Közeledik a Portugália elleni szerdai este hatos csoportmérkõzésünk a franciországi labdarúgó Európa-bajnokságon és ahogy tapasztalhatjuk, a Eb-láz csak nem csitul - jól esik leírni, városunkban, Nagykanizsán sem.  Még szombaton a "söfesztiválos" sátor telt meg szinte csurig drukkerekkel, hogy nyomon követhessék a marseille-i Izland - Magyarország csoportmeccset. Ha nálunk nem is 30 ezren gyûltek össze az Erzsébet téren, mint tették azt a magyar szurkolók a Stade Vélodrome környékén, de a hangulat az alkalmi fedett helyen, no meg a környezõ teraszokon, finoman fogalmazva sem volt rossz. Jöttek kicsik, nagyok, fiatalok, idõsebbek, fiúk, férfiak, s nehogy elfelejtsük, lányok, asszonyok, anyukák legalább az elõbb felsoroltakkal azonos létszámban - kifestve, a nemzeti színekkel.

- Talán legutóbb az NB I-ben, Bányász-meccsen voltak ennyien - szólt egy elmélkedés, s nem is a létszámon merengtünk - bár az is lehetett, vagy 4-500 -, sokkal inkább az aggodó tekintetek elszántságán, lelkesedésén. Együtt lélegzett az a szurkolói massza, aki állt, vagy éppen ült - fejét magasba, a kitett tévék felé fordítva.

- Biztos, hogy rúgunk gólt, s akkor döntetlennél rosszabbul már nem alakul - mondta a szünetben a sört kortyoló beszélgetõtársunk, amikor már hátrányban volt a magyar válogatott. Az idõ pedig csak telt, az orosz játékvezetõ pedig Kanizsáról is kapott hideget-meleget. Feszült pillanatok, szaladó másodpercek, majd egyszeriben csak egy jókora hangrobbanás - a magyar válogatott egyenlített. Az asztalok tetején is ugrált a helyi fiatal B-közép, öklök a magasban, könnyes tekintetek mindenfelé, öreg és fiatal borult egymás nyakába (képünkön a gólöröm egy pillanata, illetve részlete...). Micsoda kohézió, mely pillanatok alatt összekovácsolta a város apraja-nagyját, de azt is írhatnánk, ezzel az ereszd el a hajad már kora este elkezdõdött.

- Négy pont, négy pont, nem létezik, hogy ezzel kiessünk - törtek elõ egy középkorú férfiból a megkönnyebbültség szavai, melyeket csak egy újabb hangrobbanás, a találkozó végét jelzõ hármas bírói sípszóra adott reakció nyomott el, nem kicsit, inkább nagyon. Hogy egy gól, egy döntetlen, egy pont környezetünkben mikor okozott ekkora örömet egy adott helyen ennyi embernek, hát ezért igencsak vissza kellene mennünk idõben, de nem is ez a lényeg, hanem hogy szerdán a magyar válogatott a portugálok ellen biztos, hogy a képernyõkhöz szegezi ismét a népet...

P.L.