Egy, a tár­sa­da­lom egé­szét, így az ok­ta­tást is je­len­tõ­sen érin­tõ zûr­za­va­ros idõ­szak­ban si­ke­res tan­év­kez­dé­sen van túl a Pan­non Egye­tem Nagy­ka­ni­zsai Te­lep­he­lye. A jö­võ tan­év­tõl új, klas­­szi­kus mér­nö­ki kép­zé­sek in­dul­hat­nak, ugyan­ak­kor le­ke­rült a na­pi­rend­rõl a Thury-városrészbe ál­mo­dott önál­ló egye­te­mi campus meg­épí­té­se – tud­tuk meg Birkner Zol­tán ok­ta­tá­si igaz­ga­tó­tól.

– Jó évet kez­dett a Pan­non Egye­tem Nagy­ka­ni­zsai Te­lep­he­lye a 2007-2008-as tan­év­ben, hi­szen a leg­fon­to­sabb fel­ada­tunk­ban si­ke­re­sek vol­tunk. A di­á­kok to­vább­ra is je­len­tõs ér­dek­lõ­dést mu­tat­nak szak­ja­ink iránt, és si­ke­rült a ka­pa­ci­tás­nak meg­fe­le­lõ­en hall­ga­tók­kal fel­töl­te­ni az in­téz­ményt – mond­ta Birkner Zol­tán.

– Pe­dig igen­csak tar­tot­tunk et­tõl az év­tõl, mert az új fel­vé­te­li rend­szer elég nagy szó­rást ho­zott a fel­sõ­ok­ta­tá­si in­téz­mé­nyek szá­má­ra. Sze­ren­csé­re, mi ezek­bõl a fo­lya­ma­tok­ból na­gyon jól jöt­tünk ki, hi­szen a ta­va­lyi év­hez ké­pest több hall­ga­tót tud­tunk fel­ven­ni és a meg­lé­võ ka­pa­ci­tá­sa­in­kat kö­zel száz szá­za­lé­ko­san si­ke­rült fel­töl­te­ni. Igaz volt ez a két fõ sza­kunk, a mér­nök-in­for­ma­ti­ku­si és a tu­riz­mus-ven­dég­lá­tás alap­szak ese­té­ben, és mû­kö­dõ­ké­pes lét­szám­mal in­dul­hat­tak el a fel­sõ­fo­kú szak­kép­zé­se­ink is. Ösz­­sze­sen száz­negy­ven­ki­lenc hall­ga­tó irat­ko­zott be, 572 a graduális kép­zés­ben részt ve­võk szá­ma, s ha a poszt­gra­du­á­lis, az­az a má­sod­dip­lo­más kép­zés hall­ga­tó­it is ide szá­mít­juk, ak­kor azt le­het mon­da­ni, hogy ma a PEN-en, a Pan­non Egye­tem Nagy­ka­ni­zsai Te­lep­he­lyén kö­zel hat­száz hall­ga­tó ta­nul, ami sze­rin­tem cso­dá­la­tos ered­mény. Va­la­men­­nyi kol­lé­gi­u­mi el­he­lye­zést igény­lõ di­á­kunk­nak tud­tunk fé­rõ­he­lyet biz­to­sí­ta­ni. A tan­tárgy­fel­vé­te­li pro­ce­dú­ra és a be­irat­ko­zás rend­ben le­zaj­lott, a szó szo­ros ér­tel­mé­ben is el­kez­dõ­dött a tan­év, az órák a ma­guk rend­jé­ben foly­nak, s min­den, az egye­te­mi lét­hez kap­cso­ló­dó szol­gál­ta­tás be­in­dult – gon­do­lok itt pél­dá­ul a test­ne­ve­lés­re, a film­klub­ra. Úgy hogy nyu­god­tan mond­ha­tom: rend­ben van min­den kö­rü­löt­tünk, kö­szön­jük szé­pen, jól va­gyunk. Si­ke­rült az épü­le­te­in­ket is fel­újí­ta­nunk, az el­múlt egy év­ben a Pe­tõ­fi ut­cai kol­lé­gi­um­ban az ön­kor­mány­zat tá­mo­ga­tá­sá­nak kö­szön­he­tõ­en mo­der­ni­zál­ni tud­tuk a vi­zes­blokk egy ré­szét, te­hát ve­lünk együtt fej­lõ­dött a kör­nye­ze­tünk is. Azok a ter­vek, ame­lyek pe­dig úgy szól­tak, hogy ki­köl­tö­zünk egy ös­­sze­vont campusra a volt Thury-laktanya te­rü­le­té­re, ma már nem re­á­li­sak.

Ugyan­is egy komp­lex egye­te­mi épü­let­együt­tes fel­hú­zá­sa olyan nagy be­ru­há­zást igé­nyelt vol­na, ami csak ál­la­mi tá­mo­ga­tás­sal kép­zel­he­tõ el, de úgy ér­zem, a ma­gyar fel­sõ­ok­ta­tás nem eb­be az irány­ba tart. Egyéb­ként meg a mos­ta­ni ok­ta­tá­si és szol­gál­ta­tá­si ka­pa­ci­tá­sunk hét-nyolc­száz fõ­re ele­gen­dõ, te­hát van még ho­va bõ­vül­ni. Sze­rin­tem egyéb­ként a kér­dés most már le is ke­rül­het a na­pi­rend­rõl, hi­szen a bel­vá­ro­si épü­le­te­ink öt-tíz per­ces sé­tá­val meg­kö­ze­lít­he­tõ­ek.

– Úgy tud­juk, ha­ma­ro­san új sza­kok is in­dul­hat­nak Nagy­ka­ni­zsán.

– Fon­tos, hogy a hall­ga­tók egy­re na­gyobb szám­ban vá­lasz­­szák az in­téz­mé­nyün­ket, eh­hez ter­mé­sze­te­sen szük­ség van a kép­zé­si kí­ná­la­tunk bõ­ví­té­sé­re. Az új csa­pás­irány a klas­­szi­kus mér­nö­ki kép­zé­sek meg­ho­no­sí­tá­sa, ez irány­ban már foly­nak a tár­gya­lá­sok. El­sõ kör­ben fel­sõ­fo­kú szak­kép­zés­sel je­lent­kez­nénk, lé­nye­gé­ben ki­hasz­nál­nánk a vá­ros ki­vá­ló kö­zép­is­ko­lá­i­nak adott­sá­ga­it és meg­lé­võ kap­cso­la­ta­in­kat. Az in­for­ma­ti­ka és a köz­gaz­da­sá­gi prog­ram­ja­ink mel­lett a kö­vet­ke­zõ tan­év­tõl meg­je­len­het­nek a mér­nö­ki szak­kép­zé­sek is. Az­tán ki tud­ja, hogy ez­után mi kö­vet­ke­zik… Töb­bet most er­rõl nem mon­da­nék. Vi­szont a jö­võ szem­pont­já­ból fon­tos­nak tart­juk a dok­to­ri kép­zést, örül­nénk, ha a ná­lunk ta­ní­tó kol­lé­gák mi­nél ha­ma­rabb el­ér­nék a mi­nõ­sí­tett­sé­get. Ez az akkreditáció, a tu­do­má­nyos mun­ka szem­pont­já­ból el­en­ged­he­tet­len. Sze­ret­nénk a vá­ros éle­té­ben is mi­nél in­ten­zí­veb­ben részt ven­ni, ez­zel kap­cso­lat­ban most tes­­szük meg az el­sõ lé­pé­se­ket. Be­kap­cso­lód­nánk a vá­ro­si, me­gyei, cé­ges és ka­ma­rai inf­rast­ruk­tú­ra-, gaz­da­sá­gi és in­no­vá­ci­ós fej­lesz­té­sek­be, mert úgy vé­lem, kezd ki­ala­kul­ni az a faj­ta tu­do­má­nyos po­ten­ci­ál, ami­vel szak­ér­tõ­ként se­gít­het­jük a vá­ros fej­lõ­dé­sét. Meg­gyõ­zõ­dé­sem, hogy egy in­téz­mény nem le­het si­ke­res, ha nem a kör­nye­ze­té­hez iga­zít­ja cél­ja­it.

Hor­váth At­ti­la