„Sokszor volt nehéz, sokszor kaptunk érte rendesen. Ki ezt, ki azt. Megpróbáltak szinte mindannyiunkat tönkretenni, lejáratni, megfélemlíteni és eltántorítani. Most újra itt vagyunk, és itt van bennünk, itt van velünk a szabad Magyarország eszménye, amelyet most gyõzelemre akarunk vinni.” Mindig szerettem volna megkérdezni politikusainktól: hogyan bírják elviselni ezt a tengernyi mocskolódást, melyet a túloldalról kapnak. Ha valaki, akkor a fenti részlet szerzõje – akinek kongresszusi beszédét a múlt heti jegyzetemben is idéztem – tényleg kapott. Mégis, mint láthatjuk, nem foglalkozik a sebeivel. Tudja, miért kapja. És ez talán még büszkeséget is ad neki, lelkierõt a további munkához. A rágalmak valóságtartalmát illetõen egy letûnt (?) szocialista mondata igazíthat el: „Hazudtunk éjjel, hazudtunk nappal…”

Egy jó humorú kereszténydemokrata politikus szokta mondani: ha a másik oldalról megdicsérnék, rögtön lelkiismeretvizsgálatot tartana, mit tett rosszul. Nincs ez másképp Nagykanizsán sem. A Fidesz városi elnöke elleni, az utóbbi évben folytatott – s az utóbbi hónapokban különösen megsûrûsödött – lejárató kampány erre eredeztethetõ. Sõt, városunkban különös oka is lehet a régi világnak az ellene folytatott támadásra. Cseresnyés Péternek elévülhetetlen érdemei vannak, hogy 2002 óta e nem könnyû terepben számos választáson ilyen jól szerepelt a Fidesz. Nélküle – s ezt õk is tudják, mi is tudjuk – nem állna itt a polgári, nemzeti, keresztény oldal. Orbán Viktor mondta: Nagykanizsa nélkül nem alakulhat polgári kormány. Lehet, hogy Nagykanizsán fordul meg az ország sorsa. Városunkban sokan szeretjük Petõfit, õt idézem: „a légy is akkor csíp legmérgesebben, ha vesztét érzi.”
Papp János