Természetesen nem skizofréniáról, vagy más elmekórtani esetrõl van szó a polgármester esetében. Mindössze egy tizenhat évvel ezelõtti követelését idézzük, a korabeli sajtó minap kezünkbe került lapjairól. Az akkori városvezetõk béremelését olyannyira törvénytelennek és erkölcstelennek tartotta, hogy a végösszegre, a 107 ezer forintra így reagált: ekkora kapzsiság láttán nem marad más hátra, mint hogy a polgármester urat lemondásra szólítsam fel. Miért jutott mindez az eszembe? Van, aki szerint pontosan behatárolható, Marton István mikor fordult szembe az õt jelölõ szervezettel. 2007 szeptemberében  a Fidesz nem engedte napirendre venni, hogy mintegy százezer forinttal magasabb juttatást – 621 600 Ft helyett 721 500 Ft-ot – kapjon. Bár akadt, aki támogatta volna az emelést (Dr.  Károlyi Attila szocialista képviselõ:„Kapitalista szemléletem szerint az elvégzett munkáért díjazás jár.”), ám a közgyûlésben mintegy 80 százalékos többséget kapott egy másik szemlélet: a jelenlegi rossz gazdasági helyzetben – amikor nagyon sokan küzdenek megélhetésükért – ez vállalhatatlan. Hogy ettõl kezdve az õt támogató szocialistákkal szavaz rendre együtt Marton István és a Fidesz frakcióból kilépett két képviselõ? Hasonló esetben azt felelte egy jobboldali politikus a neki szegezett újságírói kérdésre: „Ezek az esetek is bizonyítják, hogy – mint az életben minden fontos dolog – a politika is végsõ soron jellem kérdése. Én boldog Júdást még nem láttam. Az a nyomorult harminc ezüst elõbb elfogadója zsebét, majd bõrét kezdi égetni. A kereszténydemokrata politika nem ideológia. Ezért nem fordulhat elõ, hogy  egyéni gyengeségeket vagy életvezetési problémákat emel világnézeti rangra. A mérce ott van a szemünk elõtt, akkor is, ha gyengébb pillanatainkban szívesen elfordítanánk a tekintetünk.”
Papp János