A fenti témakörben a Miklósfai általános iskola egykori tanulói – Reizner Attila és Reizner Tamás asztalosok, Novák Adrienn cukrász, valamint Vadkerti-Tóth János és Vadkerti-Tóth Jánosné Marianna mezõgazdasági vállalkozók – mutatkoznak be elkészült munkáikról, alkotásaikról saját maguk által készített fényképekkel az intézmény galériájában. A kiállítással azt a célt tûzte ki az oktatási intézmény vezetése, hogy a tanulókhoz közelebb hozza az „Alkotó Embert”, az alkotás örömét. A tárlatot a Nagykanizsai Kereskedelmi és Iparkamara képviseletében dr. Balogh Imre nyitotta meg.

Beszédében kiemelte: a kiállítás képeit szemlélve tapasztalható, bármihez nyúltak az alkotók, azt szívesen, örömmel tették és igényesség járta át a munkájukat. Itt, ebben az iskolában kapták meg azokat az alapokat, miszerint tisztelni kell a munkánkat, precízen kell elvégezni, és az sem mindegy, hogy mit adok ki a kezembõl. Hiszen az minket is minõsít, hogy szép-e, tetszetõs, igényes, vagy csak összecsapott a kész termék. Fontosnak tartotta elmondani, hogy az az iskola, amely 10-20 éve a kisgyermekkorból ilyen felnõtteket tudott kibocsátani, a mai napig megõrizte azt a szellemiséget. Balogh Imre méltató szavait követõen Bakonyi Józsefné megbízott intézményvezetõ hangsúlyozta: a kiállítással egyben köszönetet mondanak azoknak a pedagógusoknak is, akik ezeket az ifjakat annak idején „elindították”. Az ünnepséget a tanulók hangszeres elõadása keretezte. Az alábbiakban az egyik kiállító, Vadkerti-Tóth Jánosné Mariann és kis családja tanulságos történetét szeretnénk megosztani olvasóinkkal. 2002-ben ismerkedett meg a férjével Jánossal, és innen indult el a közös idõszámításuk. Ebben a röpke 13 évben próbálták megvalósítani az álmaikat, kisebb-nagyobb sikerrel. A galéria falain látható képek nemcsak a szakmájukat, hanem a hivatásukat tükrözi – jelenti ki határozottan Mariann. A földmûvelés, a répasavanyítás és a méhészkedés szó szerint az életük. – Annak idején, amikor még mi is ennek az iskolának a falai közt tanultunk, egészen más céljaink, vágyaink voltak az életünk további folytatásáról – vallja. János villanyszerelõnek tanult, ez a szakma már akkor is nagyon keresett volt a munkaerõpiacon. Elvégezte az iskolát, elkezdett dolgozni, de valahogy nem volt megelégedve a helyzetével. – A nyolcadikos pályaválasztáson mindenáron a kereskedelmi suliba készültem, de nem vettek fel. Nem volt más lehetõségem, mint felvételizni az akkori szakiskolába. Varrónõnek tanultam, így érettségivel együtt szakmát is szerezhettem, de egy évre rá már a technikusi bizonyítványom is megvolt. Sok mindent nem tudtam kezdeni ezekkel a papírokkal, mert ugyanúgy a varrógép mögött kötöttem ki, mint bárki más, aki ezt a szakmát választja. Kétévi pályafutásom bõven elég volt arra, hogy rádöbbenjek, nem szeretném életem végéig ezt tenni – mondta. – Fiatal kamaszként az ember gyereke nem tudja, mi is lenne az igazi pályaválasztási irány. Hiába várják el tõlünk, hogy jó döntéseket hozzunk a további életünkkel kapcsolatban. Van, aki rögtön eltalálja a neki legmegfelelõbb utat, és bizony van, akinek nem sikerül. Mi is így jártunk, ma már egyikünk sem dolgozik az elsõ választott szakmájában. A lényeg az, hogy idõvel mindenki megtalálja a számára legmegfelelõbb tevékenységet, azt a munkát, amiben jól érzi magát, és sikeres tud lenni, amibõl el tudja tartani a családját is. Mert dolgozni mindenkinek kell, így mûködik a világ! – Aztán a sors úgy hozta, hogy anyuka lettem. Közben férjemmel elkezdtünk dolgozni a földeken, növényeket termesztettünk, ültettünk, vetettünk, gondoztunk, arattunk, késõbb méhészkedésbe fogtunk. Mivel mindkettõnkhöz nagyon közel áll a természet, a föld szeretete, kérdés sem volt számunkra, hogy milyen úton haladunk tovább. Mindegyik tevékenységi körünk saját választáson alapult, azért mert ezekkel szeretünk foglalkozni, ez az életünk. Sokan talán lenézik a mi választásunkat, ami idõközben a hivatalos szakmánk is lett. Csak az tudja, mennyi örömmel jár a föld mûvelése, aki ebben él. Hiszünk benne, hogy egyre több fiatal találja meg benne a lehetõséget a jó élethez. Mi ebben vagyunk egészek, sikeresek, boldogok.

B.E.