Tárgyalás nélkül utasította el a bíróság Marton István feljelentését. Mint ismeretes, a polgármester magánvádas eljárásban feljelentést tett Röst János ellen rágalmazás vétsége miatt.

Jelen esetben a téma nyilvánosságát nem a szereplõk személye indokolja (Hiszen Marton Istvánnak nem ez az elsõ olyan esete, amikor egy képviselõtársát feljelentve pert veszít. Az 1994-es hasonló ügyben Krémer József képviselõtársát jelentette fel, mert azt nyilatkozta róla, hogy: „Marton István elõszeretettel turkál más emberek zsebében”), hanem Marton Istvánnak a szólás- és vélemény nyilvánításról való nézetei. Õ ugyanis zokszó nélkül hülyézi le képviselõtársait, emleget enyveskezûeket, politikai utasításra történõ lenyúlásokat, „vízmû-módszert”. Alábbiakban az ügyben eljáró bíróság ítéletébõl idézünk:

Az elõzmények
„A feljelentésben írtak szerint Röst János – aki Nagykanizsa Megyei Jogú Város Önkormányzata képviselõtestületének tagja – 2009. július 1. napján a Kanizsa TV híradójában és a Kanizsa Rádióban, 2009. július 12. napján a Zalai Hírlapnak és a Kanizsa Újságnak nyilatkozott, illetve nyilatkozatát közzétette az interneten, a www.szuperhir.hu oldalon is. A feljelentõ arra hivatkozott, hogy a közleményekben a feljelentett személy a munkaügyi bíróság azt megelõzõen hozott három, Marton Istvánt – aki Nagykanizsa Megyei Jogú Város Polgármestere – érintõ határozatára reagálva úgy nyilatkozott a magánvádlóról, hogy õ „botrányhõs és szájhõs” aki „permanens botrányairól híres”, illetve aki „nem engedi a fegyelmi bizottságok jelentését, annak megállapításait és tanúvallomásokat nyilvánosságra hozni.” A magánvádló véleménye szerint mindezzel a feljelentett személy alaptalanul vádaskodva õt sértõ kifejezésekkel illette. Mindezt magára nézve nagymértékben sérelmesnek tartja. A feljelentett személy hivatkozott kijelentései miatt pedig álláspontja szerint megállapítható Röst János terhére a Btk. 179. §/2/ bekezdés b./ pontjába ütközõ és aszerint minõsülõ nagy nyilvánosság elõtt elkövetett rágalmazás vétsége. Kiemelte, hogy a feljelentett személy az egyik párt képviselõjeként nyilatkozott, ami meglátása szerint súlyosbítja az esetet.
A feljelentés és az ahhoz csatolt mellékletek alapján megállapítható, hogy a hivatkozott cikkekben, felvételeken a feljelentett személy egyazon tartalmú nyilatkozata szerepel. Ebbõl a feljelentett személy alábbi két inkriminált mondatát tette feljelentés tárgyává a magánvádló: „Marton István botrányhõs közgyûlési és közéleti megnyilvánulásai jellemezték és jellemzik most is.”, illetve: „Marton István szájhõs, mert a fegyelmi bizottságok jelentéseiben foglalt megállapításokat és tanúvallomásokat nem meri nyilvánosságra hozni.” A bíróság a feljelentés és annak mellékletei alapján – az alábbiak szerint – azt állapította meg, hogy a feljelentett cselekmény nem bûncselekmény, ezért az ügyben személyes meghallgatás kitûzése is szükségtelen.

Mit mond a törvény?
A Magyar Köztársaság Alkotmánybíróságának 36/1994. (VI.24.) AB. Határozatában kifejtettekre figyelemmel a városi bíróság úgy ítélte meg, hogy a feljelentett személynek tulajdonított közlemények nem terjednek túl a véleménynyilvánítás szabadsága, mint alkotmányos alapjog közhatalmat gyakorlókkal, közszereplõkkel kapcsolatosan fennálló keretein.
Alkotmánybíróság határozatában kifejtette: „Az Alkotmány a véleménynyilvánítási szabadság megfogalmazásánál nem tesz kifejezett különbséget tényközlés és értékítélet között. A véleménynyilvánítási szabadság alapvetõ célja annak a lehetõségnek biztosítása, hogy az egyén mások véleményét formálja, meggyõzzön másokat saját álláspontjáról…
… Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint azonban fokozott alkotmányos védelmet élveznek az olyan értékítéletek, amelyek a közügyekre vonatkozó vélemények ütközésében kapnak hangot, még akkor is, ha esetleg túlzóak és felfokozottak. A demokratikus jogállam állami és önkormányzati intézményeinek szabad bírálata, mûködésük és tevékenységük kritikája – még ha az becsületsértõ értékítéletek formájában történik is – a társadalom tagjainak, az állampolgároknak olyan alapvetõ alanyi joga, amely a demokrácia lényegi eleme. …
…Az Alkotmánybíróság arra is rámutatott, hogy a közügyekben való véleménynyilvánítási szabadságnak alkotmányosan magas értéktartalma miatt a közhivatalok és a közhivatalt vállaló személyek, valamint a közélet egyéb szereplõi becsületének védelme kevésbé korlátozhatja a véleménynyilvánítási szabadságot, mint magánszemélyek becsületének védelme…
Mára a bírói gyakorlatban meggyökeresedett az az elv, hogy a közszereplõknek e minõségben a magánszemélyeknél többet kell eléviselniük a kritika és véleménynyilvánítás terén. Egy polgármester – különösképp pedig egy megyei jogú város polgármestere – a közhivatali mûködését illetõ negatív tartalmú értékítéletekkel összefüggésben egyértelmûen közszereplõnek minõsül.
A bíróság megjegyzi, hogy az ügy szempontjából annak nincs jelentõsége, hogy a sérelmezett negatív vélemények egy másik közszereplõ részérõl hangzottak el. Az esetek többségében éppen ez a tipikus, hiszen a közügyek intézésében értelemszerûen az abban aktívan részt vevõk fogalmaznak meg leginkább a rivális oldal szereplõivel – azok mûködésével – kapcsolatban ilyen értékítéleteket.
Mindezek alapján összességében a városi bíróság megállapította, hogy a feljelentés tárgyává tett, a feljelentett személynek tulajdonítható kijelentések nem tekinthetõk tényállításnak.
Azok nem bírnak a bírálathoz szükséges mértéken indokolatlanul túllépõ, a becsületérzést sértõ, gyalázkodó jellegû tartalommal sem. Az adott szövegkörnyezetben a feljelentõ által sérelmezett kitételek teljes egészében olyan értékítéletnek, negatív véleménynek, élesebb hangvételû kritikának minõsülnek, melyek büntetõjogi szempontból nem kifogásolhatóak, és amelyeket egy közszereplõnek – az Alkotmánybíróság határozatából kiindulóan – tûrnie kell. Következésképpen azok bûncselekmény megállapításának alapjául nem szolgálhatnak.”