Az elsõ fokon eljáró Zalaegerszegi Törvényszék 2016. március 02-án hozott ítéletet azzal a vádlottal szemben, akit emberöléssel, testi sértéssel és személyi szabadság megsértésének bûntettével vádoltak.

Az ügyrõl

A vádlott 2013. augusztus 25-én édesapja korábbi élettársának Nagykanizsa melletti hegyi otthonába látogatott, hogy a ház körüli munkákban segítsen az asszonynak. A munka után beszélgetni kezdtek, a nõ étellel, itallal kínálta a vádlottat, s mikor szóba került, hogy a sértett a volt élettársát - a vádlott apját - kéri fel a közelgõ tetõcsere munkálatainak elvégzésére, a vádlott indulatos lett. Régóta vonzódott szexuálisan az asszonyhoz, s féltékenységet érzett amiatt, hogy az apja és nõ még mindig tartják a kapcsolatot. Dühében ütni kezdte a sértettet, aki az ütések hatására a földre esett. A vádlott a hason fekvõ sértett hátára térdelt, majd addig szorította a nõ nyakát, míg az meg nem fulladt. Ezt követõen bevitte az áldozatot a szobába, levetkõztette, majd megerõszakolta. A holttestet az ágyon hagyta, a bejárati ajtót kulcsra zárta, a kulcsot elrejtette egy udvari tárolóban, annak kulcsát pedig eldobta, majd elhagyta a helyszínt.
A holttestet csak napokkal késõbb találta meg a nõ volt élettársa.
A holtest állapota miatt a hatósági vizsgálat során az idegenkezûséget sem lehetett megnyugtatóan megállapítani, a vádlott emiatt nem keveredett ekkor gyanúba.

A haláleset után egy évvel történt, hogy a vádlott nagykanizsai otthonában, ahol nagyanyjával és annak élettársával élt, összetûzésbe került nagyanyja élettársával. A vádlott mindig is neheztelt a nagyanyjával élõ férfire, úgy vélte, az csak élõsködik a családon. Sérelmeinek 2014. június 6-án hangot is adott, mikor ketten együtt italoztak otthon. A vádlott önmagát Leónidasznak, katonának nevezete, a sértettet szidalmazta, sértegette, nyakát fojtogatta, megütötte, megrúgta, kést szegezett a torkához, s térden állva kényszerítette arra, hogy kérjen bocsánatot a család többi tagjától. Az atrocitásnak a vádlott apja vetett véget. A sértett félelmében nem fordult orvoshoz, ám napokkal késõbb rosszul lett, s kórházba szállították. S bár a betegsége és a bántalmazás között nem volt ok-okozati összefüggés, fény derült a bántalmazásra.

Egy nappal az elõzõ eset után a vádlott erõszakosan lépett fel nagyanyjával szemben: az asszonyt erõvel a pincébe vitte, ott leszorította egy matracra (ezt néhány nappal korábban, a saját szobájából vitte oda a vádlott), megragadta a nyakát, ám a nõnek sikerült kiszabadulni a szorításból. A vádlott késõbb elnézést kért a történtek miatt, s megígértette az asszonnyal, hogy nem mondja el senkinek a történteket.
Csak ezután az eset után derült ki, hogy a vádlottnak köze lehetett a korábbi hegyi halálesethez, amikor a bántalmazás kapcsán kihallgatták a családot, néhány megjegyzés gyanússá tette a vádlottat, aki nem sokkal késõbb beismerõ vallomást tett.
Az ítélet

Az ügyben a Zalaegerszegi Törvényszék 2016. március 2-án hirdetett ítéletet, s emberölés bûntettében, testi sértés bûntettében és személyi szabadság megsértésének bûntettében mondta ki bûnösnek a vádlottat, s ítélte halmazati büntetésül 14 év szabadságvesztésre és 10 évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. Az ítélet értelmében feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi idõpontja a büntetés kétharmad részének kitöltését követõ nap.

Az ítéleti tényállást a bíróság a vádirati tényállással egyezõen állapította meg.
Az ítélet indokolásában a tanács elnöke kiemelte: a vádlott korábban pszichológiai kezelés alatt állt, szélsõséges viselkedést tanúsított, hirtelen hangulatváltozás, indok nélküli agresszió színezte a magatartását, továbbá sok esetben alkoholos befolyásoltság, illetõleg Herbál nevû drog hatása alatt állt. Gyermeki viselkedés jellemezte, néha elrugaszkodott a valóságtól, önmagát, mint Leónidaszt, a spártai harcost aposztrofálta, s így is viselkedett. Bár felmerült a családtagokban, hogy köze lehet a vádlottnak apja volt élettársának halálához, de miután a haláleset miatt 2013-ban közigazgatási eljárás indult - ennek keretében megvizsgálva a már erõsen oszló holttestet, idegenkezûségre utaló jeleket nem tudtak megállapítani, s a halál okát keringés-légzés leállásban határozták meg -, a család nem gyanakodott. Csak a második eset után derült ki, hogy a vádlottnak köze lehetett a korábbi halálesethez, s nem sokkal késõbb a vádlott beismerõ vallomást is tett. Nyilatkozatában részletesen feltárta a történteket, amely megegyezõ volt a rendelkezésre álló bizonyítékokkal, s az orvosszakértõk is úgy nyilatkoztak, hogy a vádlott által elmondott elkövetései mód vezethetett a nõ halálához.

Az eljárás során a vádlott beszámítási képessége tekintetében ellentétes vizsgálati adatok születtek. Az elsõ vizsgálat szerint disszociális személyiségzavara van, de ez nem volt olyan súlyos fokú, hogy az a beszámítási képességére kihatással lett volna. A késõbbi vizsgálat ennek ellenkezõjét, a vádlott beszámíthatóságának hiányát állapította meg. Az ellentétek feloldására a bíróság harmadik szakértõi vizsgálatot rendelt el, s ez egyértelmûen megállapította, hogy a vádlott beszámítási képességére nem volt kihatással az állapota a cselekmény elkövetése idején: elmebetegsége csak az eljárás során alakult ki, a cselekmény idején nem állt fenn, akkor képes volt felismerni a cselekményét, s e felismerés tudatában cselekedett.

A büntetés kiszabásnál a vádlottnak az eljárás során felmerült elmebetegségét enyhítõ körülményként vette figyelembe a bíróság, csakúgy, mint a részbeni beismerõ vallomást (csupán az erõszak elkövetését tagadta, a testi sértés és személyi szabadság megsértése körében pedig a teljes beismerésben volt), amely segítette a bûncselekmény felderítését. A testi sértés és személyi szabadság megsértése esetében súlyosbító tényezõ volt, hogy tettét hozzátartozó sérelmére, kitartóan, megalázó módon követte el.

Az ítélet nem jogerõs. Az ügyészség ugyan tudomásul vette azt, a védõ és a vádlott viszont elsõdlegesen felmentésért, másodlagosan enyhítésért fellebbezett, ezért az ügy a Pécsi Ítélõtáblán folytatódik.

A bíróság döntésének értelmében a vádlott elõzetes letartóztatásban marad, amelyet az Igazságügyi Megfigyelõ és Elemgyógyító Intézetben tölt - közölte lapunkkal dr. Beznicza Árpád a Zalaegerszegi Törvényszék sajtószóvivõje.

Kanizsa