Megkövetem Marton Istvánt. Lapunk két héttel ezelõtti számában arra utaltam, van, aki árulónak tekinti. A Fidesz miatt õrá szavazókat bizonyosan becsapta. Azonban többen arra figyelmeztettek: nem lehet áruló az, aki kezdettõl kettõs játékot játszik. Márpedig a Kanizsában 2008. októberében megjelent De legalább véget ért ez a bohózat címû interjújában http://www.kanizsaujsag.hu/index.php?m=200&ckid=1707 a polgármester így fogalmazott a szintén Fidesz-jelölt Horváth Istvánról szólva: „valószínûleg ugyanazért hagyta ott a frakciót, amiért én be sem léptem oda két évvel ezelõtt.” Ez felér egy beismeréssel, melyet azóta igyekszik is rendre alátámasztani. 

Három hónapja a húsz évvel ezelõtti újratemetés kapcsán ügynöklistákról, III/III-asokról cikkezett a sajtó. Az akkori pártállam gondoskodott róla, ellenzékének soraiban is ott legyenek emberei. A hatalomátmentés eszközei voltak. Ezzel kapcsolatban több tévedésbe eshetünk. Ha romantikus külsõséget: aláírt beszervezési jegyzõkönyvet képzelünk magunk elé. És fõleg, ha azt hisszük, erre csak húsz évvel ezelõtt és csak a fõvárosban képesek…
Ám amikor nyilvánvalóvá válik, kik küldték, az eszköz használhatatlanná válik, ezért eldobják. Érdemesebb tehát azokra figyelni, akik alkalmazták. Akik a leleplezõdés után is új tervet készítenek. Róluk hallhattuk az európai választáson Kanizsán is, Marton István ellenére is nagy fölénnyel gyõztes Fidesz kongresszusán: „És bármennyire meggyengültek, bármennyire is kiismertük õket, nagy hiba volna alábecsülni a Gyurcsány-Bajnai-korszak túlélési képességeit és technikáit. Ha semmi máshoz nem, de ehhez nagyon értenek. Ahhoz, hogy egy elkorhadt és összeomlott korszak szellemét hogyan lehet átmenteni az új korszakba annak érdekében, hogy aztán azt is elkorhassza… Jól esne egy ilyen hatalmas választási gyõzelem után nyugodtan hátradõlni, de nem ez jut nekünk osztályrészül. Küzdelem következik, nem is akármilyen. Most kezdõdik az utolsó küzdelem azért, hogy a szabad Magyarország tervét megvalósíthassuk.”

P.J.