllerre sem lehetett panasz, Lewandowki (jobb oldali képünkön egy szurkolóval) már picit mosolygott a mintegy tucatnyi kérésen, Arturo Vidal (legfelsõ képünkön az újságírók gyûrûjében) viszont kedve szerint még csütörtök délelõtt is ott pózolt volna rajongóival. Franck Ribéry, érezve talán gyengébb játékát, gyorsan lelépett a színrõl, míg a végén feltûnt szakvezetõ, Josep Guardiola csak annyit közölt, a hivatalos sajtótájékoztatón már mindent elmondott. Aztán néhány méterrel arrébb, a csapatbuszuk elõtt mégiscsak nagy fejtegetésbe kezdett. Nem csoda, mint cápák a vérszagra, gyorsan köré sereglett mindenk. Hangsúlyozzuk, mindez egy olyan mérkõzés után, mely alapvetõen már nem határozott semmirõl, ráadásul nyert is a Bayern - ilyenkor szép a világ a nagyok dimenziójában is...
 

Nem volt ilyen felhõtlen a hangulat még szeptemberben az Arsenalnal, amikor a Dinamo csak-csak elkapta õket egy 2-1-gyel a Maksimir-stadionban, nos akkor szinte csak a londoniak csapatkapitánya, Mikel Arteta volt az a bátor, aki állta az újságírók kérdéseit. Laurent Koscielny és a különösen bosszús Olivier Giroud például úgy viharzottak el mögötte - azért pizzásdobozokkal a kezükben -, mintha ott sem lettek volna a zágrábi éjszakában. Hasonlóan tett Theo Walcott is, bár õ a fiatal rajongóinál "behúzta a kéziféket" és máris készülhettek a közös képek a szerencsésekkel.
2012-ben,a Paris SG horvátországi látogatása annyiban volt más, hogy a párizsiak a müncheniekkel és londoniakkal ellentétben vezényeltek edzést a meccs elõtti napon is a helyszínen, azon viszont saját biztonsági szolgálat is ügyelt a PSG futballistáira, mindenekelõtt Zlatan Ibrahimovicra. Õ aztán hozta is formáját a találkozó után a mix zónában - nem volt éppen szószátyár, de a kijelölt francia tévécsatornának természetesen megállt... Hogy utána mit tett? Egyáltalán nem arrogáns módon, de határozottan igyekezett leinteni a további próbálkozókat. E téren szintén külön kategória volt 2011-ben a horvát fõvárosbeli BL-meccs alkalmával a Real Madrid sztárja, Cristiano Ronaldo, akik majdhogynem maga vette célba a spanyol tévéseket, s az õ oldalvízükön más is tolmácsolhatta felé irányiló kérdését. A szurkolók rajongása ellen neki nem volt kifogása, igaz, a sorszámokat a drukkereknek szinte még most, négy évvel késõbb is osztogatni kellene, hogy mindenki sorra kerülhessen...

Az Európa-liga azért már más kávéház, hiszen a Sevilla, vagy éppen a Feyenoord labdarúgói tavaly Rijekában semminek nem voltak - fogalmazzunk így - ellenére, tisztában voltak például azzal, hogy náluk a "kellõ alázat" nyerõnek számít. Nem véletlen, hogy az azóta a spanyoloktól a török Trabzonsporhoz távozó, még ereje teljében lévõ labdarúgó (jobb oldali képünkön a kameruni), Stéphane Mbia "mix zónás" korrektségére nem lehetett panasz.

Összességében tehát ami leírható, igaz, jó nagy közhellyel, a labdarúgók is emberek - még egy szint felett is -, érzésekkel teli személyiségek, s ha a velük úgymond kontaktolni kívánó rajongó, de akár sajtómunkás is a kellõ korrektséget mutatja feléjük, vagy éppen velük szemben, van esély arra, hogy elkészülhessenek - azok a bizonyos szelfik...

Fotók: Polgár László

Polgár László (Zágráb)