Nekem tetszik!
Az ünnepség után még néhányan ott maradtunk a csemeték köré mûanyagfonatot rögzíteni. Így hallhattuk az arra járók véleményét. Az alsós gyerkõcök büszkén keresték ki és mutatták meg anyukájuknak, melyik fácskát ültette az osztályuk. Néhány fölsõs is arra kanyarodott biciklivel, egyikük a katonás rendben sorakozó fenyõkre megjegyezte: „Nekem tetszik!”

Mégis templom lett!
Ez a csemetéket felajánló erdész száján csúszott ki, amikor gyönyörködött az elültetett erdõcskében. Benne volt ebben a keserû visszaemlékezés arra, amikor 2003-ban néhányan szégyenletesen megakadályozták, hogy itt ajándékból templom épüljön. Másrészt tudjuk: az erdõ Székesegyház!
Hallhattunk néhány aggódó jóslatot is az erdõ jövõjérõl. Itt nem a kutyákra gondolok, mert egy gazdiban van annyi természetszeretet, hogy négylábú kedvencét nem engedi a csemeték közé. A vandáloktól pedig azért nem féltem a Székely Negyvenkilencesek Fenyvesét, mert hatszáz hevesis gyerekkel kerül szembe az ilyen…

Jó hírünk a világban
A Székely kerti fenyõültetésrõl a gondola.hu közvetítésével a Kanizsa újságból értesült egy sepsiszentgyörgyi publicista, Sylvester Lajos. Írt is róla az október hatodikai Háromszékbe – és a www.3szek.ro portálra – Külhoni emlékezés október hatodikára címmel. Így zárja: „…amint azt a nagykanizsai és annyi más példa bizonyítja, az együvé tartozás tudata és érzése tovább él – amennyiben ezt az ügyet, Babicsné Bertha Éva szavait idézve, a történelmi emlékezet ébren tartói ápolják – s így az elszakított nemzetrészek a ,,kicsi magyarországiakkal” együtt alkothatnak magyar nemzetet, és õrizhetik ennek egységét.”

P.J.