Városunkban október ötödikén emlékeztünk az 1848-49-es forradalom és szabadságharc során Aradon kivégzett és vértanúhalált halt tizenhárom tábornokra, valamint a szintén kivégzett Batthyány Lajosra, Magyarország elsõ független miniszterelnökére. A százötvennyolc évvel ezelõtti eseményeket a Hevesi Sándor Általános Iskola diákjai idézték meg mûsorukkal az Aradi udvarban lévõ szoborparkban, ahol Cseresnyés Péter alpolgármester mondott ünnepi beszédet. Hangsúlyozta, 1848 hõsei emberi nagyságból adtak bizonyságot, becsületbõl, hazaszeretetbõl mutattak példát közösségüknek.

– Október hatodikát, a tizenhárom aradi vértanú halálának napját olyan napként kell emlékezetünkbe vésni, amelyik erõt ad nekünk, példát, hogy bízni kell a jövõben, s hitet ahhoz, hogy minden áldozatnak van értelme akkor, ha az a nemzet felemelkedését szolgálja – mondta Cseresnyés Péter.

– Tudnunk kell azonban azt is, hogy helyettünk senki nem fogja meghozni az áldozatot, s habár a magas erkölcsöt hordozó egyes emberek elbukhatnak, érdemeik, eredményeik megmaradnak egy közösség számára. Errõl adtak tanúbizonyságot az aradi mártírok, Batthyány Lajos miniszterelnök és mindazok, akik Haynau ámokfutásának lettek az áldozatai. De mit is mondott magáról ez a hóhéroknak munkát adó osztrák? Azt mondta: „Én leszek az az ember, aki rendet fog teremteni. Nyugodt lelkiismerettel lövetek agyon százakat is, mert szilárd meggyõzõdésem, hogy ez az egyetlen mód, ami intõ példát szolgáltathat minden jövendõ forradalomnak.” Ezek a szavak egy, a tömegeket megfélemlíteni akaró ember gondolatait tükrözik. Azonban õ is csak egy eszköz volt azok kezében, akik a magyarságot meg akarták büntetni, mert azok fegyverrel is nyomatékot adtak szabadságvágyuknak. Történelmünkben azonban a késõbbiekben is volt példa arra, hogy megfélemlítéssel akarták a szájakat befogni, s az emlékezet erejét korlátozni. Azonban míg Haynau hóhérként maradt meg emlékezetünkben, addig mások sajnálatosan, az idõnként furcsán mûködõ emberi emlékezet következtében elfogadott emberek lettek. Ezen a gondolkodáson kell változtatni úgy, hogy végre rend legyen emlékezetünkben, hogy meg tudjuk különböztetni a jót a rossztól. Mert egy közösség, egy nemzet érdekeinek szemszögébõl vannak jó intézkedések és rosszak, jó vezetõk, akik a közösség érdekében dolgoznak, és rosszak, akik a saját érdekeiket képviselik elsõsorban. A rendrakásban segíthet a mártírok emléke.

Cseresnyés Péter azt is kijelentette, hogy október hatodikára, hazánk elsõ miniszterelnökének és a szabadságharc tizenhárom tábornokának kivégzésének napjára nem gyásznapként, hanem a nemzetért való helytállás, az erkölcsi tartás napjaként kell emlékeznünk.

Az ünnepi program a Székelykertben folytatódott délután, ahol a Polgári Kanizsáért Alapítvány szervezésében a tömbépületek által határolt park közepén ültetett el negyvenkilenc vörösfenyõt a Hevesi Sándor Általános Iskola negyvennyolc diákja és Cseresnyés Péter alpolgármester. A fenyõfákat az 1849. augusztus elején a nyergestetõi csatát megvívó székelyek emlékére telepítették, fõvédnöknek pedig Kányádi Sándor költõt nyerték meg, aki hangüzenetet is küldött az ünneplõknek. A Székelykertben ismét Cseresnyés Péter mondott beszédet, aki az Erdélyben élõ költõhöz hasonlóan hangsúlyozta, hogy egy közösség csakis akkor lehet életképes, ha a múltjából táplálkozik. Záró momentumként a Thúry György Múzeumban nyílt egy, a Zala Megyei Levéltárral közösen szervezett, Magyarország elsõ felelõs miniszterelnökének életútját, fontosabb törekvéseit bemutató kiállítás, amely – a feleségétõl búcsúzó Batthyány Lajostól idézve egy mondatot – A magam útját jártam címet viseli. A jobbára dokumentumokat felvonultató tárlatot Molnár András, a Zala Megyei Levéltár igazgatója nyitotta meg.

Horváth Attila

(További képek a galériában)