„Nõk kékben” címmel családbarát fotókiállítás nyílt a HSMK Õsze András Galériájában. Az Autisták Országos Szövetsége a Családbarát Ország 2015 Program keretében indította el országos kampányát, melynek célja, hogy a bemutatott életeken keresztül erõsítse az autizmussal érintett családok, nõk helyzetét, elfogadottságát és aktív társadalmi szerepvállalását. A vándorkiállítás négy autista gyermeket nevelõ édesanya és egy autizmussal élõ fiatal lány életét mutatja be, Komka Péter fotóriporter lencséjén keresztül.

A megnyitó ünnepségen Cseresnyésné Nagy Lívia, a nagykanizsai kiállítás védnöke mondott köszöntõt. A kiállítást Lehota M. János esztéta nyitotta meg. A megnyitó ideje alatt az Alapítvány az Autista Gyermekekért Kocka Klubjában a helyszínen gyermekfelügyeletet biztosított. A program fõvédnöke: Novák Katalin, az Emberi Erõforrások Minisztériumának Család- és Ifjúságügyért Felelõs államtitkára. A tárlat szeptember 22-ig látogatható.

Cseresnyésné Nagy Lívia Ros Blackburn, autista írótól vett idézettel kezdte köszöntõjét: „Számomra a külvilág ismeretlen zajok és szimbólumok káosza, teljesen nyers és érthetetlen. Minden egyes pillanatban, amikor szembesülök a külvilággal, én a zûrzavarral szembesülök.”

Ros Blackburn megidézett gondolata az egyik legmélyebb emberi problémára világít rá – hangsúlyozta a védnök, majd hozzátette: azt tárja elénk e néhány õszinte és szorongással teli szó, hogy otthon lenni a világban, otthont találni benne az egyik legnagyobb és legnehezebb feladat mindannyiunk számára. Mert otthon lenni a világban azt jelenti, hogy a világ, amelyben élünk, egy összefüggõ és rendezett egészet alkot számunkra, amelyet embertársainkkal közös nyelvet beszélve megpróbálunk megérteni. Azt jelenti, hogy biztos pontokat találunk magunk körül, ahonnan kiindulva felfedezhetjük más emberek életét, gondolatait és érzelmeit. Az otthon maga a megnyugvás, a biztonság és a kiindulópont másokhoz és önmagunkhoz.

Ez az otthonérzés, a biztonság és a nyugalom, a világ történéseinek, a másik ember szándékainak és érzéseinek magától értetõdõ és biztos értelmezése inog meg egy autista embertársunk bensõ életében. Olyan házban élnek, amelynek az alapjai nem „stabilak”, nehezen viselik az otthon falainak súlyát. Ahol az emberi érzelmek, a szeretet kinyilvánítása, vagyis az otthon lényegét adó tûz melege mindig kisurran a repedezett falak nyílásain. Így e repedéseket nekünk, akiknek természetes a világ rendezettségének elfogadása, nekünk kell óvó kezeinkkel betapasztani, nekünk kell az otthon melegét biztosítani – hívta fel a figyelmet.

Hiszen az autizmus olyan állapot – jegyezte meg a kiállítás védnöke –, amelyben pont azok a képességek sérültek, amelyek a társadalmi beilleszkedéshez, kapcsolatteremtéshez elengedhetetlenek. A társadalom odafigyelése, értõ segítése és a valós ismeretek ezért nagyon lényegesek ahhoz, hogy az autisták képesek legyenek beilleszkedni a társadalomba.

De ezért vagyunk emberek, ez emberi mivoltunk igaz lényege: hogy együttérzõek és együttmûködõek vagyunk, képesek arra, hogy mások életében részt vállaljunk teljes mélységében. Minden különbözõségünk ellenére, amely változatossá és sokszínûvé tesz minket, a gondoskodás szelíd erejével vagyunk képesek kiegészíteni egymást, hogy egy nagy egészet alkossunk. Ez a közösség ereje, az anyai szeretet ereje, amelynek tanúi lehetünk e kiállítás képein keresztül – fogalmazott.

Nõk kékben – utalt a kiállítás címére Cseresnyésné Nagy Lívia –, mert a kék a megnyugvás és az oltalom színe, a legõsibb jelképünk, mely az ég és a víz, vagyis a mélységben ott lévõ ismeretlen, mégis hitet adó rendezettség szimbóluma. A kék maga a nõ, a mélység, a végtelenség, aki a világot körbeöleli.

Végezetül azt javasolta a megjelenteknek, tekintsenek e képekre, nõkre és sorsokra az emberi empátia képességével, és segítsék azokat, akiknek az otthon nyugalmának természetességéért is sokat kell küzdeniük.

Néhány szó az autizmusról: a világszerte tízmilliókat érintõ, genetikailag nem magyarázható fogyatékosságot, az autizmust a tudósok 1943-44-ben határozták meg. Az ENSZ 2007-ben nyilvánította április másodikát az autizmus világnapjává.

Magyarországon az autista gyerekek szülei 1988-ban alapították meg az Autisták Országos Szövetségét, melynek elnöke, Kõvári Edit. Az elnök szerint hazánkban nagyjából minden századik gyerek autista, ezért sokat kell beszélgetnünk a jelenségrõl. A korai felismerés segíthet a fogyatékosság leküzdésében: célzott tornával, tánccal, egyéb foglalkozással. Az autista általában kerüli a szemkontaktust, jobban szeret tárgyakkal, mint a kortársakkal játszani, szociális viselkedésben beszûkült, viszont valamilyen területen átlagon felül teljesíthet (sok mûvész, tudós, pl. Bartók Béla, a 20. század legnagyobb zeneszerzõje is autista volt). Anyának lenni felelõsség, autista gyerek anyjának még nagyobb, mert soha nem engedheti el a gyerek kezét. Sok anya – a különleges helyzet miatt – egyedül neveli a gyermekét. Az Autisták Országos Szövetségének szociális védõhálója abban segíti õket, hogy ne maradjanak a gondjaikkal magányosak.

S hogy mi is az autizmus? – Olyan állapot vagy másképpen fogyatékosság, mely eltérõ fejlõdéshez vezet. A napjainkban használt hivatalos kifejezés: autizmus spektrumzavar. A kifejezésben a spektrum szó arra utal, hogy az autizmusnak számtalan megjelenési formája van.

Az autista emberek agya másképpen dolgozza fel a külvilágból érkezõ hatásokat, mint a miénk. Ez az eltérõ fejlõdés az oka annak, hogy érzékszerveik sokszor túlságosan kifinomultak, vagy éppen ellenkezõleg: nem elég érzékenyek, hogy befogadják a környezet ingereit. Ez az eltérõ mûködés ráadásul megnehezíti a társas kapcsolataikat is. Egy autista embernek problémát jelent megérteni a közösség írott és íratlan szabályait, nehezen olvasnak gesztusokból, mimikából és gyakran nem értik a hasonlatokat, szófordulatokat.

B.E.