Reggel korán elindultunk a röszkei határátlépõhöz, a határátlépés után tovább utaztunk Zentára, ahol megtekintettük a belvárost, az Elõdeink hagyatéka címû állandó néprajzi kiállítását.

A kiállítás anyagában a halászat, a földmûvelés és egyes ipari ágazatok bemutatása mellett, a huszadik század eleji mezõvárosi életmódot, a paraszti tisztaszoba- és konyharészleteket, valamint a parasztpolgárság viseletének jellegzetes darabjait is a láthattuk. A Tisza parton láttuk a zentai csata emlékmûvét. A zentai csata zárta le a török magyar háborúkat. Csantavéren megtekintettük a római Szent Péter bazilikát idézõ monumentális katolikus templomot, mely a helyi közösség adományaiból épült 1920-ban. Utána megálltunk a Palicsi tónál, a 19. század közepén fedezték fel a tó vizének és iszapjának gyógyító voltát. Továbbmentünk Szabadkára. Belvárosa a magyar szecesszió egyik legszebb példája. A Városházán idegenvezetõ kalauzolt bennünket és tartott elõadást a szecesszióról.

Másnap a reggeli után indultunk Bácstopolyára, ahol a tájházban meséltek nekünk a régi falusi életrõl és röviden bemutatták a kovács és bognár mesterséget. Ezt követõen Csúrogra utaztunk, ahol megtekintettük a szerb magyar megbékélés emlékmûvét. Utána az óbecsei általános iskolába utaztunk ahol meleg ebéddel vártak bennünket és a gyerekek táncházzal és megtisztelõ mûsorral fogadtak minket, a közös tánc közben megismerkedtünk az ottani gyerekekkel is. Délután megtekintettük az aracsi pusztatemplomot, amely valóban egy puszta közepén helyezkedik el és a délvidék egyik legértékesebb, legkorábbi építészeti emlékeke. Délután Törökbecsére utaztunk tovább, ahol elõször a temetõben található 1848-as hõsök emlékmûvét tekintettük meg. Majd koszorút helyeztünk el Leiningen- Westerburg Károly, az 1848-49-es szabadságharc Aradon kivégzett hõs tábornokának mellszobránál. Kiselõadással tisztelegtünk a szabadságharc dicsõséges napjainak emléke elõtt. Elszavaltuk Petõfi: Akasszátok föl a királyokat címû forradalmi versét.

A harmadik napon Zimonyban folytattuk kirándulásunkat, itt áll még ma is a Magyar Királyság honfoglalási emlékmûve, mai nevén, a Hunyadi-torony. Hunyadi nem sokkal élte túl nándorfehérvári gyõzelmét, Kapisztrán Jánossal együtt áldozatul esett a táborukban kitört pestisjárványnak. 1456. augusztus 11-én Zimonyban halt meg. A mai Szerbia fõvárosába érkeztünk, mely város a magyar történelem legszebb lapjaira iratkozott fel a török ellenes harcokban. A nándorfehárvári hõsök emlékét a várban idéztük meg, felelevenítettük a török ellenes harcok legjelentõsebb állomásait. Sétát tettünk a várban, Hunyadi János emlékmûvénél koszorút helyeztünk el. Majd a belvárost tekintettük meg.

Az negyedik napon a szendrõi vár volt az elsõ állomásunk, mely egykoron Európa egyik legnagyobb vízi erõssége volt. A vesztes rigómezei csata után itt tartotta fogva Brankovics György, szerb despota Hunyadi János kormányzót. Ezután egy hosszabb utazás következett, egészen Péterváradig buszoztunk, ahol a várból gyönyörû kilátás nyílt Újvidékre. Továbbindultunk Újvidékre, a Vajdaság fõvárosába, ahol megtekintettük a belvárost, a katolikus és ortodox templomot. Sok élménnyel, információval gazdagodva, fáradtan érkeztünk haza. A valóságban is láthattuk azokat a helyszíneket, emlékeket, amikrõl történelem, földrajz, irodalom órákon tanultunk. Találkoztunk az anyaország határán túl élõ magyar emberekkel, akikkel azonos a múltunk, hagyományaink, nyelvünk. Lelkesen készültünk a kirándulás történelmi, mûvészeti és tudományos ismereteirõl, a felkészítõ órákon a tanáraink is sok információt osztottak meg velünk. Legkedvesebb emlékünk az óbecsei iskola tanulóival való találkozás volt. Az elsõ pillanattól kezdve egymásra találtunk, együtt táncoltunk, meséltünk az iskoláról, a közösségi oldalakon azóta is tartjuk a kapcsolatot.

Baranyai Lili, Bedike Márk 7. a

Kõrösi Csoma Sándor-Péterfy Sándor Általános Iskola Péterfy Tagintézménye