Itt a kerekesek szezonja, s ezt nem csupán az bizonyítja, hogy a szabadidõsportoknak hódolók bringáznak környezetünkben, de vannak, akik a sportág szerelmeseiként fel is kerekedtek és meg sem álltak mondjuk a múlt hétvégén zárult olaszországi Giro d'Italiáig. A már több mint száz esztendõs múltra visszatekintõ kerékpáros Olasz körverseny néhány kanizsai sportolónak ezúttal nem csupán szurkolóként maradt emlékezetes, lévén fõszereplõink ki is próbálták - az adott távok egy részét.

Moór Eszter és Radics Bálint egy baráti társaság tagjaként a 99. Giro 12. és 13. szakaszát járták meg, s ahogy írtuk, nem csupán a szurkolás élményével gazdagabban térhettek haza. Bár, bõven megtapasztalhatták azt is, milyen õrület keríti hatalmába a taljánokat a verseny három hete során...

- Tényleg fantasztikus a miliõje a versenynek, ami ugye idén sem Olaszországból, hanem ezúttal Hollandiából rajtolt, tehát az olaszok is sikerrel vonnak be más országokat a körversenyükbe... - kezdte azonnal Bálint.

-  ... meg persze minket, szurkolókat, valamint amatõr sportolókat, hiszen a tavalyi után ez már a második ilyen kiruccanásunk volt és rögtön a verseny közepébe csöppentünk - folytatta Eszter, aki természetesen maga is a kerékpározás elhivatottja. - Idén a Noale-Bibione és a Palmanova-Cividale del Friuli szakaszokra érkeztünk, ami számunkra innen, tehát Kanizsáról pontosan ideális, idõben is könnyen elérhetõ vidék.

- Ezek a távok a Veneto és Friuli tartományokban kijelölt részekként szerepeltek a programban és célszerû volt olyan kiindulópontot találni, melyrõl könnyen elérhetõek ezen szakaszok egyes részegységei, ahol az elhaladó mezõnyt láthatjuk és persze a befutót is nyomon követhetjük - vette át a szót ismét Radics Bálint. - Amikor eldöntöttük, hogy ismét kimegyünk a körversenyre, már tavaly októberben lefoglaltuk a szállást, hiszen akkor jelölték ki pontosan a mostani Giro szakaszait.

Eddig inkább a szurkoló beszélt az amúgy tízfõs kinti csapat két megszólaltatottjából, de most jöjjön egy kis csavar a történetben.
- Az a lényeg, hogy amennyiben ismerjük a szakaszt és kerekezünk is egyben, az egyes résztávokat ki is próbálhatjuk, vagyis nyeregbe pattantunk és jó néhány részt letekertünk - vázolta tovább Eszter (kis képünkön) a történéseket. - Adott vidéken ugyanis csak addig van lezárva a szakasz, ameddig a mezõny ott elhalad, így mi is kellemes erõfelmérõt tarthattunk.
- Már csak azért is, mert a friuli részen azért voltak kemény emelkedõk, s ha nem is olyan szinten és nem is pont annyit, mint a Giro profijai, azért teljesítettünk értékes kilométereket - tette hozzá Bálint, aki Eszterhez hasonlóan a Teker Egyesület tagja és rendszeresen indul is különbözõ versenyeken. - Mint mondjak, valamennyiünk számára ez is külön élményt jelentett a kint töltött napok során.

A végére pedig még valami...
- Magyarországon el sem tudjuk képzelni, egy-egy ilyen meghívásos nagy profi kerékpáros körversenynek micsoda kultusza van - lendült bele ismét Bálint. - A kis falvaktól a nagyobb városokig, ahol elhalad a mezõny, egyszerûen minden a Giro színeibe burkolózik, az utak mentén pedig emberek tízezrei szurkolnak. Hogy alkalomadtán olyan ereklyéket is megszerezhessenek, mint például egy üres kulacs, melyet mondjuk az éppen elhaladó versenyzõ hajított el, miközben egy-egy emelkedõn kapaszkodik felfelé. Maga a Giro tehát a profi világ, egy nagy tradíciójú verseny és ember találkozása is ebben a három hétben.

P.L.