Immár hatodik alkalommal került sor a Technikai Triatlonra kicsiny városunkban. Az országosan egyedülálló megmérettetésen ez alkalommal tizenegy páros vett részt, szokásosan az egyikük tapasztalt pilóta volt, a másikuk lelkes amatõr, aki a navigátor szerepét töltötte be.

Aki a tavalyi versenyre kilátogatott – akkor a Kanizsa Centrum melletti nagy füves területre, illetve a Csó-tóhoz –, érzékelhette, hogy a látogatottság jóval nagyobb volt, mint az idén a Csónakázó-tónál és a kiskanizsai reptéren. Kereshetjük az okokat, biztosan mindenki megtalálja magának a megfelelõt, de az tény, hogy sajnálatos módon az emberek lustasága és érdektelensége minden bizonnyal nagy szerepet játszik a dologban. A nagy lélekszámú keleti-városrészben nyilván sokan megnézték tavaly a mûsort abból adódóan is, hogy „közel volt”. Az idei versenyen a repülõsportokhoz szorosan kötõdõek, családtagjaik, illetve a kisgyermekesek tették tiszteletüket számottevõen. Nincs is ezzel semmi baj, hiszen a vidám hangulat így is sem maradt el, a szereplõk s a nézõk is egyaránt élvezték a különbözõ versenyszámokat.

 Az elsõ feladat okozott talán – szó szerint – legtöbb fejtörést a csapatoknak, hiszen a 64 kilométeres navigációs út során elõre megkapott légifelvételek alapján kellett bizonyos területeket beazonosítani, s azokat egy térképen bejelölni. Ezt követte délután egy két részletben, itiner alapján teljesítendõ 50 kilométeres táv autóval, s a két részlet között – az eddigiektõl eltérõen nem jetski-, hanem – egy gyorsasági, akadálypályás „vízibicikli-futam”. A reptéren aztán elsõként trike-toló (a trike az ultrakönnyû repülõ teste, szárnyak nélkül – a szerk.) számnak lehetett a nézõsereg tanúja. Az egyik versenyzõ tolta, a másik benne ült a majdnem repülõ csodában – mindezt íjjal való célba lövéssel megspékelve. Ezt követõen kerültek sorra az ügyességi feladatok. Az elsõ próba a repülõs ügyességi versenyeken már ismert, alagutat reprezentáló, két szalag közti átrepülés volt, majd a navigátorok 100-120 km/h-s sebesség mellett próbáltak homokzsákkal célba találni. Az utolsó feladatban a pilótákra hárult a megoldás véghezvitele: 250 méteres magasságból, leállított motorral kellett egy nagyon rövid célterültre leszállni, s aki errõl a területrõl „kifutott”, 0 ponttal teljesítette a számot. A tizenegy páros közül csupán háromnak sikerült jól megvalósítani a produkciót.
A pontszámok alapján elsõ helyen végzett a békéscsabai Matuska Pál és a nagykanizsai Tar Mihály 3289 ponttal, õket követte a Gyömbér István – Dianovics Balázs páros 2971 ponttal, s a képzeletbeli dobogó harmadik fokára a Hegedûs Károly – Cserti Tibor duó állhatott.

S.E.

(További képek a galériában)