Aki járt már életében legalább egyszer a Zalai-dombság lankái közt, az tudja, milyen meseszerû ez a vidék. Igaz ugyan, hogy kell érte utazni rendesen, de a távolság nem nagyobb, mint ha Budapestrõl Bécsbe vagy éppen Debrecenbe mennénk. Mindkét említett város népszerû úti cél idehaza – akkor miért ne lehetne az Bázakerettye is, ami a göcseji dombok között, egy ideális adottságú és védett völgyben fekszik, Nagykanizsától északnyugatra.

– Már hat éve, 2010-ben vettük át a helyet – meséli Csilla, aki heti három napot ugyan Pesten tölt, de itt él, minden idegszálával kötõdik a vidékhez. – Kár lenne tagadni, voltak tanuló éveink. Eleinte például beleestünk abba a hibába, hogy ugyanazt a klasszikus vidéki éttermet vittük, mint amivel bárhol találkozhat az ember. Aztán szép lassan rájöttünk, hogy ennél azért többet szeretnénk. Kitûnni a szürkeségbõl, olyat adni a vendégeknek, ami máshol nincs. 2013-ban vettünk egy nagy levegõt, irányt váltottunk és azóta egy könnyedebb, franciásabb vonalat viszünk Harmath Csaba gasztronómiai tanácsadó segítségével. Érthetõ konyhát igyekszünk mutatni, amiben benne vannak a saját, itteni hagyományaink, a nagyanyáink tudása és keze nyoma is.

– Az egyik legszebb dicséretet akkor kaptuk, amikor egy idõs néni beült hozzánk ebédeli a családjával. Húslevest kért, a végén megköszönte és azt mondta, ez bizony jobb volt, mint amit õ szokott otthon magának fõzni! Na, szerintem az ilyen pillanatoktól igazán szép a vendéglátás! A receptek tökéletesítése is közösen, a személyzettel együtt zajlik. Itt aztán nincs apelláta, finnyáskodás: mindenki kóstol mindent, hozzáteszi a személyes élményét, véleményét, és ha valami nem ízlik, akkor azt is el kell árulnia, milyen irányba vinné tovább az ételt.

– Nálunk konstruktív kritika van. Az elsõ ilyen abszolút pozitív visszajelzés akkor jött, amikor azt láttuk, hogy a korábban eladott rántott hús aránya a többi ételhez képest jócskán visszaesett. Nem azért, mert az étel rosszabb lett volna, egyszerûen a többibõl fogyott annyival több! Ennek azért is örülünk nagyon, mert látszik, hogy ha lassan is, de az emberek nyitnak az újdonságra és a megszokottól eltérõre. Tudom, hogy ez milyen nehéz, hiszen magam is nehezen kóstolok meg új ízeket. Ezért is értékelem nagyra azokat a vendégeket, akik ezt meglépik, és éppen nálunk teszik ezt. Amikor azt kérdezik tõlem, milyen az étterem stílusa, azt szoktam mondani, olyan ízeket szeretnénk a tányérokra kerülõ ételekben visszaadni, amiket (mert otthonról hozza, mert szereti, mert valamiért fontos) mindenki keres.

Ott alvós Fõzõiskola és a jövõ

A Bonne Chance-ba fõzni tanulni is érdemes jönni. Egyre nagyobb az igény ugyanis arra, hogy a vendégek a tudást haza is vihessék.

– A fõzõiskolánkban tematikus kurzusokat szervezünk és lekopogom, mostanra olyan népszerûek lettünk, hogy az idõpontjaink és a helyeink nagy része jó elõre be is telik. Kell-e ennél nagyobb dicséret? Ami egyébként a legmeglepõbb, és aminek én egyébként nagyon örülök, az az egészségtudatos ételek készítésére mutatkozó igény. Sok millió embert érint ez idehaza, és egyáltalán nem mindegy, milyen irányban változik valakinek az életminõsége, ha kiderül, hogy a továbbiakban diétával kell élnie.

- A közeljövõre és a távlatra irányuló célokból van bõven?

– Szakmailag mindenképpen szeretnének továbbfejlõdni, azt a célt tûztük ki magunk elé, hogy Zala gasztronómiai zászlóshajójává váljunk. Mindent megteszünk ezért. Ezért is bõvítettük a már eddig is meglévõ fûszerkertünket: közel 600 tõvel talán a miénk az ország legnagyobb éttermi fûszerkertje. A konyhában eddig is a saját levendulánkat, zsályánkat kakuffüvünket vagy éppen majoránnánkat használtuk, de a közeljövõben egy fûszersó termékvonallal is bõvülni fogunk. Emellett célunk, hogy még elérhetõbbé váljunk a vendégek számára. Ezért nemrég elindítottunk egy egész évben elérhetõ és fõként a kíváncsi habitusúaknak szánt „Kóstold meg Zalát!” elnevezésû programunkat. Ezeken a kóstoló hétvégéken a zalai konyha és ízvilág legjavát kínáljuk, méghozzá, azt gondolom, kifejezetten jó ár-érték aránnyal. Emellett az is szerepel a terveink között, hogy helyi tejbõl mi magunk készítsünk sajtot. Nem sokat, háromfélét, hogy legyen. Legfõképpen persze azt szeretném, ha egyre többen lennének azok, akik azért jönnek ide, hogy itt megálljanak, feltöltõdjenek. Itt lehet egymásra figyelni, alig van civilizációs ártalom, ami ezt zavarná. Van viszont nyugalom és jó ízek. Nem utolsósorban állatbarát hely is vagyunk, úgyhogy bárki hozhatja a házi kedvencét.

Kanizsa