A fûtési idényben megemelkedik azon segélyhívások száma, amikor a kéményben lerakódott korom vagy kátrány begyulladása miatt kérnek tûzoltói segítséget. Zala megyében az idei évben már tizenegy alkalommal vonultak hivatásos tûzoltóink ilyen jellegû eseményhez, holott kis odafigyeléssel valamennyi eset megelõzhetõ lehetett volna.

Januártól ezidáig Miháldon, Alibánfán, Szécsiszigeten, Zalabaksán, Szentpéterúron, Bagladon, Zalaegerszegen, Alsópáhokon, Nagykanizsán, Türjén és Zalabéren volt szükség tûzoltók beavatkozására, kéményben lerakódott korom begyulladása miatt.

A kéményekben kialakuló tüzek alapvetõen kétféle módon keletkeznek. Vagy a kémény belsõ felületén lerakódott korom, vagy súlyosabb esetben kátrány gyullad meg. Míg koromégésnél az égés viszonylag gyorsan végbemegy, addig kátrányégésnél ez jóval magasabb hõmérsékleten és hosszabb idõ alatt lezajló folyamat. Mindkettõ esetben számolni lehet azonban azzal, hogy az így kialakuló égés a kéménybõl az azzal határos épületszerkezetekre átterjedve komoly károkat okoz, vagy akár kiterjedt épülettüzet eredményez. Így egy késõn észlelt kéménytûz akár a teljes épület leégéséhez is vezethet.

Kevesen ismerik e veszélyforrást és még inkább azt a tényt, hogy valamennyi kéménytûz megelõzhetõ. A prevenció kulcsa a koromlerakódás minimalizálása, illetve a kémény rendszeres – indokolt esetben a jogszabályban meghatározottnál is gyakoribb –felülvizsgáltatása és tisztíttatása.

A korom a tökéletlen égés mellékterméke, ami leginkább az égéshez szükséges levegõ elégtelen utánpótlására vezethetõ vissza. Lényeges tehát, hogy a tüzelõanyag égetésének idõtartama alatt mindvégig biztosított legyen a megfelelõ oxigéntartalmú – azaz „friss” – levegõ folyamatos utánpótlása. A korom fokozatos lerakódásával egyre szûkül a kémény belsõ áramlási keresztmetszete, ami még tovább rontja a megfelelõ kéményhuzatot, így folyamatosan növekvõ ütemû koromlerakódáshoz vezet. A koromlerakódás kátrányosodásához – azaz a még komolyabb tûzveszélyhez – vezet, ha nem kellõen száraz tüzelõanyaggal fûtünk, vagy ha a nem megfelelõen méretezett, illetve kialakított tüzelõberendezés, vagy kéményrendszer miatt a füstgáz hõmérséklete már a kéményben a víz kicsapódását eredményezõ szintre (50 – 70 °C) csökken.

De nem csak a kémények belsejében kialakuló égés, hanem a már kialakult kéménytûz épületszerkezetekre történõ átterjedése is megelõzhetõ. Leginkább a régebbi építésû épületeknél fordul elõ, hogy a kéménytestbe éghetõ épületszerkezet, például gerenda vagy szarufa került beépítésre. Problémát okozhat emellett a kéménytest repedése, a rosszul csatlakoztatott füstcsõ, de a tisztítónyílásból hiányzó illetve rosszul záródó kéményajtó is. A szakszerû felülvizsgálat az kéményseprõipari szakember feladata, de egyszerû szemrevételezéssel is észlelhetõek a fenti hibák vagy hiányosságok.

A kazánnal, fõként vegyes tüzelésû kazánnal felszerelt ingatlanban a kémények ellenõrzése mellett érdemes átvizsgáltatni magát a berendezést is (vízkõlerakódás, biztonsági szelep mûködõképessége, csapok, szelepek állapota, vegyes tüzelés esetén huzatszabályzó állapota stb.). Mindezeken túl ügyelni kell a tüzelõanyag tárolására is. Biztosítsuk a megfelelõ távolságot a tüzelõ, fûtõ berendezés és az éghetõ anyag között, továbbá a tüzelõanyag száraz állapotban tartását.

Baj esetén haladéktalanul kérjünk segítséget a 112-es hívószámon!
 

Zala Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság