Óvodánk, a Nagykanizsa Központi Rózsa Óvoda Attila Tagóvoda szervezésében idén már XVI. alkalommal vártuk az érdeklõdõ kollégákat a Nemzetközi Óvodapedagógiai Konferenciára. (Az eseményrõl itt számoltunk be.) Témánk: „Zöld erdõben jártam”- Óvodásgyermekek ismerkedése az erdõ élõvilágával. Örökös Zöld Óvodaként és Bázisintézményként kiemelt feladatunknak tekintjük elért eredményeink, tapasztalataink megosztását, széles körben való megismertetését.

A szakmai program ráhangolásaként Jancsi és Juliska történetét tolmácsolta kis mesemondónk, majd egy vidám dalos, verses összeállítást láthattak nagycsoportos óvodásainktól.
Ezután Farkas Róbertné tagóvoda-vezetõ köszöntötte a hallgatóságot, kiemelve a természettel, az erdõvel harmóniában élõ gyermekek nevelésének fontosságát. Csak az a gyermek fogja védeni az erdõt, aki megismeri annak szépségét, csendjét. Ennek egyik terepe lehet az erdei óvoda, ahol döntõ szerepe van a pedagógusnak.
Dénes Sándor NMJV Polgármestere megnyitó beszédében személyes élményeit is megosztotta velünk. Annak idején gyermekeinek szóló meséiben is gyakori helyszín volt a kerek erdõ és annak lakói. Véleménye szerint az erdõ szeretetét kora gyermekkorban lehet megalapozni, amikor a család, a szülõk is fontos mintát, példát jelentenek az óvónõk mellett. A konferencia fõvédnökeként hangsúlyozta az egymástól való tanulás lehetõségét ezen a napon.
A szakmai programok sorát a Zalaerdõ két munkatársának elõadása nyitotta, amelynek címe „Erdei óvoda erdész szemmel”. Molnárné Vitális Anikó a Csömödéri Zakatoló Erdei Iskola, míg Povics Noémi az Obornaki Nyitnikék Erdei Óvoda szakmai vezetõje. Mindketten tapasztalt erdészként láttak ehhez a munkához, ami nekik is nagy kihívást jelentett, hiszen erdészként nem ezt tanulták. „Anyai ösztönük” azonban átsegítette õket ezen. A kisgyermek elõször közvetlen környezetét fedezi fel, tapasztalatokat szerez az õt körülvevõ világról. Az óvodában aztán spontán és tervezett alkalmakon tágul tovább a világ, s itt kapcsolódhatnak a munkába az erdészek és az erdei óvoda. Tapasztalatuk szerint sok a tévhit, a félelem az erdõvel kapcsolatosan, s ez egyértelmûen az ismeretek hiányában keresendõ. Ezért fontos, hogy a gyermekek megismerjék az erdõt, s megértsék azt. Kiemelték a mondókák, mesék, versek szerepét ebben a folyamatban, hiszen ezek is rengeteg ismeretet adnak, amit aztán az erdei foglalkozások kézzel foghatóvá tesznek, rendszereznek. Ismertették a foglalkozások felépítését, helyszíneit, a használt eszközöket. A minden érzékszervet aktivizáló játékok (mezítlábas ösvény, tapogatós zsákok, csörgetõs-zörgetõs játékok, szimatoló, kóstolgató…) felejthetetlen élményt jelentenek a gyermekeknek, akik ilyenkor a legtöbb idõt a szabadban töltik. Pozitívan nyilatkoztak az óvónõkrõl, akik a gyermekeket megfelelõen felkészítik a terepi foglalkozásokra. Zárásként elmondták, hogy számukra legfontosabb a szemléletformálás, hitelesség, példamutatás a gyermekek felé. Mai, stresszel teli világunkban az erdei óvoda a természetességével, valódiságával ad megnyugtatást.
A következõ elõadásban a Puchheimbõl érkezett Kornelia Sommer, Otilia Laskovska és Anke Simon számolt be a Szöcske Óvoda „természeti napok” programjáról. Tevékenykedünk az erdõben- Önállóvá válni a természetben címmel foglalták össze tapasztalataikat. Óvodájuk szerencsés elhelyezkedésébõl (mezõk, erdõ közelsége) kiindulva valósítják meg a helyszíni foglalkozásokat, ahol havonta érkezik hozzájuk erdõpedagógus. Feldolgozott témáik között sok összecseng a hazai gyakorlattal is: Nyomok a hóban, Vadon növõ, fogyasztható füvek, Élet a mezõn, Mi él a patakban?, Honos madaraink, stb. Õk is játékosan motiválják a gyermekeket, mesével, barkácsolással kötik össze az ismeretszerzést. Kiemelt itt is a sokoldalú érzékszervi tapasztalás. Az „erdõnapokat” az óvodától távolabb tartják, a költségek elõteremtése számukra sem egyszerû. Szembetûnõ viszont, hogy mennyivel szabadabban lehetnek az erdõben a gyermekek, maguk döntik el, mit szeretnének csinálni. Elmehetnek egyedül is felfedezõ útra, saját ötleteiket valósíthatják meg (sátorépítés ágakból). A pedagógus a háttérbõl figyel, támogat, segítséget nyújt, ha kéri a gyermek. Elõadásuk végén kitértek arra is, milyen kompetenciákat fejleszt a terepi foglalkozás, és mennyire erõsíti a csoportdinamikát, az összetartozást.
A nemzetközi kitekintést a Magyarkanizsáról érkezett kollégák elõadásával folytattuk, „ A juhászok nyomában- Szent György napi barangolás” címmel. A Gyöngyszemeink Iskoláskor Elõtti Intézmény vezetõje, Veszelinov Ibolya, és két óvodapedagógusa, Bata Magdolna illetve Bicskei Ibolya mutatták be az adorjáni tagintézményükben megvalósult projektet. A szerbiai óvodai programot egészítik ki a környezetvédelemmel, néphagyományõrzéssel, zenei és sport tevékenységekkel. Az adorjáni lakosok még mindig nagyrészt a mezõgazdaságban dolgoznak, így élõ terepen ismerkednek a gyermekek az õket körülvevõ természeti környezettel. S mivel többen birkatenyésztésbõl élnek, a juhászok élete a szemük elõtt zajlik. Bemutatták, hogyan élnek napjainkban ezen a településen, s ebbõl mi az, amit az óvodában is feldolgoznak. Módszertani útmutatót adtak a téma megközelítésére, feldolgozására. Az elõadást kísérõ képek arról tanúskodtak, hogy a lelkes kis csapat remekül érezte magát a juhászok nyomában. A komplex feldolgozás itt is tetten érhetõ, hiszen versekkel, népi rigmusokkal, dalokkal, népi eszközök barkácsolásával egészíttették ki a terepi foglakozást.
Magyarkanizsa után Nagykanizsa vette át a szót. Pappné Pap Ilona a Nagykanizsa Központi Rózsa Óvoda Kertvárosi Tagóvodájának pedagógusa tartott képes beszámolót „Kézen fogva a természettel- a nagykanizsai Kertvárosi óvodában” címmel. Kollektívájuk már 10 éve rendszeresen viszi nagycsoportosait erdei óvodába a közeli Csónakázó-tóhoz. Õsszel és tavasszal is visszatérnek, így remek lehetõség adódik az évszakok változásait is nyomon követni a természetben. A tó és környékének élõvilága, az erdõ, a tanösvény kifogyhatatlan tárháza az élményeknek. Tavasszal egész napos tevékenységet terveznek, kint oldják meg a délutáni pihenõt is. Az óvónõk munkáját erdész segíti, aki az erdõgazdálkodásba is bevezeti a gyerekeket. Feldolgozott témáik között az erdõ felfedezése, a rét és az erdõszél, a tópart kap hangsúlyt. A kint töltött idõ alatt a gyermekek nemcsak ismereteiket bõvítik, rendszerezik, hanem alapvetõ szociális tulajdonságaik is fejlõdnek. A fej, a szív, a kéz aktivizálása biztosítja a komplexitást. Végül kiemelte, az erdei óvoda élményt ad, ami a lelki tartalom kötõanyaga.
A szakmai nap zárásaként óvodánk képviseletében Horváth Judit „Égig érõ tanterem” címû elõadására került sor. Õ történeti megközelítéssel kezdte, hogyan is jutottunk el napjaink környezeti nevelési gyakorlatához. Már a múlt század eleji oktatáspolitika is fontos szerepet szánt a természet szeretetére nevelésnek. Mondhatnánk, nincs új a nap alatt! Elõadása második részében saját élményeit adta át, hiszen õsszel, 45 óvodással jártunk az obornaki erdei óvodában, három egymást követõ napon. Városi környezethez szokott gyermekeinknek maradandó élményt jelentett az erdõben bújócskázni, nyomokat keresni, kilátót mászni, dombról lefutni. A barátságtalan idõ ellenére a lehetõ legtöbb idõt kint töltöttük, változatos tevékenységeket kínálva a gyerekeknek.
A konferencia reményeink szerint valamennyi hallgatóban megerõsítette a hitet a környezeti nevelés fontosságát illetõen. Példákat, ötleteket adott a hogyan? kérdésekre. Minden elõadásban az élmény, a komplexitás, a sokoldalú érzékszervi tapasztalatszerzés jelent meg kulcsszavanként. A különbözõ területeken dolgozók így hozhatók „közös nevezõre”, hiszen együtt tevékenykedik óvónõ, erdész, erdõpedagógus ugyanazért, a gyermekért. Ezek a kicsik megismerik, megszeretik, s vigyázzák környezetüket, az erdõt. Így remélhetõleg folytatódik az a tendencia is, amirõl az erdészek meséltek, hogy tovább nõ a hazai erdõállományunk is, és épségben megõrizhetjük az utókor számára.
 

Farkas Róbertné
a NKRÓ Attila tagóvoda vezetõje