A CD-k és a DVD-k ma már az informatika papírzsebkendõi: olcsó és könnyen, gyorsan írható eszközök, amelyeket ugyanolyan könnyen és gyorsan dobunk ki, ha már nincs szükség rájuk.

A lemezek tömeges felhasználásuk ellenére kevésbé látványos, ezért igencsak elhanyagolt környezeti problémát jelentenek. A környezetszennyezés igazi nagy kérdéseihez képest ez az igen olcsó, csekély méretû és tömegû kis tárgy sokszor nem okoz nagy fejtörést még egy tudatos vásárlónak sem, pedig néhány adat fényében látszik, hogy bizony nem kis környezetterhelésrõl van szó.

A hulladék újrahasznosítása nélkül mindenekelõtt a lemezek gyártásához felhasznált nyersanyagot vesztegetjük el, vagy éppen szennyezzük velük a környezetet. Mire is van szükség egy CD gyártásához? 60 gramm kõolajra, 2 gramm bauxitra, fél deci vízre, némi lakkra, festékre és villamos áramra.

A felhasznált anyagok grammokban mért mennyisége akkor válik több ezer tonnányi ijesztõ hulladéktömeggé, ha számba vesszük, mennyit is használunk ezekbõl az adathordozókból. 2000-ben - egy év alatt - mintegy 20 milliárd lemezt gyártottak világszerte, 2005-ben ez a szám megduplázódott, mára pedig közelítünk az évi 50 milliárdhoz.

Ez azt jelenti, hogy a Föld minden lakosára évi 8 lemez jut. Bár riasztó ez a szám, remélhetõleg nem emelkedik tovább. Legalábbis több szakember véleménye szerint az ugyancsak olcsó pendrive-ok és memóriakártyák több felhasználási területen helyettesíthetik a polikarbonát-lemezeket.

A CD- és DVD-lemezek újrahasznosításához a http://www.tudatosvasarlo.hu/cikkek/1351 weboldalon találnak kreatív ötleteket.