Nagykanizsa városának „testvérénél”, a 25 ezres Ptujban képviseltették magukat legutóbb a Kanizsa Futó- és Szabadidõsport Klub tagjai, ahol egy felettébb kellemes hétvégén deríthették fel a kisváros zeg-zúgos utcáit – futva természetesen.

… igazán érdekessé persze akkor vált a dolog, amikor a Városháza téren – mintha jelre indult volna – legalább két harang déli „szavára” eredt a mezõny nyomába Deregi László és Porpáczy Éva, s nem sokkal késõbb egy hangos „rézkürtös” esküvõi menetet is elkaptak a csinos kis belváros utcáin.

A kanizsaiak egészen pontosan Ptuj testvérvárosainak megmérettetésén indultak, s öles betûkkel hirdették a városháza elõtti pódiumon, hogy ez a harmadik ilyen alkalom a sorban – melyen immár a dél-zalai várost képviselõ Kanizsai Futó- és Szabadidõsport Klub is rajtolhatott egy-egy férfi és nõi négyes váltóval.

A fentebb említett kanizsai sportolók amúgy harmadikak voltak saját váltójukban, hiszen elõttük már Vránics László, Gadányi Gábor, illetve Góber Csabáné és Lubics Szilvia (képünkön) is letudta a maga elsõ, egyórás penzumát.
… mi több, Góber Csabánét szinte azonnal egy be nem tervezett városnézésre is „benevezték”, hiszen a Dráva utcából a rendezõk szinte a folyó partjára „vezényelték” – tévedésbõl. A belgiumi 100 km-es ultrafutó világbajnokságról hazatért Szilvia viszont igazi húzós teljesítményre törekedett, hiszen a Miklosic utcában elterülõ célegyenesben valamennyi alkalommal igencsak nagy sebességgel söpört végig.
A verseny paramétereirõl annyit, hogy az óvárosban kijelölt kört 1300 méterre hitelesítették, bár a szlovák csapattól olyan információkat is lehetett hallani, hogy 50 méterrel rövidebb volt a kiszalagozott táv. Ha pedig már a szlovákok szóba kerültek, ne menjünk el amellett sem szó nélkül, hogy az indulók – a házigazdákon és a magyarokon kívül - érkeztek Franciaországból, Horvátországból, Macedóniából, Németországból és Szlovákiából, a nemzetköziségre tehát nem lehetett panasz…
…mint ahogy a kanizsai egységekbõl még nem említettekre sem. Lubics György a saját nyugodt iramában falta a métereket, a KFSZK „beugrója”, Vágó Boglárka pedig még gyorsítani is tudott, hiszen a második „turnusban” is hozzá tudott tenni nyolc kört az elsõhöz. Igaz, errõl utólag kellett kissé gyõzködni a szervezõket, de végül, ahogy mondani szokás: minden jóra fordult.
Kellett is ez a plusz a hölgyeknél, hiszen ezzel õk kategóriájukban a harmadik helyen végeztek (68 körrel), míg a férfiak a 11 csapatos mezõnyben 77 karikát letudva értek be a célba, ami a hetedik pozíciót jelentette.
…ennél persze sokkalta lényegesebb volt az öröm a célba jutásnál, s ennek jegyében a franciák egysége közösen szaladt be, a selmecbányai szlovákok „zászlósan” integettek, míg városunk futóihoz már a civilben lévõ kilométergyüjtõ csapattársak csatlakoztak.
S mi lehet a nyolc órás táv végsõ tanulsága? Nos, egyesek máris tudják, hogy egy szeptember eleji félmaratoni befigyelhet… Hol máshol, mint a mostani helyszínen – Ptujban.
Polgár László (Ptuj)